Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

júl.
24

júl. 24. - júl. 28.

aug.
7

aug. 7. - aug. 13.

aug.
16

aug. 16. - aug. 20.

aug.
27

aug. 27.

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

1.) A római katolikus felekezet

A II. Vatikáni Zsinat által elfogadott dogmatikai konstitúció szerint: „Mindazt, amit a sugalmazott szerzők, vagyis a szentírók állítanak, a Szentlélek állításának kell tartani. Ezért hinnünk kell, hogy a Szentírás könyvei biztosan, hűségesen és tévedés nélkül tanítják az igazságot, amelyet Isten a mi üdvösségünkre le akart íratni a szent iratokban."1 (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a római katolikus felekezet szerint az inspirált bibliai könyvek száma nem 66, hanem 73). A Biblia ihletettségéről ezt olvassuk: „A Szentlélek sugalmazására van lejegyezve az isteni kinyilatkoztatás, amelyet a Szentírás szövege tartalmaz és ad elő. (...) Isten tehát a szerzőjük, és ilyenekként kapta őket az egyház."2

A szentírókról a következőket állítja: Isten „őket használta fel, hogy saját képességeiket és erejüket latba vetve, mint valódi szerzők foglalják írásba mindazt, de csak azt, amit ő akart, miközben bennük és általuk ő maga működött."3 Az előbbi idézetekben figyelemre méltó állítás, hogy a Biblia könyvei „biztosan, hűségesen és tévedés nélkül tanítják az igazságot". A XIX-XX. század fordulóján a történet-kritikai bibliakutatás (bibliakritika) állításai elérték a római katolikus felekezetet is. Ez idő tájt még pápai körlevelekben arra hívták fel a figyelmet, hogy a Biblia nem csak a megváltással és etikával kapcsolatban tévedésmentes, hanem minden állítása helytálló, így például a természettudomány által támadott csodák vagy az 1Móz 1-11. részei is történeti tényekről szóló beszámolók.4 A II. Vatikáni Zsinat óta azonban a Biblia tévedhetetlenségét egyre inkább csak a Biblia megváltástani állításaira korlátozzák. Ezért az előbbi idézetet ma már sokan úgy értelmezik, hogy a Biblia az üdvösségre jutás tekintetében tévedhetetlen, történeti és természettudományos kérdésekben azonban tévedéseket tartalmazhat. Ezzel az értelmezéssel azonban a római katolikus felekezet ellentmond önmagának, ugyanis még a XX. század elején XIII. Leó és X. Pius megbélyegezte a Biblia tévedéseit hangoztató modernista állításokat, aláhúzva a Biblia egészének tévedhetetlenségét. Állításaikat megerősítette az 1950-ben kiadott Humani Generis pápai körlevél. Kétségtelen, hogy a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai kompromisszumot tükröznek. A zsinat egyik része hajlott arra, hogy a Biblia egészére vonatkoztassa a tévedhetetlenséget, míg a másik része úgy vélte, hogy csakis a megváltással kapcsolatos részekre vonatkozik a tévedhetetlenség. Végül a hitvallás úgy került megfogalmazásra, hogy mindkét csoport a maga véleménye szerint értelmezhesse. Tehát a római katolikus felekezet a II. Vatikáni Zsinat óta egyfelől tartja magát a Biblia isteni ihletettségéhez s a megváltással kapcsolatos részek tévedhetetlenségéhez, másfelől azonban mégsem hiszi minden korlátozás nélkül a Biblia egészének tévedhetetlenségét.

