Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

szept.
30

szept. 30. 10:00 - 17:00

okt.
7

okt. 7. 9:00 - 15:00

okt.
7

okt. 7. 10:00 - 16:00

okt.
7

okt. 7. 10:00 - 16:00

Merre tart a keresztyénség 2014-ben?

templom2Mielőtt a kérdésre választ adnánk, tisztázni szeretném, hogy „keresztyénség" fogalmán azt a világvallást értem, aminek tagsága különféle, magukat keresztyénnek valló felekezetekben él, akik időnként közölnek adatokat az általuk nyilvántartott taglétszámról, így a keresztyénség száma – a nem keresztyén világvallásokhoz hasonlóan –, mint statisztikai adat kerül nyilvánosságra.

Az alábbiakban közölt statisztika tehát a keresztyénségre, elsősorban mint a világ vallásai közül az egyikre vonatkozik. Nem szeretnénk tehát senkit abban a tévhitben megerősíteni, hogy a keresztyénségnek, mint világvallásnak a létszáma azonos a bibliai igaz egyházzal, amibe csak az üdvösségre választott, újjászületett emberek tartoznak. Az igaz egyház tagjainak számát nem ismerjük, számarányukról pedig (a Bibliára hivatkozva) csak annyit állíthatunk, hogy a keresztyénség nagy tömegének jelentős kisebbségét alkotják ők. Ez a kisebbség a történelmi egyházakban, független, úgy nevezett szabad-egyházakban, kisebb-nagyobb nemzetközi szervezetekben, különféle néven (hívők, evangélikálok, pietisták, hitvallók stb.), szétszórva él.
Mivel ez a kisebbség a nagy többségű névleges keresztyénség része, és egymásra kölcsönösen hatást gyakorolnak, ezért foglalkozunk a keresztyénségnek, mint világvallásnak belső mozgásaival és erővonalaival is. Természetesen azt sem akarjuk figyelmen kívül hagyni, hogy a gondviselő Isten a névleges keresztyéneket – minden hibájuk és bűnük ellenére – világfenntartó, gondviselő művében, sőt az evangélium terjesztésében is felhasználja.

 

1. Keresztyénség a statisztika tükrében
A keresztyénség, ami minden látszat ellenére „a világ leggyorsabban terjedő és legdominánsabb vallása"1, a legtöbb statisztika szerint 2,4 Milliárd (Mrd) tagot számlál.(Földünk összlakossága 7,2 Mrd.) Ebből 1,2 Mrd római katolikus, 250 millió keleti ortodox, 80 millió református, 77 millió anglikán, 70,5 millió lutheránus, 42 millió baptista és 628 millió püskösdi-karizmatikus felekezethez tartozik. 125 millió az un Kripto-keresztyének (akik titokban gyakorolják keresztyén hitüket) száma. Természetesen ezek a számok nem fedik le a teljes keresztyénséget, de mégis irányadóak.2
A keresztyénség, mint világvallás, az elmúlt 100 év során igen nagy földrajzi súlypont- és létszámváltozáson ment át, amennyiben a korábban nagy többségében Európában és Észak-Amerikában élt keresztyének napjainkra az ázsiai, a dél-amerikai és afrikai kontinensen élnek. A keresztyén vallás ezzel megszűnt a fehér ember vallása lenni. A keresztyénségen belül a többséget ma már a harmadik világ fejlődő országainak egyházai jelentik.
Ezek az adatok egyúttal azt is erősítik, hogy a keresztyén misszió – az európai keresztyénség látványos gyengülése mellett – az említett kontinenseken igen hatékony, ahogyan azt Jézus is ígérte búcsúbeszédében (ApCsel 1,8). Megfigyelhető az is, hogy az Európán kívüli keresztyénség jelentős része mind a korszellemnek, mind a vallási szinkretizmusnak és szekularizációnak eddig eredményesen ellenállt. Ennek egyik következménye az, hogy az említett kontinensek közül Afrikában, továbbá a közel- és távol-keleti Ázsiában és az iszlám uralta országokban ma is közel 100 millió keresztyén embert üldöznek,3 sőt, a közelmúlt mártírjainak száma is messze túlhaladja a római császárok által kivégzettekét. Vagyis, ahol megjelenik és hat Jézus Krisztus evangéliuma, azaz megszületik az igaz egyház, ott az ellenség is azonnal lőni kezd, de ezt jelezte is Jézus a Mt 24,9-ben.

