Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

ápr.
29

ápr. 29. 10:00 - 16:00

ápr.
29

ápr. 29. 10:00 - 15:30

máj.
6

máj. 6. 10:00 - 16:00

máj.
20

máj. 20. 9:00 - 17:00

A pénznek nincs szaga?

Penz s 1. A pénzzel kapcsolatos kérdések valóban fontosak a keresztyén ember számára? Feltétlenül foglalkoznunk kell ezzel a témával, vagy farizeus módon mondjuk azt, hogy a piszkos pénz ügye bennünket, hívő embereket nem érdekel?

Közhelynek számít az a megállapítás, hogy az emberiség történetében évezredek óta, de talán soha annyira, mint ma, minden a pénz körül forog. Tény, hogy a pénz, személyes életünkben éppúgy, mint országunk életében, vagy a világpolitikában döntő szerepet játszik.

A közmondás is, hogy ti. „a pénznek nincs szaga”, arra akarja az embereket felszabadítani, hogy soha ne nézzék a pénz eredetét, még a célját se, csupán a mennyiségét. Mert a mennyiség a lényeg. Ez a téma tehát – akár akarjuk, akár nem – mindenkit érint, hívőket és nem hívőket egyaránt.

Ha viszont valaki hívő keresztyén emberként éli az életét, mivelhogy ő is pénzből él, vagy pénzzel bánik, nem kerülheti el, hogy feltegye a kérdést: Mit mond Isten tévedhetetlen Igéje a pénzről? Vagyis, pénzügyeinknek is fel kell kerülnie az Ige mérlegére.

2. A Bibliában pedig azt olvassuk, hogy Isten, aki a világnak és benne minden élőnek és élettelennek a teremtője, számtalan helyen kijelenti, hogy a teremtés jogán minden az Övé, „az ország, a hatalom, és a dicsőség”. A teremtés jogán tehát nemcsak az ember lelke és teste, de a föld természeti kincsei, az állat- és embervilág, beleértve a pénzt is, az övé. „Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregek Ura.” (Agg 2,8) Minden pénz az Istené? (Nemcsak a perselypénz, meg az egyházi adó, vagy a tized?) Igen! A pénzt tehát nem a Sátán találta ki, és nem is az övé! Az, hogy a pénz is (minden egyébbel) az Istené, olyan bibliai evidencia, hogy a pénz tulajdonjogával a Biblia nem is foglalkozik.

3. A fő probléma ebben a témában tulajdonképpen nem maga a pénz, hanem az ember. Ilyen vonatkozásban foglalkozik a Biblia is a pénz-kérdéssel. Ugyanis az történt a pénzzel is, mint Isten sok szép és jó teremtményével és adományával, hogy a bűntől megromlott szívű ember a bűneset után a Teremtő helyett a teremtményeket, és Isten ajándékait kezdte imádni. Ahogy azt Pál is írja: „a teremtett dolgokat imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki mindörökké áldott” (Rm 1,25). Ez az oka annak, hogy a Biblia, amikor a pénzről beszél, a pénzről adott isteni rendelkezéseket mindig az emberrel köti össze, mégpedig a bűnnel megrontott emberrel, aki a pénzt nem úgy és nem arra használja, amire Istentől kapta.

A Biblia pénzre vonatkozó passzusait vizsgálva tehát azt állapíthatjuk meg, hogy a pénzzel kapcsolatos isteni rendelkezések mindig a bűn által megzavart gondolkodású embernek szólnak. Ezeknek a rendelkezéseknek a célja pedig, megváltoztatni a bűnös ember pénzhez való viszonyát. Azt pedig tudjuk, hogy a pénzhez való viszony mindig az ember Istenhez való viszonyának a függvénye.

4. A hívő keresztyének tehát ebben a kérdésben is Jézusra, hitük Fejedelmére és Királyukra figyelnek, mert megtérésükben nemcsak bűneik bocsánatát fogadták el, de ha igazán megtértek, elkötelezték magukat arra is, hogy Jézus Krisztusnak, mint Királyuknak mindenben engedelmeskedni fognak. Ez gyakorlatilag azt is jelenti, hogy engedelmeskedni fognak mindannak, amit Jézus Krisztus az Igében (a Bibliában) a pénzről mond.

Jézus Krisztus szava azért is megkerülhetetlen a pénzkérdésben, mert Ő volt az első és egyedüli, aki a pénzt Mammonnak nevezte: „Senki nem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak” (Mt 6,24).