2.) Az ortodox felekezetek

Az ortodox (keleti) egyházakban nem folyt vita a Biblia isteni ihletettségéről és tévedhetetlenségéről. Ennek az oka, hogy ők a bibliamagyarázatot másképpen fogják fel, mint a nyugati egyházak. Az ortodox egyházak az ún. allegorikus írásmagyarázatot gyakorolták, ami azt jelenti, hogy szerintük az ótestamentumi típusok beteljesülése az újtestamentum.5 Tehát: Krisztus az új Ádám, Mária az új Éva, az érckígyó Jézus keresztjének típusa. Így aztán pl. Ádám történetisége, a Vörös-tengeren való átkelés, a pusztai vándorlás csodái az ortodox teológiában nem játszanak központi szerepet. Inkább arra törekszenek, hogy a Bibliát a liturgia és sákramentum összefüggésében hagyják hatni a hívekre. Az ortodoxia szerint nem a nyelvészek elemzik a Bibliát, hanem az egyház liturgiai és sakramentális élete. Ezért az ortodox felekezetek nem tudnak mit kezdeni pl. a protestáns „egyedül a Szentírás" alapelvével. „Ha a Bibliát az egyháztól, liturgiától elszakítjuk, ha azt mondjuk: sola Scriptura, vagy ha önmagában megálló kijelentés-forrásként a hagyománnyal szembeállítjuk, akkor csak mint egy könyvet tartjuk kezünkben. Ezzel abba a veszélybe kerülünk, hogy az Isten szavát, a Logoszt az írott Igével, a betűvel felcseréljük."6 – mondják. Vagyis az ortodox felekezetekben teljesen felesleges a Biblia szószerinti ihletettségéről, vagy tévedhetetlenségéről szóló tanítás, mert számukra az Ige nem az Írásban, hanem Szűz Máriában és az Egyházban lakik és ezekben misztikusan megtapasztalható. Az ortodox teológia egyébként nem szól az ihletettség ellen. Hiszi, hogy a Biblia is, a hagyomány is, az egyház is inspirált, és felhívja a papságot és a laikusokat a Biblia tanulmányozására. Mindazáltal a bibliai betűk és szavak inspirációjánál és tévedhetetlenségénél fontosabb számukra, hogy a Bibliát az istentisztelet liturgiájában felolvassák és a hívek ott fogadják be azt.

3.) Az evangélikus és református egyházak

Az, hogy a Biblia Istennek a Szentlélek által ihletett szava, a reformátorok számára magától értetődőnek számított. Ez a magyarázata annak, hogy a reformáció korabeli hitvallási iratokban nem foglalkoznak behatóan e kérdéssel. A Biblia inspirációjának és tévedhetetlenségének megkérdőjelezése csak 100 évvel később, a felvilágosodás ill. racionalizmus hatására kezdődött. Miközben az inspiráció vagy tévedhetetlenség szakkifejezései nem jelennek meg a hitvallási szövegben, ezek mégis tanúsítják, hogy szerzőik hitték a Biblia 66 könyvének ihletettségét, s vallották ezek tévedhetetlenségét. Ami az evangélikus (lutheránus) felfogást illeti: „Az Augsburgi Hitvallás első fejezetétől az utolsóig azt tanúsítja, hogy egyedüli normaként ismeri el a Bibliát."7 E hitvallás szerint az egyházban egyedül a Biblia számít bírónak, szabálynak, amihez minden tanítást és az egész kegyességet alkalmazni kell. A XIX. században alapított evangélikus szabadegyházak (Lutherische Freikirchen) – ellentétben az evangélikus tartományi egyházakkal – kifejezetten vallották Isten írott Igéjének ihletettségét és tévedhetetlenségét.8

A református hitvallási iratok is utalnak a Biblia ihletettségére és tévedhetetlenségére. A Confessio Gallicana (1559) így fogalmaz: „Hisszük, hogy az e könyvekbe foglalt Ige Istentől származik és tekintélyét egyedül tőle nyeri, nem pedig emberektől. Minthogy ez az Ige minden igazság mértéke, és tartalmazza mindazt, ami Isten szolgálatára és a mi üdvösségünkre szükséges, nincs megengedve az embereknek – de még az angyaloknak sem –, hogy ahhoz hozzátoldjanak, abból elvegyenek, vagy azt megváltoztassák."9 A dőlt betűvel kiemelt rész nem engedi meg azt a feltételezést, miszerint már itt utalás történt arra, hogy a Bibliában találhatóak tévedések is... E hitvallás íróitól távolt állt egy ilyesféle, jóval későbbi keletű liberális megkülönböztetés. A