 

2. A misszió
Ha a népmozgalmi adatok mellett szeretnénk megismerni a keresztyénség jövőjét, akkor ehhez a misszióját (hittérítés, hitterjesztés) kell megvizsgálnunk, mivel a misszió az az eszköz, amivel a Szentlélek a beteljesedés felé viszi Isten üdvözítő világtervét (Missio Dei).
A keresztyének számának növekedése és földrajzi helye már jelzi, hogy hol, milyen intenzitású a keresztyén misszió. A missziót is egyfajta kettősség jellemzi. Egyrészt feltűnő a történelmi egyházak missziói passzivitása (gyakran intézménnyé merevedése), másrészt az egyházon belüli missziói para-szervezetek (a közismertektől eltérő szervezetek), vagy a történelmi egyházaktól független evangélikál4 típusú új egyházak aktivitása.
A protestánsok missziójában a legnagyobb áldozatot és a legtöbb misszionáriust kétség nélkül az észak-amerikai, a dél-koreai, afrikai fiatalabb református, baptista, evangélikál és karizmatikus egyházak hozzák, illetve küldik ki. Mind a bel-, mind a külmisszió ma az európai történelmi egyházakban a legpasszívabb és legerőtlenebb. Ezt a megállapítást az európai történelmi egyházak létszám csökkenésének tényéből vonhatjuk le. Ugyanis az a tömeges egyház-elhagyási és új formátumú gyülekezet alapítási folyamat, ami a 19. és 20. századi Európát és Észak-Amerikát jellemezte, a 21. században sem ért véget. Pl. az európai protestantizmust legnagyobb létszámmal képviselő Németországban a történelmi egyházakból évente százezrével lépnek ki az emberek (2013-ban 260 ezren5).
A belmissziót sem a történelmi egyházak, hanem a különféle evangéliumi közösségek végzik, sőt, a harmadik világba is a német evangéliumi közösségek, missziói intézetek küldik ki a legtöbb misszionáriust. Németországban kb. 60, egyháztól független teológiai főiskola, szeminárium képzi a bel- és külmissziót végző lelkészeket, prédikátorokat.6 A misszió iránya napjainkra megváltozott, és az előző évszázadokban külmissziói területként kezelt országokból (Afrika, Ázsia) egyre több misszionáriust küldenek Európába, kontinensünk misszionálására.
Ez a misszió evangélizációt, gyülekezetek alapítását, lelkészképző teológiai főiskolák, szociális intézmények, kórházak (egészségügyi szolgáltatások is) alapítását és támogatását jelenti.
A misszió eredménye az ébredés, például Afrikában, Kínában, Ukrajnában. Észak-Amerikában új-kálvinistának nevezett mozgalom indult, amelynek missziói hatékonysága növekszik, és nagy létszámú gyülekezeteket alapítanak. Ugyanakkor az evangélikál (nem hitvalláshoz és nem történelmi egyházhoz kötött) keresztyénség is egyre jelentősebb számmal van jelen a világkeresztyénség családjában. A folyamatosan növekvő számú evangélikál keresztyénség – aminek egyik jellegzetes részét nem egészen alaptalanul wellness keresztyéneknek is neveznek – népszerűségét annak köszönheti, hogy igyekszik az emberek lelki, szellemi és kulturális igényeit kielégíteni, és az összkomfortos, önmegtagadás és keresztfelvétel nélküli „keskeny" útra hívogat.

 

3. Az ökumené
A jelent vizsgálva szólnunk kell a széttöredezett keresztyénség egységtörekvésének egyik zászlóvivőjéről, az ökumenikus mozgalomról.