Azzal, hogy Jézus a pénzt „úrnak”, és Mammonnak (bálvány istennek) nevezi, tulajdonképpen azt mondja ki, hogy az önmagában semleges pénz nemcsak az ember, hanem az ördög kezébe is kerülhet. Az ördög pedig képes a kezébe került pénzben magát mindenható istenként feltüntetni, imádtatni, és a pénz segítségével uralkodni. Az ördög által istenné emelt pénzt ezért nevezi Jézus Mammonnak. Azt a hétköznapi ember is tapasztalhatja, hogy itt nem csupán elméletről van szó, hiszen az ördög kezébe került pénz valóban olyan vonzó hatalmat testesít meg, amit a bűn által megrontott ember örömmel kész imádni. A Mammonná tett pénz így ugyanolyan kívánatos lett az ember számára, mint az édenkerti jó és gonosz tudás fájának gyümölcse, amelynek menedzsereként a Kígyó, az embernek megistenülést kínált.

5. Ha pedig valaki nem ismeri az elmondottakat, vagyis a pénz szellemi-lelki hátterét, az nem érti meg azt sem, hogy a Bibliának mi a problémája a pénzzel. Nem érti, hogy miért írja Pál Timótheusnak, hogy „minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal” (1Tim 6,10). Azok a szavak, hogy „pénz szerelme”, meg „sóvárgás” azt jelzik, hogy ez a Mammon-isten olyan kívánatossá teszi magát (vagyis a pénzt), hogy az ember úgy sóvárog megszerzéséért, mint egy szerelmes ifjú a hőn szeretett menyasszonya után. Ha pedig azt kérdezzük, hogy mivel teszi ilyen kívánatossá magát, akkor megint felfedezhetjük azt a személyes hatalmat, aki Évának azt ígérte, hogy ha vesztek a fáról, olyanok lesztek, mint az Isten. Más szóval, ennek a bálványnak hatalmas ígéretei vannak. Azt ígéri, hogy a pénzed segítségével tiéd lesz az „ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké”. Közben, szinte észrevétlenül elkéri az ember szívét. Ugyanazt kívánja az embertől, mint az igaz Isten: „szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből…”. Vagyis a Mammon elfoglalja a szívünket is. „Aki szereti a pénzt, nem telik be pénzzel” (Préd 5,10), mondja a Prédikátor.

A Biblia tehát nem hagy kétséget afelől, hogy az önmagában semlegesnek mondható pénz mögött olyan démonok is állhatnak, akik a gyanútlan keresztyéneket is eltévelyítik a hittől, és szinte észrevétlenül belesodródnak a Mammon imádat szertartásába. A pénznek tehát igenis van szaga, és nagy baj, ha ezt a szagot egy keresztyén ember nem érzi meg! Nagy baj, ha valaki nem érzi meg, hogy őt valami a hittől szépen, lassan „eltévelyíti” (az ’apoplanao’ görög szó, hajózási szakkifejezés: egy hajót lassan elkormányozni). Azt a mondást viszont, hogy a pénznek nincs szaga, e világ fiai találták ki annak a gondolatnak igazolására, hogy ne nézd a pénz eredetét, a meggazdagodás árát, sem a pénz hátterét, hanem csak a hasznát és a mennyiségét.

Azzal, hogy Jézus a pénzt megszemélyesítve Mammonnak nevezi, egyrészt az ördög személyéről kívánta lerántani a leplet, másrészt a Krisztusban hívőknek akarta felnyitni szemét a pénz hatalmának egyébként érthetetlen titkára.

6. A pénz titkához tartozik az is, hogy ugyanakkor az ember megélhetésének jó eszköze is lehet. Hiszen a pénzzel lehet jólétet teremteni, kultúrát létrehozni, tudományt művelni, gyógyítani, másokon segíteni, az evangéliumot terjeszteni, a világpolitikát jobb irányba vinni, az emberek boldogulását elősegíteni, a világ szociális krízisét, a szegénységet, nyomort enyhíteni stb. Tehát a pénz nem csak átok lehet, hanem áldás is. Áldás volta attól függ, hogy ki áll mögötte, jobban mondva, kinek a kezében van.