II. Helvét Hitvallás (1566) így fogalmaz: „Hisszük és valljuk, hogy a szent próféták és apostolok kanonikus írásai mind az Ó-, mind az Újtestamentumban Isten igaz Igéje; ezért elég tekintélyük van önmagukban... valljuk tehát, hogy ezekből az Írásokból kell meríteni az igaz bölcsességet és kegyességet, a gyülekezetek reformációját és kormányzását, az istenes élettel járó kötelességeink tanítását, a tantételek igazolását és elvetését, vagy mindenféle tévelygés cáfolatát, valamint mindenféle intelmet ...."10 A Westminsteri Hitvallásban (1647) említtetik legelső alkalommal a Biblia „tévedhetetlen igazsága" kifejezés.11 Ezzel a kifejezéssel a hitvallás elhatárolódik az akkor már felbukkanó bibliakritikai nézetektől.12

A legnagyobb sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a Magyarországi Református Egyház teológiai katedráin és szószékein számtalan olyan megnyilatkozás hangzik el, melyekből arra lehet következtetni, hogy egyházunk vezetőinek, tanítóinak és lelkészeinek jelentős része a legritkább esetben tartja magát az egyházunk hitvallási alapját képező hitvallási kijelentésekhez. Nem fogadja el a Biblia egészének ihletettségét, teljes tévedhetetlenségét és tekintélye előtt sem elvileg, se gyakorlatilag, hitben nem hajol meg. Imádkoznunk kell azért, hogy ebben változás történjen!

4.) A baptista egyházak

A baptista egyházak 400 éves történelmük során több hitvallást is megfogalmaztak, melyek közül négyre kívánok utalni. Érdekesség, hogy míg az evangélikus és református egyházak a reformáció idején megfogalmazott hitvallásaikhoz tartják magukat, addig a baptisták számára nem okoz problémát hitvallásaik átdolgozása, ha ezt szükségesnek látják. Továbbá számukra a hitvallások nem rendelkeznek normatív értékkel. Felfogásuk szerint az egyes hívő nem egy hitvallásnak, hanem a Bibliának van alávetve. Ennélfogva tanbeli kérdésekben nem hitvallási, hanem bibliai állításokra hivatkoznak. (1) Az 1833-ban kiadott New-Hampshire-i hitvallás a XIX. században az amerikai baptisták közt nagy elismertségnek örvendett. Szerzői vallják a Biblia isteni ihletettségét és hangsúlyozzák, hogy Isten a Biblia szerzője, célja az ember üdvössége, tárgya pedig az igazság, mindenféle hamisság nélkül. Ez utóbbi megjegyzés utalás arra, hogy a XIX. századi baptisták a Bibliát tévedhetetlennek tartották – sajnos ezzel az állítással ma már számos baptista nem ért egyet. (2) A németországi baptisták hitvallása 1847-ből származik és 100 éven keresztül a német baptisták közt általános elfogadottságnak örvendett. Első cikkelyében elismeri, hogy a 66 kanonikus könyv a Szentlélektől származik. A Bibliát egyedül igaz, isteni kijelentésnek nevezi, amit Isten az emberiségnek adott, valamint leszögezi, hogy a Biblia a hit és keresztyén élet egyedüli szabálya. Ma már – 160 évvel később – nehezen megállapítható, hogy a hitvallás szerzői mit értettek azon, hogy a Biblia „az egyedül igaz, isteni kijelentés". Lehetséges, hogy csak el akartak határolódni más vallások irataitól, lehet, hogy arra kívántak utalni, hogy a Bibliát tartják egyedül Isten tévedhetetlen szavának, ám az is lehetséges, hogy mindkettőre vonatkozott megállapításuk. (3) 1977-ben a németországi baptisták új hitvallással álltak elő.13 Ennek szerzői – valamilyen okból – nem állapítják meg egyértelműen, hogy az Ótestamentum írói a Szentlélek inspirációja alatt írták könyveiket. (Talán az Ótestamentum leértékeléséről tanúskodik ez a megállapításuk?) Feltűnő, hogy a hitvallásból hiányzik az ihletettség (inspiráció) és tévedhetetlenség fogalma. Azt hangsúlyozzák, hogy a Biblia Isten szava, de emberek szájában. Ebből arra következtetnek, hogy a bibliai könyvek a nyelvezet, gondolkodásmód, irodalmi forma tekintetében keletkezési koruk és helyük „foglyai". E hitvallás szövege – homályos megfogalmazásával – lehetőséget ad arra, hogy a konzervatívok is, de a liberálisok is a saját nézeteik szerint értelmezzék. (4) Végül, a világ legnagyobb baptista szövetsége, a 16 millió tagot számláló Southern Baptist Convention 2000-ben adta ki hitvallását.14 Ez a hitvallás 1925-ben íródott és a már említett New Hampshire-i (1833) hitvallásra épült. Az 1925-ben kiadott hitvallást előbb 1963-ban, majd 2000-ben is átdolgozták. Ugyanakkor e hitvallás mindhárom formája vallja a Biblia isteni ihletettségét és hangsúlyozza, hogy a Biblia igaz (wahr) és minden tévedéstől mentes.15 Ehhez hozzáfűzi: „éppen ezért az Írás teljesen igaz és megbízható."16 Ez utóbbi állítás bizonyítja azt a konzervatív fordulatot, ami a déli baptista konvencióban a XX. század utolsó évtizedeiben végbement. Példaszerűnek tartjuk, hogy egy évek óta teológiailag liberalizálódó egyház „megállj"-t parancsolt e folyamatnak, és visszatért a konzervatív állásponthoz.

