Megelégedettség
- Írta: Benedek Csilla
Idézet a Magyar Idők című napilap 2018. márc. 10-én megjelent egyik cikkéből: „Dél-Amerikáról úgy tartják (…) az élet könnyű és kellemes, minden jól működik és az emberek boldogok. (…) Ha a világnak ezen a felén a ’Hogy vagy?’ kérdésre azt válaszolod, ’Rosszul’, hárman ugranak köréd. Azt gondolják, elvesztetted egy közeli hozzátartozódat, földig rombolódott a házad, vagy valamilyen végzetes csapás ért. Ha kiderül, hogy csak ballábbal keltél fel, jobb esetben kinevetnek, rosszabb esetben, onnantól kezdve elkerülnek téged. (…) Európai szemmel nézve, Közép-Amerikában a legfejlettebb ország színvonala is alulról súrolja a Balkánt. A gázszolgáltatás Mexikótól Argentínáig hiányzik. A csapvízből jobb nem inni. Az oktatás a fejlődő világban alacsony színvonalú. (…) Bár Bogota modern nagy város, az életet mégis megkeseríti a rossz közbiztonság. (…) Könnyen előfordulhat, hogy lecsúszol az érettségiről, mert a tanáraid tíz hónapja tüntetnek. (…) az állandó forróság és a magas páratartalom furcsa hatással van az emberre: elveszted a produktivitásodat és passzívvá válsz.
Egy év után visszatérni Budapestre, meglepetést okozott a megszépült Duna-part, új kávézók és üzletek. (…) ’Miért jöttél haza?’ – kérdezték sokan. Mindezek után nem csoda, hogy ez a kérdés fejbe vágott. (…) Hiszen, hogy értessem meg egy panaszkultúrájú néppel néhány mondatban, hogy a világ nagy része hálás lenne azért, hogy úgy élhetne, ahogy mi, Magyarországon? Hogy a boldogság nem külső körülmények kérdése, hanem mindenkiben benne van.”
Igen, a hívő keresztyén ember még ennél is gazdagabb lehet, mert igazi megelégedettség nem a szegénységből és tudatlanságból, de nem is az anyagi bőségből támad az emberben, hanem Isten ismeretéből és a Jézus Krisztusban kapott megajándékozottságból!
„De valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel…” (1Tim 6,6)
Továbbadott lecke
- Írta: Horváth Mária
Egy kisfiú még épphogy csak elsajátította a járás tudományát, és boldogan futkosott a szépen megművelt konyhakertben. Hol az ágyások közötti utakon, de legtöbbször a felásott és beültetett ágyásokon keresztül szaladgált. Nagymamája aggódva figyelte lépteit, mert a kert gondozásával nagyon sokat foglalkozott, és örömmel látta, hogy már itt is, ott is felszínre törtek a zsenge kis növénykék. De ha a gyermek tovább szaladgál közöttük, a kibújt növényeknek hamarosan végük lesz. Ezért a nagymama kézen fogta kisunokáját, és az ágyások közötti utakon vezetve őt elmagyarázta a kerti közlekedés szabályát: Szivecském, csak az úton menj!
A kisfiú többé-kevésbé megértette a leckét, majd a nagymama a következő jelenetre lett figyelmes: kisunokája mancson ragadta játékmackóját, és a macit az úton húzva, saját maga pedig ismét az ágyásokon gázolva magyarázott kis pajtásának: Macikám, csak az úton!
Hányszor vagyunk úgy mi is, hogy például ez a tanítás ugyan nekünk szólna, de sokkal könnyebb azt mások fülével hallgatni, másoknak szóló figyelmeztetésként értelmezni:
„Miért nézed a szálkát a te atyádfia szemében, és nem látod a gerendát a magadéban? Vagy hogyan mondhatod a te atyádfiának: hadd vegyem ki szemedből a szálkát, amikor a te szemedben gerenda van? Képmutató, vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát, és azután gondolj arra, hogy kivedd a szálkát a felebarátod szeméből!” (Mt 7,3-5)
Félni vagy nem félni?