Bár végső soron minden Isten kezében van és minden dolog az Ő tulajdona, mégis a Biblia a pénzzel kapcsolatban hangsúlyozza az ember felelősségét is. Isten ugyanis felkínálja az embernek azt a nagy lehetőséget, hogy pénzügyeit letegye Isten kezébe. Az Ószövetség tele van olyan történetekkel – gondoljunk itt Izrael történetére –, amelyekben Isten adakozásra, tized fizetésre, hálaáldozat hozására, szociális jótékonykodásra szólította fel népét azzal az indoklással, hogy amit a közösbe adnak, Istennek adják. Ide vezethető vissza a templomban elhelyezett perselyek rendeltetése is, amelyekbe beletett pénz az adakozó azon hitét hivatott kifejezni, hogy a „pénzem” az Úré. Az Ószövetség utolsó könyvében ezt olvashatjuk: „Hozzátok be a raktáramba a tizedet mindenből, hogy legyen ennivaló a házamban! Ezzel tegyetek próbára engem – ezt mondja a Seregeknek Ura –, hogy megnyitom-e nektek az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok-e rátok” (Mal 3,10). Isten tehát arra biztatta minden időkben az Ő népét, hogy tegye le pénzügyeit az Úr kezébe, s ennek jeleként adakozzon. Ismert a szegény özvegy két fillérjének története is, a Márk 12,42 kk.-ben, aki utolsó két fillérjének perselybe dobásával, Jézus szerint, minden vagyonát odaadta Isten kezébe, hitének jeleként.

Az ember nagy lehetősége tehát az, hogy oda teheti pénzét Isten kezébe, Isten ígérete pedig nem a sok pénz, nem a lottó főnyeremény, hanem az áldás.

Ezért is tiltja a Biblia a hívő embernek azt, hogy szerencsejátékot űzzön, és ne tiszta eszközök segítségével akarjon meggazdagodni. Isten áldást ígér, és az Istentől megáldott pénz igazi örömöt okoz.

Azt, hogy ki a pénzem igazi tulajdonosa, nem a szám, nem a ruhám, nem a házam vagy az autóm, hanem az adakozásom árulja el. Vannak, akik azt mondják, „megadom a tizedet az Úrnak, a többivel viszont én akarok rendelkezni”. Ezek a törvényeskedő hívők. A Biblia isteni logikája szerint ugyanis a hívő embernek minden pénze az Úré, s ez azt is jelenti, hogy a tized a minimum, mert ha valakin segíteni kell, vagy valamire adakozni kell, legyek kész a tizednél többet is adni, hiszen azt abból adom, amit az Úr nálam sáfárságra elhelyezett.

7. Ennek a szellemi-lelki háttérnek az ismeretében a keresztyén ember máshogy láthatja a pénzvilágot, a politikát, a világpolitika mai eseményeit és helyzetét is.

Ha ugyanis feltesszük a kérdést, hogy a világ ún. jóléti államai (Nyugat-Európa, USA stb.) miből gazdagodtak meg, akkor pénzük szagának bűze felhatol az egekig. Hiszen, rabszolgák százezreinek könnye, a gyarmatok kincseinek elrablása és a nyomukban máig ható nyomor teszi bűzössé jólétük pénzét. Azt pedig senki sem tudja megmondani, hogy az újabb korban a világháborúk halált osztó fegyverzetének gyártása mekkora anyagi hasznot hozott a pénzvilágot irányító csúcs-szervezeteknek, csoportoknak és egyes államoknak. El sem tudjuk képzelni, hogy a mai világpolitikai események, háborúk, gazdasági válságok mögött álló egy-két – létszámát tekintve kisebb – csoportnak (valaki találóan globalnyikoknak nevezte őket) mekkora anyagi haszna van, akik anonimitásba burkolózva országok, népek sorsa felett döntenek.

A dolgok ilyen megértését csak tovább nehezíti az, hogy a világ pénzügyi irányítói azzal ködösítik létüket és szerepüket, hogy nagy segélyeket, és látványos adományokat nyújtanak a bajba jutottaknak, ami csak nevetségesen halvány töredéke annak a haszonnak, amit ugyanezen országok és népek zsebéből kivettek. Máskor meg készek lepénzelni hatalmas tömegeket, hogy segítségükkel eltávolítsák azokat a vezetőket, akik keresztezik szándékaikat. Ez a jelenség egyébként megjelenhet egy országon belül is, lásd a magyar rendszerváltás privatizációjának eredményeit. (Nem véletlenül nevezte valaki hazánkat is „szétlopott” országnak.)

A pénznek tehát van szaga, még akkor is, ha az érintettek igyekeznek minél erősebb szagtalanító sprayt használni. Embereket ugyan félre lehet vezetni, de Istent nem! Az eddig mondottak summája tehát az, hogy a pénz lehet áldás, vagy átok, attól függően, hogy kinek a kezében van.

8. Az elmondottak fényében szeretnék még szólni röviden három olyan, ma is gyakran használt pénzzel kapcsolatos fogalomról, amelyeket a Biblia is megemlít. Ez a három fogalom pedig, a kölcsön, a kamat, és a kezesség.

