Mindennapi vizsga
- Írta: Benedek Csilla
A május, június sok fiatal számára izgalmas hónap, mivel ez a vizsgák időszaka. Az általános, szak- és középiskolások feleléssel, dolgozatírással javíthatnak jegyeiken, az érettségizők pedig az írásbeli után szóban is megmérettetnek. A felsőfokú intézmények hallgatói pedig tantárgyanként adnak számot ismereteikről. A vizsgára készülők könnyen felismerhetők öltözetükről: sötét öltöny, nyakkendő, illetve szoknya és fehér blúz. Komoly arccal, visszafogottan, némelyek gondterhelten sietnek a megmérettetésre. Viszont az érettségi bizonyítvánnyal, diplomával a kezükben már nem tapasztalható ez a vizsgadrukk: vége a számonkérés időszakának, „elengedhetik” magukat, innentől övék a nagyvilág… Pedig ezután már minden nap vizsganap lesz.
A hívő ember – iskolai vizsgaidőszak nélkül is – hamar szembesül ezzel a ténnyel, hiszen naponta vizsgázik. Vizsgáznak gondolatai, érzései, indulatai, beszéde… Nehéz tantárgyak ezek, de Isten felkészíti gyermekeit: kaptak kiváló tankönyvet, a Bibliát, amihez kirendelte mestertanárát, a Szentlelket, és számtalan gyakorlati terepet: a munkahelyet, a családot, a testvéri közösséget...
A hívő emberek ünnepi öltözetű szívvel kell, hogy éljenek, hiszen számukra minden nap vizsganap. És őket is felismerheti környezetük: többek között Krisztus jó illatáról.
Jézus mondja: „…tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál.” (Mt 11,29)
Voltaire (II.)
- Írta: Horváth Mária
Voltaire, a Bibliával, Isten szentséges Igéjével szemben rendszeresen viseltetett féktelen gyűlölettel. Kijelentette például, hogy a Biblia: „Száz év múlva egy elfelejtett és ismeretlen könyv lesz. Akkor már csak, mint régiséget lehet megtalálni a lomtárakban és régiség gyűjteményekben, mint a korábbi generációk ostobaságának bizonyítékát.”
S mi történt száz évvel később? Voltaire genfi házát és nyomdáját a város Bibliatársulata vette meg, és Bibliákat nyomtattak ott. Ma pedig ugyanebben a házban keresztyén könyvkereskedés működik, ahol Bibliát árusítanak.
A hatalmas Isten őrködik az ő Igéje felett!
(forrás: Friedhelm König: Másként, mint gondolnánk, Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió)
„A csúfolódókat ő (Isten) megcsúfolja” (Péld 3,34).
Voltaire (I.)
- Írta: Horváth Mária
II. Frigyes porosz király gyakran hívott nagy társaságot potsdami kastélyába. A vendégseregben egyik legkedvesebb meghívottja hosszú ideig a gyakran gúnyolódó francia Voltaire (eredeti nevén François-Marie Arouet) volt.
A vendégek a király asztalánál ültek, amikor Voltaire ismét istenkáromló és gúnyolódó beszédbe kezdett: „Egy tallérért eladom a helyemet a mennyben! Ki akarja megvenni?” Egy pillanatra csend támadt. Akkor felállt egy királyi tisztviselő, nem híres ember, de jó keresztyén, akinek helyén volt a szíve. Meghajol a király és Voltaire előtt, majd hangosan megszólalt: „Monsieur Voltaire, ön, a porosz államban van. Nekünk van egy törvényünk, ami szerint mindenkinek, aki el akar adni valamit, igazolnia kell annak tulajdonjogát. Igazolja tehát, hogy önnek van helye a mennyben, akkor én minden árat megadok érte, amit kíván.” Ekkor elakadt a szava a gúnyolódónak.
(forrás: Friedhelm König: Másként, mint gondolnánk, Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió)
„Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették” (Jel 20,15).
Diadalmenet
- Írta: Horváth Mária
Amikor a Római Birodalomban a császár, az imperátor vagy a hadvezér egy sikeres hadjáratról vagy egy csatából győztesként hazatért, pompás diadalmenetet készítettek a számára. A győzelem babérjaival megkoszorúzva állt a diadalkocsin, amit gyönyörű paripák húztak. Mögötte meneteltek a győztes tisztek és katonák, akik a zsákmányolt kincseket és a legyőzött ellenségtől rabolt javakat hozták magukkal. Őket követték a legyőzött fejedelmek, hadvezérek és katonák, valamint a legyőzött népek férfiai, asszonyai és gyermekei.
