Tiszta víz
- Írta: Rostásné Zsuzsa
Kavicsos, köves hegyi patakban lépkedve gyönyörködtem a zavarosságtól mentes, tiszta vízben. Bár fenyegetett az elesés lehetősége, mégis határozottan és biztonságosan haladtam előre, mert láttam, hová lépek.
Hamarosan valaki megelőzött, és összezavarta előttem a vizet. Járásom lelassult, bizonytalanná vált. Féltem az eleséstől, lábammal csak tapogatózni tudtam a zavaros vízben.
Így vagyok a valóság talaján is. Ki után megyek? Jézus Krisztust követve biztonságosan haladhatok a hit útján, annak ellenére, hogy tapinthatók, láthatók a nehézségek, akadályok, mert az út, amin Megváltóm vezet, tiszta és világos.
"Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága." (Zsolt 119,105)
A tűz
- Írta: Benedek Csilla
Az elmúlt napokban, hetekben világszerte, így hazánkban is fellángoltak a pusztító tüzek. Erdők, nádasok, sőt lakóházak váltak a tűz martalékává. A tűzoltók – légi segítséget és önkénteseket is igénybe véve – hatalmas erőfeszítéssel dolgoztak, hogy úrrá legyenek a gyorsan terjedő lángokon. Feltételezhető, hogy a nagy hőség mellett egy-egy eldobott parázsló cigarettacsikk, vagy gyufaszál okozta a hatalmas tüzeket. Az oltásban résztvevők nagyon kemény és veszélyes munkát végezve, éjjel-nappal megfeszített erővel dolgoztak, hogy mások felelőtlensége miatt az emberek ne veszítsék el otthonukat, gabonájukat, illetve állataikat. Legtöbbször, aki a tüzet okozta, mit sem tud arról, hogy ennek a tragédiának ő a felelőse. Talán éppen a fejét csóválja, hogy egyesek milyen felelőtlenek...
Az ember felelőtlenül, folyamatosan gyújt különböző fajta egyéb tüzeket is: egy megalázó kritikával, feleslegesen kimondott szóval, pletykával, humorosnak szánt véleménnyel, felelőtlen magatartással, hanyagsággal… Sokan égnek és szenvednek körülöttünk, mert valaki érzéketlenül, figyelmetlenül viselkedett, majd könnyedén átlépve a történteken, tovább ment.
A sérültek között vannak, akik tudják, hogy hova meneküljenek a pusztító tűz elől, vagy égési sebeikkel, de a legtöbben nem ismerik azt a Jézus Krisztust, aki a lelki tüzet el tudja oltani, és sebeket tud gyógyítani. Azt a Krisztust, aki már Nebukadneccar tüzes kemencéjében is bizonyított (Dán 3,13-26): a félelmetes tűzben megőrizte Sadrakot, Mésakot és Abédnegót.
„Ime, egy kicsiny tűz mily nagy erdőt felgyújt. A nyelv is tűz, a gonoszság világa.” (Jak 2, 5-6)
Liberális cenzúra – vagy valami más?
- Írta: Margit István
„Leveszi a gyerekek verésére buzdító könyvet a polcairól a Libri” – tette közé a hírt a közelmúltban egy közismerten liberális hátterű internetes portál. A rövid írás arról számolt be, hogy az egyik legnagyobb hazai könyvterjesztő nem hajlandó tovább árusítani az egyik keresztyén kiadó gondozásában megjelent – neves amerikai írónak és pszichológusnak – könyvét. Itt nem annyira a kiadó presztízsveszteségéről van szó – bár a bojkott a kiadó egyéb kiadványainak terjesztési mutatóit is jelentékenyen befolyásolja majd –, nem is egy keresztyén szakember munkásságát kérdőjelezi meg csupán. A cikk folytatásából gyorsan kiderül, hogy valójában két világszemlélet összeütközésének vagyunk szemtanúi.
A lavinát egy gyermek-pszichológusnő indította el, aki „miután ezt a könyvet meglátta, akkor döntött úgy, hogy sokáig titkolt történetével ki kell állnia a nyilvánosság elé”, azzal tudniillik, hogy gyermekkorában az apja őt rendszeresen verte. Amikor kezébe került a Fegyelmezz! Megéri című könyv, nagyon felháborodott. Különösen az keserítette el, hogy a szerző konkrét gyakorlati tanácsot ad ahhoz, hogy miként kell a gyerekeket „helyesen” verni.
A kiadványról – sejthetően a pszichológusnő révén – tudomást szerzett a magyar pszichológus-társadalom, aminek tagjai petíciót fogalmaztak meg: ebben a kiadót, illetve a forgalmazásában érintett könyvterjesztő hálózatot a könyv visszavonására kérték. Beadványukra a kiadó vezetője válaszolt, aki a Bibliára hivatkozva ezt írta: „aki szereti a gyermekét, megfenyíti, de sohasem bántalmazza, és nem okoz fizikai sérülést, hanem megfelelő szeretettel és önfegyelemmel neveli őt”.