A Biblia a kölcsön témáját Izrael, a népek és Isten viszonylatában tárgyalja. Egyrészt úgy beszél a kölcsönről, hogy Isten áldása a neki engedelmeskedő Izrael életében abban is megmutatkozik, hogy nincs szüksége kölcsönt felvenni, 5Móz 28,12: „megnyitja néked az Úr az Ő drága kincsesházát… megáldja kezed minden munkáját, és kölcsönt adsz sok népnek, te pedig nem veszel kölcsönt.”

Másrészt viszont úgy beszél a kölcsönről, mint ami segítséget jelent egy anyagi szükségben lévő embernek. 5Móz 15,7-8: „Ha mégis szegénnyé lesz valaki a te atyádfiai közül… örömest nyisd meg a te kezedet neki, és örömest adj kölcsönt neki, amennyi elég az ő szükségére…”. Jézus is arra biztatja hallgatóit a hegyi beszédben, hogy „aki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól” (Mt 5,42).

A kölcsön és kamat kérdéskörével Kálvin foglalkozott bibliai szellemben. Szerinte a Bibliának kölcsönnel és kamattal foglalkozó részei elsősorban Izrael népére vonatkoznak, s az ószövetségi kamat-tilalom Izrael népét összetartó erő volt. A keresztyéneknek – Kálvin szerint – Isten ebben a témakörben szabadságot adott. Kálvin a kölcsön-adást, vételt, és a kamatot is megengedetőnek tartotta (pl. szemben Lutherrel).

Kálvin a kölcsönnek két fajtáját különböztette meg. Az egyiket „fogyasztói” kölcsönnek, a másikat „produktív” kölcsönnek nevezte. A fogyasztói kölcsön a szegény ember megélhetését szolgálta, ez esetben ellenezte a kamatot. A produktív kölcsön viszont arra volt hivatott, hogy a kölcsönt felvevő munkájával, szorgalmával együtt új értéket hozzon létre. Ebben az esetben viszont megengedhetőnek tartotta a méltányos kamatot. (A méltányos kamatot Kálvin idejében a genfi vezetőség 5%-ban, de max. 6,6%-ban határozta meg.)

Fontos megjegyezni, hogy Kálvin a kölcsön és a kamat kérdését mindig a produktív munkával kötötte össze, s itt kapcsolódott a bibliai normához, míg a mai „a pénz hozza a még több pénzt munka nélkül”-elvet erkölcstelennek tartotta.

A keresztyén ember számára ez ma gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha kölcsönt akar felvenni, vizsgálja meg az Úr előtt, hogy valóban olyan egzisztenciális szükségben van-e, hogy csak a kölcsön segíthet rajta, vagy pedig olyan célokat akar elérni, ami nélkül egyébként meg tudna lenni. Aztán vizsgálja meg azt is, hogy pénzügyi zavarai nem az Isten áldásának hiánya miatt támadtak-e? Mert sok keresztyén ember (most nem a hitetlenekről beszélek!) kölcsön felvételének nagyon gyakran az elégedetlenség, a háládatlanság – és mondjuk ki –, a felelőtlenség a motivációja. Ilyen esetben viszont a kölcsön felvétele még nagyobb bajba sodorja az illetőt, ahogy ezt a jelenlegi magyar helyzet is igazolja. A rendezetlen lelki és anyagi dolgainknak hű tükrei pénzügyi zavaraink.

A másik pénzügyi fogalom, amelyről az imént már szóltam is, a kamat. A kamat viszont mára olyan lett, mint egy vadnak kitett csapda. A csalétek a pénz, amire ha ráharap valaki, azonnal csattan rajta a kamat-bilincs, és a kölcsönt felvevő kamat-rabszolgává válik.

A Biblia nem tiltotta, hogy Izrael fiai az idegeneknek adott kölcsönért kamatot szedjenek. Amit viszont tiltott a Szentírás, az az uzsora-kamat volt, vagyis tiltotta az aránytalanul magas kamat kiszabását, ami nem más, mint egy bajban levő ember amúgy is nehéz anyagi helyzetének kihasználása. A Zsolt 15,5 szerint Isten az áldását annak adja, aki „pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen”. Ezékiel 18,13: „Uzsorára adott és kamatot vett, és az ilyen éljen? Nem él! Mindezeket az utálatosságokat cselekedte, halállal haljon meg, az ő vére legyen őrajta.”

Azt mi is világosan látjuk, hogy a világgazdaság működésében, sőt a technikai fejlődésben is döntő szerepe van a bankoknak. A bankok a pénz eszközével mozgatják a világ gazdaságát, mégpedig a kölcsönök és kamatok segítségével. Egy-egy állampolgár, ha meg is tud lenni még bank nélkül (ami egyre nehezebb lesz!), de a társadalom már nem létezhet nélküle! A probléma viszont a kamat mértéke, valamint a Kálvin által szorgalmazott munka hiánya.