- Írta: Rostásné Zsuzsa
Amikor leszálltam a villamosról, egy idős bácsi ült a megállói padon. Három hajléktalannak tűnő személy fogta őt közre. Feléjük közeledve hallottam, hogy pénzt követelnek tőle. Az idős úr a táskáját magához szorítva folyamatosan hajtogatta, hogy nincs, nincs… Odaléptem, és megkérdeztem tőle, hogy ismeri-e zaklatóit. Nem! – válaszolta. Akkor gyengéden megsimogattam a hátát, majd váltottam egy-két mondatot a férfiakkal. Hamar megjelent egy negyedik személy is, aki engem kezdett el inzultálni. Udvariasan válaszoltam provokatív kérdéseire. Nem mondom, hogy semmi félelem nem volt bennem, de teljes bizonyossággal éreztem, hogy Isten küldött ebbe a helyzetbe, és akkor meg is fog védeni. A többiek trágár kifejezések kíséretében folyamatosan italoztak. Szívesen beszélgettem volna velük az evangéliumról, de megakadályozott az eszembe villant bibliai tanács, hogy ne vesd a gyöngyöt a disznók elé. Végre megérkezett a villamos, a padról felsegítettem védencemet, elbúcsúztam tőle, ő pedig a köszönöm szó kíséretében remegve lépett fel a lépcsőre.
Még jól emlékszem arra, amikor nekem volt szükségem Isten védelmére, mert féltem. Kértem, és megkaptam az Úr támogatását. Most más valaki szorult védelemre, és Isten őt sem hagyta cserben.
"Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert az Úr a te Istened maga megy veled: nem marad el tőled, sem el nem hagy téged." (5Móz 31,6)
Húsvétra készülve
- Írta: Bernhard Kaiser
Húsvét közeledtével jó arra emlékeznünk, hogy Jézus Krisztus a győztes – nemcsak a bűn és a halál felett, hanem minden emberi hatalmasság felett is.
Ha egyes politikusok Isten személyét, parancsolatait megvetve és félretolva, önmagukat teszik is az ő helyére, ha a társadalom a szabadsággal visszaélve a keresztyén hit kiszorításán fáradozik is, tudhatjuk, hogy Jézus Krisztus feltámadása nem csupán szellemi vagy mennyei valóság, hanem valóságos földi és történelmi tény. Jézus valósággal feltámadt, a mennybe ment, él és uralkodik.
Akarata vagy engedélye nélkül ma sem történhet semmi, és az ítéletkor ő fogja kimondani az utolsó szót – mind azok veszedelmére, akik nem voltak hajlandók benne hinni, de mindenki üdvösségére, akik hisznek őbenne.
Jézus Krisztusnak keresztre feszítése előtti szavai:
„Atyám, én dicsőítettelek téged e földön, elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy végezzek. Atyám, most te dicsőíts meg engem, te magadnál azzal a dicsőséggel, amely már a világ létele előtt az enyém volt tenálad.” (Jn 17,4-5)
A szabadság szalagja
- Írta: Benedek Csilla
A Hortobágyon működik egy madárkórház, illetve menhely. Például itt teleltetik azokat a gólyákat, amik még túl gyengék vagy betegek ahhoz, hogy augusztus végén szárnyra keljenek, és társaikkal melegebb éghajlatra költözzenek. Ezeket a gólyákat március 15-én engedik szabadon, amikor is véget ér „rabságuk”. Az idén úgy repülhettek el, hogy nyakukba nemzeti színű szalagot akasztottak. Ezek a kis szalagok hirdetik a világnak, hogy van védelem, gyógyulás, és van szabadulás, illetve az élet újrakezdése.
Ha emberek képesek ilyen megoldást teremteni a beteg gólyáknak, mennyivel inkább megteszi ezt a mi Teremtő Istenünk, aki egyenként ismeri a testi-lelki betegségben elgyengült embert, akinek védelmet és gyógyulást készített Egyszülött Fia, Jézus Krisztus váltsághalálával. Akik ezt a menedéket elfogadják, azok gyógyulás után szabadságra jutnak, és szárnyra kelhetnek, mint a sasok.
Az egyik bibliaolvasó kalauzban olvastuk az elmúlt napokban: „Krisztust követő életünk a menyegzőhöz méltó ruhánk.” És – hozzá tehetjük – ez a megmentett, megszabadult keresztyén ember „nemzeti szalagja” is, amivel azért jelölte meg az Úr, hogy mások is tudomást szerezzenek a gyógyító, szabadító Jézus Krisztusról, és arról, milyen lelki nemzethez tartoznak a megszabadítottak.
„Azért, ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (Jn 8,36)
cím: 2119 Pécel, Kálvin tér 2/b (
tel./fax: 06-28-452-334
email: 
webmester: 
számlaszám: 11742331-20002279 (OTP)
adószám: 19171982-1-13