A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

febr.
9

febr. 9. 17:00 - 19:00

febr.
15

febr. 15. 9:00 - 17:00

febr.
29

febr. 29. 10:00 - 15:30

márc.
16

márc. 16. - márc. 20.

Van-e örök kárhozat?

A tapasztalat az, hogy amikor Istenről, az ő tulajdonságairól, tetteiről beszélnek, akkor legszívesebben szeretetéről, vigasztalásáról, elfogadó-támogató gondoskodásáról, megértő magatartásáról szeretünk hallani. Gyakran egyfajta elvárás is, hogy csak a „mosolygós Isten” jelenjen meg az emberi beszélgetésekben, a szószékeken és minden olyan rendezvényen, ahol a keresztyének megszólalhatnak.
Ítélet, büntetés, számonkérés? Isten haragja, igazságának kinyilvánítása, kárhoztatás? A mai ember számára nem szalonképes szavak ezek. De gondoljuk csak arra, hogy Isten kegyelme értelmezhetetlen, ha nincs elítéltetés. Miből szabadulunk meg, miben nem részesülünk, ha tagadjuk a bűn valóságát és annak romboló következményeit életünkben és halálunkban? Ha végül valamilyen módon mindenki üdvözül, ha kalandosan is, de előbb vagy utóbb mindenki a mennyben köt ki, akkor mi értelme van a pokolnak? Ha senki sem fog oda jutni, akkor az Úr csak komolytalan riogatásnak szánta az arról szóló híradást? Miért beszélt róla pl. Jézus annyit, bemutatva annak szörnyű voltát, és miért óvott attól, hogy oda jussunk? Miért hirdette, hogy „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta” (Jn 3,36)? Miért mondta a gazdag és Lázár történetében, hogy a pokolba jutott gazdag „gyötrettetik”, azaz kimondhatatlanul szenved? Miért írja az apostol, hogy „Isten haragja a mennyből megnyilvánul az emberek minden hitetlensége és hamissága ellen, akik az igazságot hamissággal feltartóztatják” (Rm 1,18), ill. „…elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és azután lesz az ítélet” (Zsid 9,27)? Számtalan igehelyet idézhetnénk a Szentírásból annak bemutatására, hogy valóságos, azaz a legreálisabb és legszörnyűbb veszélyt jelenti számunkra a kárhozat. Hogyan nevezhetnénk Istent szentnek, igazságosnak, ha annyira következetlen, hogy nincs következménye a bűnnek, az ellene való lázadásnak? Bizony, mivel Isten igaz és szerető, nem hallgatja el előlünk azt sem, hogy a bűn következménye a büntetés, az ítélet, amit a kárhozat követ. Annyira szeret, hogy ezt is a szívünkre helyezi!
A pokol tehát nem csupán az Isten nélküli állapot, vagy a földi szenvedések jelképes kifejezése a Bibliában, hanem egy valóságos hely, amit Isten tart fenn a kegyelmét el nem fogadóknak. Ezért is beszél róla Jézus mindig úgy, mint amit el kell kerülnünk, amire törekednünk kell, hogy oda ne jussunk, így ezek a kifejezések az ő szájából igen beszédesek: veszedelem (Mt 7,13); feltámadás ítéletre (Jn 5,29); pokol (Mt 11,23; Lk 16,23); gyehenna, olthatatlan tűz (Mk 9,43-44 kk.).
Jézus azonban nem csak arról tanít, hogy ránk nézve komoly fenyegetés a kárhozat, hanem arról is, miként szabadulhatunk meg attól. Legyen ez életünk legfőbb kérdése! Bűnös ember – amilyenek születésünktől fogva mindannyian vagyunk – nem lehet majd örökre Istennel a mennyben, mert ő szent, azaz minden bűntől mentes, ezért vele csak azok lehetnek közösségben, akik maguk is tiszták. Egyikőnk sem tudja ezt önmagáról elmondani, vagy ezt az állapotot elérni. Jézus Krisztus megváltó kegyelmére van szükségünk, hogy a golgotai keresztfán bemutatott áldozatával megigazításban részesülhessünk. Hogy belássuk: bűneinkért helyettünk viselte el az ítéletet. Ő adott számot a benne hívők bűneiért, ahogyan Ézsaiás prófétált róla (53,5), „ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulunk meg”. Ezzel a csodálatos örömhírrel hív bennünket az Úr, hogy életet, örök életet nyerhessünk
a Jézus Krisztus áldozatának elfogadásával.
Boldog, aki hitét a megváltó, önmagát bűneinkért keresztfára adó Krisztusba veti. A benne bízók vallhatják magukra nézve igaznak az ige szavait:


„Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Rm 8,1).