Természetesen fel kell tennünk a kérdést, hogy mi számít tisztességes, vagy „méltányos” (Kálvin) kamatnak, és mi uzsorának? A Kálvin korabeli Genfben az 5%-6,6% feletti kamat már uzsorának számított. De hol vagyunk mi már ettől? Mára a tisztességes, vagy méltányos kamat és az uzsora határa szinte egybemosódott. Mondhatnánk, „határ a csillagos ég”. Azzal, hogy a pénzvilág nem kíván többé tudomást venni Istenről és Isten törvényeiről, következményként felsejlik a Jelenések könyvében megjelenő fekete ló (Jel 6,5-6), a pénz uralmát követő drágaság és éhség, gazdagság és szegénység démoni ellentétének apokaliptikus valósága.

Végül a harmadik fogalom a kezesség. A pénzről eddig mondottak fényében érthető, hogy a Biblia miért óvja az embert a kezesség vállalásától. „Fiam, ha kezes lettél a te barátodért, és kezedet adván kötelezted magadat másért: Szádnak beszédei által estél tőrbe… Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál… szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezéből…” (Péld 6, 1-5). „Igen rosszul jár, aki idegenért vállal kezességet, de biztonságban marad, aki gyűlöli a jótállást” (Péld 11,15).

Tudjuk, nehéz a kezességet bárkitől is megtagadni, mert azonnal szeretetlenséggel vádolnak bennünket. De ez a világ fiainak logikája! Mert az igazi szeretet mégis az, ha Isten szavához ragaszkodva, nem segítek senkit felelőtlen kölcsön felvételére.

A Biblia egyetlen olyan kölcsönről beszél, amelyet mindenkinek ajánl, ez pedig az Úristennek adott kölcsön. „Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét” (Péld 19,17).

Zárógondolatul: „Az Úr áldása, az gazdagít meg, a gyarapodást nem lehet erőltetni” (Péld 10,22).

(Elhangzott 2015. február 8-án Budapesten, a Biblia Szövetség Fontos kérdések sorozatában)

Dr. Sípos Ete Álmos

 

Az előadás anyaga letölthető Word formátumban is.

 

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

Everest
2015. október 01. csütörtök
Mi, akik az emberiségnek abba a 99,999 százalékába tartozunk, akik...
Gázt! (Drive)
2011. október 12. szerda
színes, feliratos, amerikai akciófilm - 2011 (100 perc) Csak felnőtteknek! Nicolas Winding Refn...
A harcos (The Fighter)
2011. február 25. péntek
A bokszról eddig azt hittük, a hetvenes évek közepétől folyamatosan újabb filmekkel szaporodó...
A mindenség elmélete
2015. január 22. csütörtök
Minden évben, már szeptemberben elkezdődik a film-díjakért...
Tegnap éjjel (Last Night)
2012. máj. 21. hétfő
színes, szinkronizált amerikai-francia dráma, 93 perc hazai bemutató: 2012. május 24. Dráma nem...
Lincoln
2013. február 05. kedd
Steven Spielberg legújabb alkotása a legkevésbé „spielberges", mégis bombasiker lett. Az első...
A Vaslady (The Iron Lady)
2012. február 15. szerda
színes, feliratos, angol életrajzi dráma 105 perc, 2011 Ha valaki Margaret Thatcher, egykori...
A Mester
2013. máj. 11. szombat
„Ha rájössz, hogyan kell Mester nélkül élni, aki segít eligazodni az életben, akkor ígérd meg,...
Ne engedj el! (Never Let Me Go)
2011. máj. 30. hétfő
Soha nem fogod elfelejteni. Ha először, úgy érzed, hidegen hagy a történet, ez az érzés nem fog...
Mielőtt meghaltam
2014. március 09. vasárnap
Matthew McConaughey átütő erejű alakítása úgy tündöklik ki ebből a nehéz drámából, sőt az elmúlt...

Könyvismertető

Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának 2010 decemberi rendezvényén Istent is lehet...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
Búcsú a randevúktól
2013. február 12. kedd
Ritkán lehet olvasni ennyire őszinte és hiteles vallomást, bizonyságtételt. A címmel ellentétben...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...

Képek

SlideshowFx Picasa Widget for Joomla!
Copyright © 2010 www.OopsTouch.com

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

Mi történt nagypénteken?

Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.

A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

Gyermeknevelés - fegyelem és engedés

Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.

A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.

Mit jelent az Urat hordozni a családban?

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

Kövess minket facebookon!