Mi a jeled?
- Írta: Bálintné Gyöngyi
Neked mi a jeled? – kérdezgeti kisebbik óvodás unokám tőlünk, felnőttektől is, a választ pedig már előre mondja huncut mosollyal: Nagyi, a te jeled kávéfőző!
Elalváskor és ébredéskor különös biztonságot ad neki, ha kis barátait „jelestül” felsorolhatja. Majd kinövi ezt is, és ezzel együtt belenő a számozottság és valamiféle megbélyegzettség korába. A bélyeg egyetlen olyan jelző, amit rásütünk egymásra, ami markáns információt tartalmaz, és feleslegessé teszi egymás mélyebb megismerését. Levakarhatatlanul hurcoljuk bélyegeinket, szinte lényegünkké válik, ha Teremtőnk szeretete és a nála való elrejtettség meg nem szabadít tőlük. Boldog ovis évek, amikor még jelek vannak bélyegek helyett!
Ádventi idő lévén eszembe jut az ige tanítása arról, hogy az Emberfiának jele feltűnik majd az égen (Mt 24,30). Az idén nem akarom megmagyarázni magam számára sem, hogy is lesz ez. Úgysem lennék képes rá. Nem a hiányos tudásom, hanem pusztán emberi mivoltom tesz alkalmatlanná e titok feszegetésére. Egyszerűen csak örülök annak, hogy az Emberfiának jele van, szemben a „fenevaddal”, akinek bélyege. Jézus célja, hogy a bölcsekkel együtt rátaláljunk: „A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” (Lk 2,12). Célja, hogy megismerjük őt, amíg erre időnk van. Belerejti magát a Bibliába, és fel is tárja magát az igében, amely szinte minden ember keze ügyében megtalálható. Csak akkor fogjuk örömmel felismerni az utolsó nap fejedelmét, ha megismertük őt, mint minden poros hétköznapunk Urát, beskatulyázott életünk Szabadítóját, bélyegeink leoldóját, Megváltónkat.
„És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden nemzetsége, és meglátják az Emberfiát eljönni
az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.” (Mt 24,30)
Lelki APGAR
- Írta: Bob Snyder
A barátom épp most küldött egy büszke értesítést kislánya születéséről. Az e-mail a szokásos adatokat tartalmazta: név, súly és testhossz, valamint a kiváló APGAR pontszámot.
„Mi az, hogy APGAR pontszám?” - kérdezhetnék néhányan.
Az APGAR pontszám egy nagyon egyszerű, de alapvető fontosságú jellemzése az újszülött belső állapotának – a külső tényezők vizsgálata által. Ez a teszt, amit 1, valamint 5 perccel a születés után végeznek, hasznos információval szolgál az orvosoknak és a nővéreknek. Az egészségügyi szakemberek 0-2 skálán pontoznak: aktivitás (izomtónus): 0-1-2; pulzus: 0-1-2; grimasz (reflex ingerelhetősége): 0-1-2; külső (bőrszín): 0-1-2; légzés: 0-1-2. Ha a pontszám 7 és 10 között van, az jó, ha 4 és 6 között, akkor alapos megfigyelés szükséges, és a tesztet is meg kell ismételni, viszont, ha 0 és 3 közötti, akkor azonnali orvosi beavatkozásra van szükség.
(Az APGAR betűszó a vizsgált területek angol nyelvű megnevezése első betűi összeolvasásából képződik, az Apgar-teszt viszont a megalkotójáról, Virginia Apgarról nyerte elnevezését.)
Nálunk milyen eredményt adna a lelki APGAR teszt? Mik a személyes hit, meggyőződés és bizalom látható bizonyítékai? A mi APGAR-unk gyümölcsben mérhető: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Galata 5,22)
Úgy tűnik, hogy Isten szerint mi úgy végezhetjük el az APGAR tesztet, hogy megvizsgáljuk, mennyire gyümölcsöző az életünk. Ez egyértelműen mutatja be szívünk állapotát.
Milyen eredménnyel pontoznánk tehát magunkat?
- szeretet és öröm: 0-1-2;
- békesség és türelem: 0-1-2;
- szívesség és jóság: 0-1-2;
- hűség és szelídség: 0-1-2;
- önmegtartóztatás: 0-1-2.
De tegyük most félre azt a megbotránkoztató elképzelést, hogy pontozzuk lelki életünket, viszont gondoljuk át, hogy az alábbiak alapján hova sorolnánk magunkat:
• jó,
• alapos megfigyelést igényel,
• azonnali beavatkozásra van szükség.