5.) A metodista egyházak

A metodista egyház alapítói – akaratuk ellenére – a Wesley-testvérek (John és Charles) lettek. Eredeti szándékuk szerint csak az anglikán egyházban akartak megújulást munkálni. Mozgalmukat az említett egyház nem fogadta be, így az egy új felekezet kialakulásához vezetett. A metodizmus azonban – ellentétben

pl. a protestáns egyházakkal, amelyek visszavonhatatlan hitvallásokkal rendelkeznek – nem bír ilyenekkel. Inkább hasonlít a baptista egyházakhoz, amelyekben a hívők hite sokkal inkább a Bibliára épül. A metodisták átvették az anglikánoktól a 39 artikulust, ill. ennek egy rövidebb formáját, a 25 artikulust (1784). Ezen túlmenően John Wesley néhány korai igehirdetésének már-már hitvallási jelleget tulajdonítottak. Az egyik ilyen igehirdetésében ezt mondta J. Wesley: „Hisszük, hogy a teljes Irás Istentől ihletett (2Tim 3,16), és ebben a tekintetben különbözünk a zsidóktól, törököktől és hitetlenektől. Hisszük azt is, hogy Isten írott Igéje az egyetlen és elegendő zsinórmértéke a keresztyén hitnek és életnek, és ebben a tekintetben különbözünk a római katolikus felekezet tagjaitól."17 Egyértelmű hitvallást olvashatunk az 1903-ban kiadott Német–Angol Katekizmusban: „Micsoda a Biblia? A Biblia nem emberei szó, Isten szent, kinyilatkoztatott szava. Ki tanít a Biblia megértésében? A Szentlélek, akit ő ad" (3-4. kérdés). Látható, hogy miközben a metodizmus megalapítói világosan bizonyságot tettek a Biblia ihletettségéről, azonközben nem nyilatkoztak a Biblia tévedhetetlenségéről. Ez azzal függhet össze, hogy a Wesley-testvérek idején (1703-1791) a Bibliával kapcsolatban még ritkán fordultak elő kritikus észrevételek. Valószínűleg feleslegesnek tartották, hogy ezzel a problémával foglalkozzanak. A mai metodizmusban – mint oly sok más felekezetben – három szárny figyelhető meg: konzervatív, mérsékelt és liberális. Sajnos manapság világszerte egyértelmű többségben vannak a mérsékelt és liberális metodisták.