1perc volgy hegy

 

Rohanás helyett

Évekkel ezelőtt egy washingtoni metró aluljáróban kiállt egy fiatalember, és Stradivari hegedűjén olyan Bach műveket kezdett el játszani, amelyek előadására csak a legkiválóbb művészek mernek vállalkozni. A hibátlan előadásmód, a csodálatos hangzás ellenére, a videofelvételek tanúsága szerint, a járókelők többsége ügyet sem vetett a produkcióra. A 38 perc játékidő alatt több, mint 1000 ember haladt el közvetlenül mellette, akik közül csupán 7 állt meg egy-egy pillanatra, míg mások siettükben néhány centet dobtak a hegedűtokba. Az érdeklődést mutatók többsége gyerek volt, akiket azonban szüleik igyekeztek minél előbb tovább rángatni. Mindössze egy valaki ismerte fel, mert néhány héttel korábban ott volt a koncertjén.
A tömegnek fogalma sem volt róla, hogy a világ egyik legünnepeltebb hegedűművészét láthatja-hallhatja, akinek koncertjeire a belépőjegyek 100 dollárnál kezdődnek. Mint később kiderült, az aluljáróbeli ingyenkoncert a művész és egy napilap közös kísérlete volt. A hír hallatán, a videót nézve talán fejünket csóváljuk, megütközünk az emberek közönyén, igénytelenségén. De nem hasonlítunk-e mi is hozzájuk, amikor „halaszthatatlan” és „fontos” teendőink miatt nem szánunk elég időt arra, hogy találkozásunk legyen azzal a Jézus Krisztussal, akihez senki nem fogható, aki senki mással nem helyettesíthető, mert Megváltónk, Mesterünk, Királyok Királya – aki kész Isten gondolatait feltárni számunkra, és aki előtt mi is feltárhatjuk szívünk titkait?

(A hegedűművész aluljáróban történt előadásáról készült videófelvétel itt tekinthető meg: https://www.youtube.com/watch?v=hnOPu0_YWhw)

 

Lelkem a porhoz tapad, eleveníts meg beszéded szerint!

Útjaimat elbeszéltem neked, és meghallgattál engem. Taníts meg rendelkezéseidre!

Értesd meg velem határozataid útját, hogy gondolkodhassam csodálatos dolgaidról! Zsolt. 119, 25-27

hegedus

 

Miért lenne bűnös a ma született csecsemő?

Korunk embere nem érti, miért állítják a keresztyének, hogy minden ember bűnös, hiszen annyi jó ember van, akik csupa jókat cselekszenek még embertársaikkal is. Nincsenek köztörvényes, börtönt érdemlő vétkeik. Az átlagember nem lop, talán még a közösség javaiból sem tulajdonít el magának, nem öl, tiszteli és betartja a törvényeket, nem rágalmazza embertársait, hazudni is csak ritkán hazudik… Azt pedig vég­képp nem érti, miért is ne lenne ártatlan egy ma született csecsemő? Pedig a Biblia mindezt világosan elmondja nekünk.
A bűn, ős-szüleink engedetlensége, az eredendő bűn lényege az, hogy az ember nem akarta – és nem akarja ma sem – magát alárendelni Istennek. Nem érdekelte és nem törődött azzal, hogy Isten a maga céljaira teremtette, a maga tulajdonául, hogy a vele való életközösségben találja meg a boldogságát. Hogy viszontszeresse Urát és „magasztalja dicsőséges kegyelmét” (Ef 1,6).
Az ember autonóm lénynek képzeli magát, aki a maga feje után akar boldogulni, és Istenre, csak mint mindig kéz-nél lévő varázstündérre tekint, akinek az a dolga – ha egyáltalán létezik –, hogy el­egyengesse boldogulása útját. Vagyis az ember már a teremtés hajnalától lázadt Isten ellen, és el is szakadt tőle. Ádám óta minden ember ebbe az Istennek hátat fordított világba születik, „Isten haragja” (Jn 3,36) alá. Ha valaki az Egyesült Államokban születik, akkor ame­rikai állampolgár lesz. Hasonlóképpen, ha valaki az Istennek hátat fordított világba, a bűn koncentrációs táborába születik, akkor annak lesz az állampolgára. Ezért bűnös eleve a ma született gyermek is, bár még semmi vétket nem követett el. A bűn, a nagybetűs BŰN miatt Isten az egész teremtett világot a „múlandóság”, a „rothadandóság rabságába” (Rm 8,21) vetette.
Ha a mai, 21. századi embernek ezt elmondjuk, nagy, kerek szemekkel csodálkozik ránk, nem érzékeli, hogy ő lá­zadna Isten ellen. És valóban, a mai ember nem lázadozik, nem rúgkapál folyamatosan Isten ellen, egyszerűen csak közömbös iránta. Nem érdekli, hogy létezik-e egyáltalán, van-e bármi célja, vagy elképzelése vele. Esze ágában sincs az Istent keresni, legalábbis Istenért, önmagáért biztosan nem. Többnyire akkor jut az eszébe, ha valami baj, betegség éri, vagy valami, amit fontosnak lát, nem sikerül neki. Ilyenkor azonnal eszébe jut, és nagy bölcsen felteszi a kérdést: Miért engedi ezt Isten? Miért nem teszi oda a kezét a fejem és a fal közé, amikor éppen fejjel megyek a falnak?
Ám Isten továbbra is szereti az embert, a lázadása, kö­zömbössége, bűne ellenére is, és nem adta fel eredeti tervét, amiért az embert megteremtette. Ezért eltervezte és elvégezte az ember megváltását és helyreállítását. Szentsége és igazságossága megkívánta a bűn megbüntetését, ám szent Fiában, Jézus Krisztusban, ő maga vette magára az embernek járó jogos büntetést. Jézus Krisztus helyettes áldozatáért meg­engesztelődött, és a maga részéről kész megbékülni a bűnös emberrel, sőt kérlel minket, hogy béküljünk meg vele (2Kor 5,18-20).