3.1. Az 1910-ben Edinburghban rendezett Világmissziói Konferencia összefogásra szólította fel a keresztyén egyházakat, a világ egészének evangélizálása céljából. A szervezők úgy gondolták, hogy a missziót az hitelesíti, ha a keresztyének egységesen képviselik az evangélium igazságát. A misszióra történő összefogás gondolata később, az Egyházak Világtanácsa (EVT) néven, 1948-ban, Amszterdamban megindított ökumenikus mozgalomban öltött testet. Ennek, a ma Genfből irányított szervezetnek kezdetben minden olyan egyház tagja lehetett, ahol „a mi Urunk Jézus Krisztust, mint Istent és üdvözítőt elfogadják". Akkor természetesnek tartották, hogy Jézus Krisztus isteni személyének és engesztelő keresztáldozatának evangéliumát minden, magát keresztyénnek valló egyház, mint közös evangéliumi alapelvet elfogadja.
Az ökumenikus mozgalomhoz – a római katolikus és két konzervatív protestáns egyház (írek, hollandok) kivételével – az idők folyamán számtalan egyház csatlakozott, beleértve a 250 milliós ortodoxokat is. Így az ökumenikus mozgalom (Egyházak Világtanácsa) ma 350 felekezetet, egyházat (kb. 500 millió egyháztagot) képvisel.
Az EVT-nek azonban több olyan egyház is tagja lett, amelyeknek vezetői a teológiai liberalizmust képviselték, tehát nyíltan vitatták a Szentírás isteni ihletettségét, történeti-történelmi megbízhatóságát. (Ők, pl. a Jézusra hivatkozást megkülönböztették attól függően, hogy Márk vagy János Jézusáról van-e szó.)
Az EVT vezetősége pedig, féltve a szervezet ettől törékennyé vált egységét, soha nem emeltek szót a teológiai liberalizmussal szemben. Így lett az ökumenikus mozgalom jellemzője a kompromisszum. A kompromisszum eredményeként egyre több olyan szabadkeresztyén, rajongó pünkösdi, karizmatikus csoport stb. is felvételt nyert, akik a protestáns hitvallásoktól már több, lényegesen eltérő tanítást képviseltek. Később pedig teret nyert, sőt uralkodó lett az olyan teológiai irányzat, mint a felszabadítás, a feminista és forradalom teológiája, vagy az öko-teológia, amiket az EVT az idők folyamán tolerált, majd befogadott.
Az Egyházak Világtanácsa teológiájának a Bibliától való távolodását és missziói elveinek változását a világkonferenciáin (Uppsala, Delhi, Nairobi, Canberra stb.) lehetett mindig lemérni. Amíg az 1950-es években még határozottan hirdették, hogy Isten kijelentése csak a Biblia Krisztusában található meg, addig később már arról szóltak a teológiai előadások, hogy Krisztus minden, nem-keresztyén vallásban jelen van, Krisztust és a Szentlelket más vallások is segítenek jobban érteni. (1990-ben, az EVT ausztráliai, canberrai nagygyűlésén a szellemidéző varázsló táncával kezdődött a nyitó program.) Napjainkra a misszió fogalmát felváltotta a dialógus, a párbeszéd fogalma. A dialógus az ökumené szótárában azt jelenti, hogy a másikat nem akarom minden áron Krisztusnak megnyerni, hanem csupán megérteni szeretném őt. Sokak szerint ezzel az ökumenikus mozgalomban nemcsak Krisztus vált mellékszereplővé, de a mozgalom egyúttal feladta a misszió parancsnak, a „mindeneket Krisztusnak megnyerni" (panta ta ethné) elvét is.