6.) A Testvérgyülekezetek

A John N. Darby által (1800-1882) alapított testvérgyülekezetek nem rendelkeznek hitvallással, de van véleményük a tanulmányunkban elemzett témáról. A mozgalomban végbement szakadások miatt különbséget teszünk „nyitott testvérek" és „zárt testvérek" közt. Világszerte találkozunk mindkét irányzattal. Amíg a zárt testvérek – a Darby-ra visszavezethető – az „elkülönülés tana" miatt alig tartanak kapcsolatot más keresztyénekkel, addig a nyitott testvérek kapcsolatokat ápolnak más keresztyénekkel, pl. az Evangéliumi Alliansz keretében. Erősen hangsúlyozzák a helyi gyülekezetek függetlenségét, a hívők egyetemes papságát és a Biblia tévedhetetlenségét. Németországban ők adták ki a híres „Elberfeldi Bibliát", ami igyekszik a lehető leghűségesebben visszaadni a Biblia héber ill. görög alapszövegét. A Testvérgyülekezetek vallják a teljes Biblia ihletettségét, hisznek tévedhetetlenségében, teljes megbízhatóságában és meghajolnak abszolút tekintélye előtt.

7.) A karizmatikus egyházak

Azokat az egyházakat soroljuk a karizmatikus egyházak közé, amelyek egyfelől a XX. század elején felerősödő pünkösdista mozgalom idején, másfelől az 1960-tól megfigyelhető ún. karizmatikus megújulás második hulláma során keletkeztek. Mindkét mozgalomra jellemző egy csaknem azonos kegyességi profil, és tanbeli meggyőződéseik közt is sok hasonlóság van. Tudnunk kell, hogy a pünkösdista-karizmatikus keresztyénség a keresztyénségen belül leggyorsabban növekvő irányzat. 2000-ben tagságukat világszerte 350 millióra becsülték, manapság arról beszélnek a szakértők, hogy számuk 500 millió fölé emelkedett. A pünkösdista-karizmatikus gyülekezetek általánosságban vallják a Biblia ihletettségét és tévedhetetlenségét, tehát a konzervatív szabadegyházak közé tartoznak. Németországban 600 gyülekezet alkotott egy szövetséget18, amelyik hitvallásában így fogalmaz: „Hiszünk Jézus Krisztusban, Isten testté lett Igéjében, aki a Szentlélektől fogantatott, és született szűz Máriától. Benne jelentette ki magát Isten végérvényesen az üdvösségünkre. Erről a Biblia, mint Isten Lelke által inspirált Ó- és Újszövetségi Szentírás, mint életünk, gondolkodásunk és tetteink tévedhetetlen zsinórmértéke tesz bizonyságot." Különböző új-karizmatikus gyülekezetek hitvallásából azonban már hiányoznak a tévedhetetlenség, hibátlanság fogalmak. Ez utal arra, hogy a karizmatikus mozgalom a konzervativizmusból a liberalizmus felé mozog. Mindenesetre a Biblia inspirációjának megkérdőjelezéséről még nincs szó karizmatikus körökben.

Összegzés

Az elemzések elvégzése után arra következtethetünk, hogy a keresztyén egyházak hitvallási dokumentumaikban – szinte kivétel nélkül – vallják a Biblia 66 könyvének isteni inspirációját, s közülük is sok egyház egyértelműen vallja a Biblia egészének tévedhetetlenségét is.

Ámde, milyen szerepet játszik az inspiráció megvallása a mai teológiában és a gyülekezetekben? Nos, a római katolikus és a protestáns felekezetek liberális teológusai a legtöbb esetben csak formálisan beszélnek a Biblia ihletettségéről, tartalmilag azonban nem vallják, hogy a Biblia eleve Isten ihletett és objektív Igéje volna. Meggyőződésük, hogy minden olyan kísérlet, amelyik a keresztyén hitet önmagán kívüli valóságra – az ihletett Igére – akarja építeni, kudarcra van ítélve. A liberális protestáns teológusok, a hitvallási iratokkal tudatos ellentétben, ill. ezek inspiráció-tanának „továbbfejlesztéseként" azt állítják, hogy az inspiráció voltaképpen az Isten kijelentése általi lélekközlés aktusa, ami mindenhol megtörténik, ahol hit támad egy emberben. Vagyis az inspirációt nem a bibliai könyvek íróira vonatkoztatják – ahogy a hitvallási iratok teszik –, hanem kiterjesztik minden egyes hívőre, hangoztatva ugyanakkor, hogy minden egyes hívő tévedésre hajlamos.19 Vagyis a liberális protestáns teológusok nem csak a Jézus szűztől való fogantatásáról, testi feltámadásáról, mennybemeneteléről szóló tanításokat, hanem a Biblia inspirációjáról szóló tanítást is átértelmezték. Ennek során használják ugyan az inspiráció fogalmát, ámde egészen más értelemben, mint ahogy azt századokon keresztül tették hitbeli elődeik.