„Krisztusért járva tehát követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel.” (2Kor 5,20)

1perc baby

 

Mennyire új az új esztendő?

Úgy tudom, hogy a bibliai görög nyelv két szót is használ az új megjelölésére. Lehet valami úgy új (neosz), hogy sok hasonló volt már, de az, amit újként jellemzünk, még nem régen keletkezett. Sok esetben a fiatal férfit vagy nőt – az ifjakat – is ez a szó jelöli. Meg kell ettől különböztetni az olyan újat (kainosz), ami még nem létezett korábban.
Ez jutott eszembe, amint boldog új esztendőt kezdtem kívánni ismerőseimnek. Az foglalkoztatott, hogy mitől, vagy mennyiben új az új év? Csak a naptártól? A kézbe vehető naptár ugyanis olyan új, amilyen még nem volt. Újat nyomnak, új évszámmal, a falinaptáron új képekkel, ezért a naptárunk kainosz, mint amilyen kainosz az új tömlő, amibe az újbort töltik. De a beletöltött bor csak annyiban új, hogy idén szüretelték, s éppen csak forrt egyet. Ugyanerről a szőlőtőről már a korábbi években is készítettek bort, ami a következő évre (ha maradt belőle) óbor lett. Ezért a bor neosz-bor – Jézus példázatában (Mt 9,17; Mk 2,22). De vajon, amikor újév napján felébredünk, ez csak egy „éppen egyet forrt” új nap, vagy minőségileg új, amilyen még nem volt?
Tovább gondolva: életünkben a minőségileg új nem függhet a naptártól, hiszen nem a Nap járásától, vagy a Föld tengelyének dőlésszögétől függ! Sorsunkat nem a csillagokban írták meg. Az évkezdet amúgy is csak megegyezés kérdése. A Római birodalomban március 15-tel kezdődött az év, a Frank birodalomban március 1-én, de hazánkban – mint sok más európai országban a XVI. századig – december 25-én. A zsidó évkezdet pedig az őszi napéjegyenlőséghez legközelebbi újholdhoz igazodik.
A megoldást máshol kell keresnünk! Amikor Jézus az utolsó vacsorán – a pászka-vacsora szokásrendjét követve – felvette és körbe kínálta a „Hallél-poharat” (a zsidók hagyományos széder esti vacsoráján négy pohár bort kell elfogyasztani, majd a Halleluja kezdetű – Hallél – zsoltárokból énekelni – a szerk.), benne a borral, ezt mondta: „Ez a pohár az új (kainosz) szövetség az én véremben, amely tiérettetek kiontatik.” (Lk 22,20). Új életminőséget az ad, ha ennek az új szövetségnek részese leszel!
Pál apostol megfogalmazta szavak szerinti új évet kívánok minden kedves olvasónak!