Úgy tűnik, hogy életünkről igen fontos lenne beszélgetnünk Istennel, hiszen maga, Jézus mondja ezt:
„Gyümölcseikről ismeritek meg őket…” (Biblia, Máté evangéliuma 7,16a)
Boldog halál (2. rész)
- Írta: Szikszai György
(folytatás)
Az a boldog halál, amikor valaki az Isten kegyelmében és szeretetében hal meg, és halála után örök boldogságra jut. Az ilyen halál, ha erőszakos is, ha számkivetésben és gyalázatban esik is, ha nagy kínok és gyötrelmek között lesz is, mégis boldog, mert az Isten kegyelmében történik és boldogságra juttat.
Ha pedig az ilyen halállal az is együtt jár, hogy az ember a maga ágyán, családja körében, természetes halállal, nagy fájdalmak, szorongattatások és félelmek nélkül csendben alszik el, mint Ábrahám, Jákób, Dávid – ez annál drágább és kívánatosabb.
Nincs is senki, aki ne szeretné és ne kívánná az ilyen boldog halált, de mégis ugyanolyan kevesen halnak meg ilyen boldogul, mint amilyen kevesen üdvözülnek. Ennek oka az, hogy bár szeretnének az emberek boldogul halni, amikor meg kell halniuk, de amíg élnek s egészségesek, akkor nem cselekszik meg azt, ami erre nézve kívánatos…
Íme, akik a pénzt s gazdagságot szeretik, azok készek azért futni, fáradni, annak gyűjtésére szolgáló minden módot megragadni; akik tisztességre, becsületre vágynak, azok éjjel-nappal azon gondolkodnak, hogy feljebb jussanak; akik a gyönyörűséget kívánják, azok mindent elkövetnek, amit arra alkalmasnak látnak; a boldog halálra – noha mindenki kívánná és szeretné megnyerni, sőt néha tudják is, hogy attól függ az örökkévaló állapotuk – mégis kellő gondot nem fordítanak.
(Részlet – Keresztyéni tanítások és imádságok, Kálvin János Kiadó, Bp. alapján)
„(…) boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva… mert megnyugszanak fáradozásuktól,
és cselekedeteik követik őket.” (Biblia – Jelenések könyve 14,13)
Boldog halál (1. rész)
- Írta: Szikszai György
Nem az a boldog halál, amikor valaki a maga ágyán, háza népe és nemzetsége között, csendes öregségben hal meg. Mert bár ez szép dolog és méltó kívánni azt, mégis bizonyos, hogy ez olyan jó, ami kijut az istenteleneknek is, az Isten fiainak pedig nem mindenkor; akik közül sokan haltak meg eleitől fogva számkivetésben és különféle erőszakos halállal.
Nem is az a boldog halál, amikor valaki nagy hánykódások, hosszú kínlódások és nyugtalanságok nélkül csendesen hal meg, mintha csak elaludt volna. Mert ez csak a betegségek természetétől és minőségétől függ. Vannak olyan betegségek, amelyek az érzéket ébren tartják és hasogató nagy fájdalmakkal járnak. Az ilyenekben a legkegyesebb ember is nagy hánykódás és sok rendkívüli kín és szorongattatás között hal meg. Vannak ellenben olyan betegségek, amik elnyomják és mintegy elkábítják az érzékeket, és nem kínozzák rendkívüli nagy fájdalmakkal a testet. Az ilyenekben a leggonoszabb ember is sokszor csak alvásformában hal meg.
Sőt nem is az a boldog halál, amikor az ember bátran, félelem és lelkiismereti hánykódások nélkül hal meg. Mert amint egyfelől megeshetik és meg is esik, hogy az istenfélő hívekben is haláluk elközelítésekor sok vétkük és fogyatkozásuk emlékezetére irtózás, félelem, rettegés, lelkiismereti hánykódás támad, úgy másfelől megeshetik és meg is esik, hogy a bűnnek szolgái vagy tudatlanságból és érzéketlenségből, vagy megkeményedésből, vagy hamis reménységből bátorságban és belső csendességben látszanak lenni halálukban… (folytatjuk).
(Részlet – Keresztyéni tanítások és imádságok, Kálvin János Kiadó, Bp. alapján)
„Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé!” (Biblia – Mózes 4. könyve 23,10.)
Hitvallás
- Írta: Biblia Szövetség
Jézus Krisztus az emberiség történelmének legnagyobb alakja:
- Nem volt szolgája, mégis Úrnak szólították.
- Nem rendelkezett diplomával, ennek ellenére Mesternek tartották.
- Nem volt orvos, mégis sokakat meggyógyított.
- Nem volt hadserege, ennek ellenére uralkodók féltek tőle.
- Nem háborúzott, de meghódította az egész világot.
- Semmi bűnt nem követett el, ennek ellenére keresztre feszítették.
- Eltemették, mégis, ma is él.
(horvát nyelvből fordította: Margit István)
„Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” Biblia – Zsidókhoz írt levél 13,8)