Az inspiráció fogalmának ez az átértelmezése súlyos következményekkel járt. Nem csak azzal, hogy számos protestáns egyház elvesztette a Biblia megbízhatóságába vetett hitét, hanem azzal is, hogy ezek a felekezetek hiteltelenné váltak saját tagságuk szemében is. Hiszen sok egyszerű gyülekezetlátogató észrevette, hogy egyházi vezetői nem hisznek a Biblia megbízhatóságában, egyértelmű bibliai kijelentéseket átértelmeznek, másokat egyszerűen eltüntetnek. E gyülekezeti tagok nem tudták, hogy egyházi vezetőik a racionalizmus hatása alatt állnak, s emiatt eleve lehetetlenségnek tartják, hogy Isten beavatkozzon a világ menetébe, és pl. embereket inspiráljon, vagyis ateista feltételezésekből kiindulva teológizálnak. Viszont egyházi vezetőik érzik az adott egyház hitehagyását. Nem csoda, hogy előbb-utóbb útra kelnek, hogy bibliahű gyülekezetet keressenek maguknak. Így történik meg, hogy egyes protestáns gyülekezetek teljesen kiürülnek, csődbe mennek, el kell adni még a templomot is. Ha a protestáns egyházak nem térnek vissza a keresztyénséget 1500 éven keresztül jellemző inspiráció-felfogáshoz, akkor az Istentől való szent megújulásra hiába várnak. Az egyháztörténet tanulsága szerint minden egyházi ébredés, megelevenedés – akár a Wesley-féle, akár a J. Edwards-féle, akár a német pietista ébredés – bibliaközpontú volt és az a meggyőződés hatotta át, hogy a Biblia Isten saját, tévedhetetlen beszéde.20 Emellett azt is hangoztatni kell, hogy nincs olyan kényszerítő ok, ami miatt a tudományt csak annak előfeltevésével lehet művelni, hogy Isten nincs.21 Ez a világi tudomány által meghatározott alaptétel teljesen önkényes, és meglehet, hogy egy ateista számára alternatíva nélkülinek tűnik. De miért kellene egy teológusnak, aki magától értetődően vallja az Istenbe vetett hitét, abból kiindulni, hogy Isten nem cselekvő és beszélő személy? Aki teológusként mégis ebből indul ki, az nem teológus, hanem vallásfilozófus. Az egyházakban és teológiában újra el kellene ismerni, amit a Biblia Istenről mond, és amit emberek tapasztalata is milliószorosan igazol: Isten beszélt és cselekedett.

 

Friedhelm Jung, „Die Stellung der Konfessionen zur Inspiration und Irrtumlosigkeit der Bibel" (Bibel und Gemeinde, 3/11. 2011) alapján összeállította:

Sípos Ete Zoltán / Szeged

 

Jegyzetek: 1. (Dei Verbum, 3 /11); 2. Uott; 3. Uott; 4. Katechismus der katholischen Kirche, 65.oldal, Nr 107.; DS 3291-3292; 3401-3424; 5. Fr. Heyer, Konfessionskunde (Berlin/New York,: De Gruyter, 1977. 133. oldal; 6. www.kokid.de; (2007. 09. 27.) Augoustinos, Németország metropolitájának igehirdetése a Biblia szerepéről az ortodox felekezetekben, a Biblia Éve kapcsán, 2003-ban; 7. E. Schlink: Theologie der lutherischen Bekenntnisschriften; München: Chr.Kaiser Verlag, 1946. 104. oldal; 8. J.Tibusek, Ein Glaube, viele Kirchen; Göttingen: Vandenhoeck und Ruprecht, 1976. 76. oldal; 9. Conf Gallicana, vagy La Rochelle-i Hitvallás, 5. pontja; 10. II. Helvét Hitvallás, I. fejezet; 11. Westminsteri Hitvallás. I. fejezet, 5. pontja; 12. pl. H. Grotius (1583-1645) Annotationes; 13. Rechenschaft vom Glauben; 14. Baptist Faith and Message; 15. without any mixture of error; 16. „Therefore, all Scripture is totally true and trustworthy"; 17. H. Steubing (Hg), Bekenntnisse der Kirche; Wuppertal: R. Brockhaus, 1997.; 284. oldal; 18. Bund Freikirchlicher Pfingstgemeinden KdöR; 19. W. Brandle, Inspiration/theopneustie, in: RGG, Bd.4. Tübingen: Mohr Siebeck, 2001; ill. W. Harle, Dogmatik (Berlin/New Xork: de Gruyter, 1995; 122. oldal; 20. J. Spener: Umkehr in die Zukunft, Reformprogram des Pietismus, Pia Desideria; Giessen: Brunnen, 1975. 5. oldal; 21. etsi Deus non daretur