„Azért ha valaki Krisztusban van, új (kainosz) teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá (kainosz) lett minden.” (2Kor 5,17)

1perc tanya

 

Új esztendőben új szívekkel

Az elmúlt napokban többször hallhattam a Szép kelet, szép nap kezdetű – az Újévtől vízkeresztig énekelt – egyházi népének feldolgozását. A refrén komoly programot is ad az új évre:


„Szép kelet, szép nap! nincs benned homály,
Mert az örök nap benned a király.
Új esztendőben új szívekkel,
Dicsérünk Jézus énekekkel.”


Ezen a héten fordulunk át az ó esztendőből az új esztendőbe. Az elmúlt héten emlékeztünk a karácsony csodájára, Isten irántunk kifejezett nagy szeretetének a megnyilvánulására, Jézus Krisztus testtélételére. Erre gondolva, és mindenért hálát adva legyen a fő tevékenységünk a 2020. év minden napján: új esztendőben új szívekkel dicsérjük Jézust: énekkel!


„Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat!” (Zsolt 105,1-3)

ujev2020

 

Korábbi Heti Üzenetek

V
jan.
26
2020
Hotorán Gábor . 2020. január 27
A tapasztalat az, hogy amikor Istenről, az ő tulajdons&aacut...
V
jan.
19
2020
Mikoliczné Virág . 2020. január 20
Évekkel ezelőtt egy washingtoni metró alulj&aa...
V
jan.
12
2020
dr. Erdélyi Judit . 2020. január 13
Korunk embere nem érti, miért áll&iacut...

Filmismertető

Fekete mise
2015. november 11. szerda
A Black Mass problémás üzenetet hordoz, egy problémás, egyre...
Blue Jasmine
2013. szeptember 12. csütörtök
Azok a kritikusok, akiknek olyan szerencséje volt, hogy a Sydney Theatre Company színpadán...
Gázt! (Drive)
2011. október 12. szerda
színes, feliratos, amerikai akciófilm - 2011 (100 perc) Csak felnőtteknek! Nicolas Winding Refn...
Holtodiglan - egy film, nem nekünk
2014. október 21. kedd
Gondoltál már arra - hacsak a másodperc töredékéig is -, hogy képes lennél-e megölni a...
Noé
2014. március 29. szombat
Darren Aronofsky Noé című filmje merészen birkózik a Szentírás szövegével, amelynek eredménye egy...
Anna Karenina
2013. január 29. kedd
A tavalyi Torontói Filmfesztivál egyik legjobban várt alkotása Joe Wright pazar ruhákat és...
A hallgatás törvénye (Winter's Bone)
2011. máj. 20. péntek
A napokban gondolkoztam el rajta, vajon mi lehet Dolly Ree-vel, mert még most is elevenen él...
Egy jobb világ (Haevnen / In a Better World)
2011. április 01. péntek
Susanne Bier, az ismert dán rendezőnő jelentős sikerekkel a háta mögött (Testvéred feleségét,...
Foxcatcher
2015. január 29. csütörtök
Ezúttal nincs könnyű dolga a mozirajongóknak, hiszen sok izgalmas...
Tőzsdecápák 2.
2010. december 02. csütörtök
Amerika pénzügyi központja a Wall Street köszöni szépen, továbbra is jól van. Bár Oliver Stone...

Könyvismertető

Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...

Képek

Invalid RSS link or you're not allowed to read this Picasa gallery or album.

Heti üzenet - Archívum

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

Mi történt nagypénteken?

Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.

A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.

Gyermeknevelés - fegyelem és engedés

Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.

A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.

Mit jelent az Urat hordozni a családban?

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

Lelki gyengeség - Isten közelségének hiánya

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek." (Jak 4,7-8) Arról olvastunk most, hogy valaki ellenáll az Ördögnek, és az elfut tőle.

Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos filmet néztünk meg a családdal közösen. Megrázott bennünket, hogy a hősök elpusztultak a mérhetetlen túlerővel szemben, és ügyük is elveszett. Visszagondolva, milyen furcsa lenne úgy megrendezni ezt a filmet, hogy a fegyvertelen emberek elől a tankok „elszaladnak". Pedig itt és most hasonló biztatásról olvasunk: álljatok ellent, és az ellenség el fog futni! Milyen fantasztikus erő, óriási hatalom kellene ahhoz, hogy a túlerőben lévő ellenség elfusson.

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

Kövess minket facebookon!