A diadalmenet előtt azonban a papok azokat az isteneket és bálványokat hordozták, amiket tiszteltek a Római Birodalomban, és nagy tömjénezőket lóbáltak. Ezzel mutatták ki isteneiknek a nekik járó hálát az ellenség felett aratott győzelemért. A diadalmenet minden részén és oszlopán szétáradt az elégett fűszereknek ez a bódító illata, ami a papok füstölőjéből szállt fel. A győztesen hazatérő rómaiak számára ez az illat életet, jólétet és diadalt jelentett. Őket tisztelettel és ujjongással vették körül, ők gazdag zsákmánnyal tértek haza. Számukra ez az „élet illata volt életre”, és dicsőséges élet várt rájuk. Azonban a legyőzöttek, leigázottak és foglyok számára – akiket egy ilyen diadalmenetben magukkal hoztak – ez az illat borzalmas rabszolgaságot, embertelen jogfosztottságot, kegyetlen kivégzést, azaz erőszakos halált jelentett. Számukra ez a „halál illata volt a halálra”. A papok áldozati füstölőjében mindig csak egyetlen illat volt: ez némelyek számára pompás életet, másoknak kegyetlen halált jelentett.
Amikor a népek apostola, Pál, leírta az alábbi mondatokat a korinthusi gyülekezetnek, mindenki tudta, mit akar ezzel üzenni: Csak egyetlen dicsőséges Király és Győztes van, aki a véres kereszten, a dicsőséges feltámadásban és a diadalmas mennybemenetelben örökre legyőzött minden ellenséget, mint amilyen a bűn, a halál és az ördög, és a Kolossé 2,15 szerint, mint legyőzötteket nyilvánosan kipellengérezte és diadalmenetben meghurcolta. Ezekkel a szavakkal mutatta be Pál apostol a hívővé vált korinthusiaknak – és most számunkra is – Jézus Krisztus hatalmas megváltói művét.”
(forrás: Joachim Langhammer: Példázatok, igaz történetek c. könyv, Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió)
„Hálát adok Istennek, aki mindig diadalmenetben hordoz minket a Krisztusban, és az ő ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt. Mert mi a Krisztus illattétele vagyunk az Isten számára mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között; ezeknek halál illata halálra, amazoknak pedig élet illata életre. És ki alkalmas erre?” (2Kor 2,14-16)
Gondoskodó Isten
- Írta: Horváth Mária
Egyszer egy vezetői tréning ötven fős csoportját azzal bízták meg, hogy másfél nap leforgása alatt szervezzék meg 1000 hajléktalan megreggeliztetését és tiszta ruhákkal való ellátását. Ehhez a feladathoz semmilyen anyagi forrás nem állt a megbízottak rendelkezésére, csak a leleményességükre voltak utalva.
A megbízás nagyságával szembesülve egy ideig tanácstalanul néztek egymásra, hogy hol is kezdjék a szervezést, majd gyorsan elosztották maguk között a feladatokat: csoportonként feleltek a nyersanyagok beszerzéséért, a főzéshez szükséges eszközök meglétéért, az élelmiszer- és ruhaadományok begyűjtéséért, a szállításért és a csoportok közötti kommunikációért. Több élelmiszergyártó nagyvállalat vezetőit keresték meg, hogy meggyőzzék őket küldetésük nemes voltáról, és végül annyi élelmiszeradományt kaptak ajándékba, hogy több mint 1100 hajléktalant tudtak bőségesen ellátni minden jóval.
*
Amikor Jézus gondoskodott négyszer vagy ötször ennyi éhes szájról, őmellette nem állt több tucat ugrásra kész segítő a hatalmas feladat a megoldásához. De a legbiztosabb forráshoz fordult: Atyja áldását kérte, és úgy vendégelte meg a hatalmas tömeget. És mindenkinek bőségesen jutott a megszaporított falatokból.
Ha pedig Isten mindennapi gondoskodására gondolunk, hálával telhet meg a szívünk, hogy ő olyan növényeket teremtett, amelyek képesek magot hozni, és így különösebb beavatkozás nélkül újra termelődni. Ugyanígy az ellátásunkat is szolgáló állatokba beültette a reprodukcióra való képességet. Mennyei Atyánk gondoskodik az esőről, az oxigénről, a napfényről, és minden szükséges körülményről azért, hogy napról napra biztosítva legyen az ellátásunk.
A hatalmas feladattal megbízott 50 ember számára milyen elképzelhetetlenül nagy munka volt másfél nap alatt a semmiből megszervezni 1000 hajléktalan egyszeri jóllakatását. Mennyivel nagyobb feladat a milliárdokról való mindennapi gondoskodás Atyánk részéről, aki ezt a világ kezdetétől rendületlenül végzi.
„Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földet, és kenyeret ad a föld terméséből, amely bőséges és tápláló lesz.” (Ézs 30,23)
cím: 2119 Pécel, Kálvin tér 2/b (
tel./fax: 06-28-452-334
email: 
webmester: 
számlaszám: 11742331-20002279 (OTP)
adószám: 19171982-1-13