A liberális bulvármédia természetesen azonnal reagált, itt azután a „felajzott hozzászólók újabb tömege” szórt átkot a szerzőre és a magyar kiadóra.
Napjainkban, amikor a különböző politikai, vallási és etikai kérdések egyre inkább megosztják a társadalmat, nem nehéz felfedezni azt a tendenciát, ami a valódi krisztusi értékeket célozza meg, és mindent pellengérre állít, mindent megkérdőjelez, ami a Szentíráshoz köthető. Különösen is aktuális és intő számunkra, amit Péter apostol mond:
„Józanok legyetek, vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresve, hogy kit nyeljen el. Álljatok ellene, erősek lévén a hitben, tudva, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken a világban.” (1Pt 5,8-9).
Küszöb
- Írta: Bálintné Gyöngyi
A copfos tudta jól, hogy a nyitott kapun nem szabad kilépni. Igen, a kapu nyitva volt, mert vártuk az énekkar tagjait, de a forgalmat egyirányúra terveztük: csak befelé. Kifelé senki, főleg nem 3 éves kor alatt. A szandál azonban bizsergett a leányzó talpa alatt, és elindult. Tudta, hogy rajta van a szemünk, ezért megtorpant a küszöbön, huncutul hátranézett, és feltette a kérdést, mintegy szánkba adva azt: „Hát te meg hová mész?” Igen, ez a mi szerepünk szokott lenni. Mert rosszalkodás felé indulva biztonságot ad és visszahúz a nagyok kérdése: Hová mész? Mire készülsz?
Mi, „nagyok” is kicsik és kísérthetőek vagyunk. Elindulunk olyan irányba, kokettálunk olyan szituációkkal, amelyek túl vannak a határon: az Istenünk által felállított rend határain. Tudjuk jól, mi vallunk kárt, ha átlépjük. Nem is akarjuk igazán, csak jól esne egy személyes mondat az Úrtól. Vágyunk arra a biztonságra, amit tekintete és szava ad, még ha dorgálnia kell is. Sokan lépnek helytelen irányba pusztán azért, mert kíváncsiak: észre veszi-e valaki? Számon tartja-e őket valaki? Fontosak-e egyáltalán, hiányoznának-e bárkinek?
„Hát te hová mész?” – ez a kérdés ott lebeg az emberiség felett, és végighúzódik a történelmen. Átléptük a határt, de Isten utánunk szól. Szeme rajtunk, és nem térhetünk ki előle. Azt gondolod: bárcsak ne látna? Bárcsak lenne egy Isten-mentes hely? Nem, nem vágysz erre igazán! Valójában arra vágysz, hogy hiányozz a családi asztaltól, hogy fájjon az üres helyed az Atyának. Fáj. Nem fogja a dacot azzal táplálni, hogy könyörög; nem fogja rád erőltetni az atyai ház rendjét, biztonságát és örömeit. De hív, hazavár és életed utolsó percéig kérdi: Hát te hová mész?
„Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.” (Zsolt 139,7-10).
A stabil pont
- Írta: Benedek Csilla
Nadap, kis falu a Velencei-hegység délkeleti részén, a Velencei tótól északra. Itt található az országos magassági pont, amit 1888-ban az Osztrák – Magyar Monarchia idején, gondos geodéziai mérésekkel hoztak el Trisztből (Fiume), az Adriai tenger középszintjéből. Olyan geológiailag stabil területet kerestek az országban, ami nem várható, hogy süllyed, illetve emelkedik. Ilyen hely hazánkban a Velencei hegység. Az ország minden településén, legyen az a legkisebb falu, vagy nagy város, főleg a középületek falából egy kis öntöttvas tárcsa áll ki, aminek a teteje a fix magassági pontot jelzi. Ezeket a tárcsákat a nadapi ponthoz mérték be. Például az, hogy az ország legmagasabb csúcsa a Kékestető, és az 1014 m A. f. – az Adriai tenger feletti magasságot jelenti.
Az irgalmas, kegyelmét velünk megosztani kész, hatalmas Isten is elhelyezett a teremtettségben egy olyan „pontot”, ami semmilyen körülmények között sem inog meg: az ő Egyszülött Fiát. Jézus hozta közénk az Atya üzenetét, hirdette, megélte, és vérével, feltámadásával megpecsételte azt. Az ő személye az a fix pont, akihez Isten mindent mér, ő az etalon, akihez mi is mérhetjük életünket, akihez járulhatunk alkalmas időben való segítségért. Jézus Krisztus személye az evangélium, amit szolgái hirdetnek a világban. Ez az Isten által felállított pont az egyedül stabil valóság a világban, ahol Krisztus személye látható és megérthető.
„Mert tőle, általa és érte van minden. Övé (Jézusé) a dicsőség mindörökké. Ámen.” (Rm 11,36)
cím: 2119 Pécel, Kálvin tér 2/b (
tel./fax: 06-28-452-334
email: 
webmester: 
számlaszám: 11742331-20002279 (OTP)
adószám: 19171982-1-13