(Megjelent: Biblia és Gyülekezet, XXIII. évfolyam, 2011. október)

 

 

 

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

Lincoln
2013. február 05. kedd
Steven Spielberg legújabb alkotása a legkevésbé „spielberges", mégis bombasiker lett. Az első...
Sorsügynökség (The Adjustment Bureau)
2011. március 18. péntek
Hazai filmbemutató: 2011. március 31. Régi filozófiai kérdés: Vajon van-e szabad akaratunk?...
Született feleség (Potiche)
2011. augusztus 25. csütörtök
(színes, feliratos, francia vígjáték, 103 perc, 2010)Hazai bemutató: 2011. augusztus 25. A...
Förtelmes főnökök (Horrible Bosses)
2011. július 25. hétfő
Hazai bemutató: 2011. július 28. „A halál – állítja egy régi orosz mondás – minden bajra...
A közösségi háló (The Social Network)
2010. november 05. péntek
Akinek van 500 millió barátja, az biztos szerez néhány ellenséget is. 2010. november 11-én...
A némafilmes (The Artist)
2012. február 29. szerda
fekete-fehér, feliratos, francia némafilm, 100 perc, 2011 Kinek jutna eszébe 2011-ben...
Csúcshatás (Limitless)
2011. április 18. hétfő
(színes, feliratos, amerikai akcióthriller, 105 perc, 2011)  A Csúcshatás lehetne sokkal...
A király beszéde (The King's Speech)
2011. január 28. péntek
A plakát alapján a film nem lesz több –  vélték először az angolok –  mint néhány órás...
Blue Valentine
2011. augusztus 19. péntek
színes, feliratos, amerikai romantikus dráma, 112 perc   Hazai bemutató: augusztus...
Szerelem (Amour)
2013. március 02. szombat
A provokatív témákat boncoló osztrák rendező, Michael Haneke legújabb filmje a Szerelem, szinte...

Könyvismertető

Búcsú a randevúktól
2013. február 12. kedd
Ritkán lehet olvasni ennyire őszinte és hiteles vallomást, bizonyságtételt. A címmel ellentétben...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának 2010 decemberi rendezvényén Istent is lehet...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...

Képek

SlideshowFx Picasa Widget for Joomla!
Copyright © 2010 www.OopsTouch.com

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

Gyermeknevelés - fegyelem és engedés

Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.

A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.

Mit jelent az Urat hordozni a családban?

Mi történt nagypénteken?

Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.

A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

Lelki gyengeség - Isten közelségének hiánya

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek." (Jak 4,7-8) Arról olvastunk most, hogy valaki ellenáll az Ördögnek, és az elfut tőle.

Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos filmet néztünk meg a családdal közösen. Megrázott bennünket, hogy a hősök elpusztultak a mérhetetlen túlerővel szemben, és ügyük is elveszett. Visszagondolva, milyen furcsa lenne úgy megrendezni ezt a filmet, hogy a fegyvertelen emberek elől a tankok „elszaladnak". Pedig itt és most hasonló biztatásról olvasunk: álljatok ellent, és az ellenség el fog futni! Milyen fantasztikus erő, óriási hatalom kellene ahhoz, hogy a túlerőben lévő ellenség elfusson.

Kövess minket facebookon!