3.2. Ez a változás a magyarázata annak, hogy az evangélikál tipusú keresztyén egyházaknak és különféle missziói szervezeteknek tagjaiból az EVT-val párhuzamosan megalakult az Evangéliumi Világ Alliansz (EVA), egy missziói egység-szervezet, aminek jelenleg mintegy 600 millió tagja van. A szervezet létrehozását azzal indokolták, hogy az EVT eltért eredeti célkitűzésétől, elárulta a keresztyén misszió ügyét, az evangélizációt és az evangéliumot.
Hazánkban az ökumenének aktualitást most az is ad, hogy 2013. okt. 30. és nov. 8. között az ökumenikus mozgalmat irányító EVT nagygyűlést tartott a dél-koreai Busanban, amin Zsinatunk elnökének vezetésével magyar református küldöttség is részt vett. A nagygyűlés záródokumentumában az evangélizáció, az abortuszok számának ijesztő emelkedése és a torz családkép, valamint a szexuális dezorientáció (tájékozottság hiánya) ijesztő méretű terjedése – mint etikai kérdések – csak mellékes témaként szerepelt. A konferencia új stratégiája abban a gondolatban jelentkezett, hogy „(...) az igazságok tarka szőnyegéből mindenki kiválaszthatja magának azt, ami neki a legjobban tetszik. Az 1960-as évektől az EVT baloldali protestáns ideológiát képviselt, ebből Busanban már olyan posztmodern pluralizmus lett, ami mindenkinek szeretne valamit kínálni".7
Az EVT teológiájának misszió-fogalma a világvallások közötti dialógust jelenti: a világvallásokkal és kultúrákkal történő összefogást, a béke, a szeretet és az igazság társadalmának felépítését, a teremtett világ megóvását és az élet ünneplését. De az evangélizáció még egy különleges értelmezést is kapott: azaz a kapitalizmus elleni harcot.8
Az EVT határozatait viszont a fiatal egyházak (ázsiai, latin-amerikai, afrikai) nem szavazták meg, és határozott kritikai felszólalásban jelentette be tiltakozását az Orosz Orthodox egyház képviselője is, amit – érdekes módon – a magyar egyházi sajtó „megosztó hozzászólás"-ként aposztrofált.
Azt, hogy a dél-koreai, főként református keresztyének sem értettek egyet az EVT sajátos misszió-értelmezésével és teológiai szinkretizmusával (eltérő vagy ellentmondó nézetek összeegyeztetésére irányuló törekvés), már jelezte a konferencia-centrum előtti nagy, az EVT szellemisége elleni tömegtüntetés is.9 Ugyanők (Dél-Kórea) a busani határozat ellen 40 ezer aláírással tiltakoztak. Jelentőségteljes fejlemény az is, hogy az Evangéliumi Világ Alliansz (600 millió keresztyén) – nem véletlenül a dél-koreai fővárosba, Szöulba – 2014-re világgyűlést hívott össze. A fentiek segítenek megérteni a Bibliához hű keresztyén vezetők nyilatkozatait, akik egyre több egyháztól, sőt az ökumenikus mozgalomtól is vitatják a keresztyén jelzőt.
A magyar protestáns média lelkesen számolt be a Busanban tartott nagygyűlésről, de a felvetett komoly problémákról, tüntetésről semmit sem közöltek. Ezekről mi is csak a külföldi sajtóból értesülhettünk. És szeretnénk értesülni arról is, hogy a magyar református küldöttség hogyan szavazott. Bennünket is képviselve, tájékoztatást várunk tőlük missziói koncepciójukról is.

 

4. Az aktivitás akadályai
Melyek azok az akadályok, amik főként az európai protestáns egyházak missziói aktivitását erősen fékezik, és a fiatal egyházakban (ázsiai, dél-amerikai, afrikai) zavarodottságot, értetlenséget idéznek elő?
Válaszomat általánosítva azt mondhatnám, hogy a protestáns történelmi egyházak – a liberális teológia és a szekularizáció hatására – bibliai-hitvallási alapjaikat gyakorlatilag feladták. Viszont ezt, a történelmi egyházak által elhanyagolt vagy elhallgatott bibliai tanítást az új, szabad – ha úgy tetszik – független egyházak és rajongó mozgalmak zászlóikra tűzték. Mindez segítette és gyorsította a történelmi protestáns egyházak hitelvesztését és egyháztagok zavarodottságát, azaz: Hogyha a Biblia megbízhatatlan, akkor kinek/minek higgyenek? A kereszt és feltámadás egyszerű, tiszta evangéliuma helyébe tarka-barka ideológia lépett:

  • A keresztyén egyházak tekintélyes része Jézus Krisztus személyét és váltságművét marginalizálta (háttérbe szorította, kirekesztette).
  • Jézus nevéből szlogen, személyéből humanista példakép lett,
  • így a kereszt üzenete, az újjászületés, az üdvözítő hit, a bűnbocsánat, a személyes megtérés, a Krisztust követő egyéni kegyesség lényege és az egyház missziói világküldetésének kérdése kikerült a misszió erejét adó igehirdetés középpontjából,
  • ami a vallásos tömegek lelki elbizonytalanodását csak növelte.A történelmi protestáns egyházak ezzel elveszítették az 1Tim 3,15-ben, a Szentlélek által kijelentett küldetésüket, miszerint az egyház „az élő Istennek egyháza, az igazságnak oszlopa és erőssége".

Ha pedig a bibliai és hitvallási alapok megrendülnek, ennek mindig áldozatául esik az etika is. Ez a magyarázata annak, hogy Európa protestáns egyházaiban már aligha beszélhetünk bibliai-keresztyén etikáról. Annál inkább szembetűnő a protestáns keresztyénség köreiben a biblikus etikai értékek válsága. Németország és Hollandia, Dánia, Svédország történelmi egyházaiban hivatalosan elfogadott az egynemű kapcsolatban élő lelkészek szolgálata, az egyneműek házasságának egyházi megáldása, házasság helyett a partnerkapcsolat és szexuális szabadosság legalizálása, a házasság bibliai rendjének elvetése azzal az indokkal, hogy a Bibliát nem lehet „szó szerint" értelmezni.10 Napjainkban már a többnejűségről is folynak teológiai pódium beszélgetések. Maholnap a Bibliára már hivatkozni sem szabad több európai egyházban.
Szeretném emlékeztetni hallgatóimat (olvasóimat) arra, hogy a Biblia szerint ez a lelki és hitbeli elbizonytalanodás az utolsó idők jelei közé tartozik (2Tim 3,1-9). Ezért nem állunk a jelenséggel szemben értetlenül.

 

5. A karizmatikus mozgalom
A Bibliához és hitvallásaikhoz még valamelyest ragaszkodó történelmi egyházak számára egyre komolyabb kihívást jelent az erőteljesen és látványosan növekvő karizmatikus mozgalom. Ennek a sokféle felekezetet átfedő, egységesnek egyáltalán nem mondható rajongó mozgalom tagjainak számát 628 millióra becsülik, és a keresztyénség jövőjét alakító hatásuk egyre befolyásosabb.
A karizmatikus mozgalom közvetlen istenélményt ígérő evangéiluma, többlépcsős üdvtana, a Szentlélekről és a kegyelmi ajándékokról adott (bibliátlan) tanítása mellett nagy vonzerőt jelentenek a csodákat, jólétet, gyógyulásokat ígérő igehirdetések, ill. azok az extatikus jelenségek (hanyatt esés, nevetőgörcs, hörgés önkívületi állapotban, látványos – okkult ördögűző szertartások), amik elcsábítják korunk idegileg meggyötört, a materializmusban csalódott és a misztikum felé egyre nyitottabb emberét. Dél-Amerika, Afrika és Amerika lelkileg tájékozatlan, spirituális élményekben vigaszt kereső tömegei milliószámra csatlakoznak a mozgalomhoz, már csak azért is, mert a liberalizmustól tönkretett történelmi egyházak – ezek szerint – nem adnak elfogadható választ alapvető kérdéseikre (bűnbocsánat, halál, feltámadás, örök élet), még kevésbé kívánatos keresztyén életpéldát.
A karizmatikus mozgalom dinamikus növekedése kétféle reakciót vált ki a történelmi egyházakból, illetve az evangélikál mozgalomhoz tartozó gyülekezetekből. Az egyre gyakoribb válasz a befogadás, az integráció, ami általában a karizmatikus ihletésű bibliaiskola-jellegű tanfolyamok (pl. alfa-kurzus), illetve a karizmatikusok által használt un dicsőítő, keresztyéniesített rock muzsika átvételével kezdődik. A történelmi és evangéliumi egyházak – látva a karizmatikus mozgalom impozáns növekedését és taglétszámát – kényszerítve érzik magukat a közeledésre, a velük való együttműködésre. A közeledés veszélyes következményeinek felismerése indította a világszerte ismert neves amerikai lelkipásztort, John F. MacArthurt arra, hogy 2013. okt. 16-18. között Southern Californiában összehívjon egy konferenciát, aminek – utalva az oltárra idegen tüzet vivő Nádáb és Abihu történetére (3Móz 10,1-2) – az „Idegen Tűz" címet adták. Az Idegen Tűz konferencián 4000 ember vett részt, és még többen voltak, akik az angol, spanyol, német, portugál, arab, olasz, francia, orosz és mandarin nyelven is hangzó élő média-közvetítést nézték vagy hallgatták. A konferencián neves kálvinista-evangéliumi hitű lelkészek, teológiai tanárok tartottak elemző előadást a karizmatikus mozgalom tanításairól és jelenségeiről. Végül a konferencia komoly figyelmeztetést intézett mindazokhoz az egyházakhoz és mozgalmakhoz, amelyek úgy gondolják, hogy a karizmatikus mozgalmat integrálni kellene.11 A figyelmeztetés jogosságát pedig az adja, hogy az un karizmatikus ébredés egyre több olyan eszkatologikus vonást mutat, amiről a Jelenések 13,11-14-ben olvasunk. A konferencia üzenetének európai aktualitását az adja, hogy a nyugat-európai egyházak és evangélikál mozgalmak, élén az EVT ökumenikusaival, egyre szorosabb kapcsolatokat ápolnak a karizmatikusokkal.12 Sajnos, a magyar református sajtó erről a nagy jelentőségű konferenciáról említést sem tett.

 

6. A római katolikus egyház és a misszió
Ha a keresztyénség jövőjéről beszélünk, nem tehetjük meg azt, hogy figyelmen kívül hagyjuk az 1,2 Mrd tagot számláló római katolikus egyházat, illetve annak keresztyén misszióra gyakorolt hatását.
Miközben a protestáns egyházak missziói elbizonytalanodásáról beszélünk, a tanítás tekintetében egységesnek mondható római katolicizmus is produkál olyan meglepetéseket, amik mind a protestáns, mind a katolikus egyház hívei és papjai között zavart okoznak. Ezt sokan így kommentálják: Új szelek fújnak a római katolikus egyházban.
A hierarchiával erősen centralizált katolicizmusban döntő szerepet játszanak a mindenkori pápák, akik a zsinatok által kimondott „tévedhetetlen dogmák" prioritását váltogatva a teológiai hangsúlyokat a protestánsok által is elismert igazságokra helyezik úgy, hogy közben a bibliaellenes dogmáikat sem adják fel. Ennek eklatáns példája a 2013-ban megválasztott Ferenc pápa, akinek puritán életvitelét, emberi közvetlenségét, szociális érzékenységét alig lehet vitatni. A katolikus egyház bibliai-etikai, konzervativizmusa, amit a házasságnak, abortusznak, egyneműek kapcsolatának (stb.) területén határozottan képvisel, csak szégyenkezéssel töltheti el a Bibliát kritizáló liberális protestáns egyházak nagy részét.
Kedvezőnek ítélhető zavart okozott világszerte Ferenc pápa 2013-ban kibocsátott első tanító körlevele, az Evangelii Gaudium (Az evangélium öröme). Ebben a körlevélben az egyház reformálásának szűkségéről ír, és az egyház küldetésének lényegét a misszióban, illetve az evangélizációban határozta meg(!). Ki támadhatná érvényesen körlevélnek azt a megállapítását, hogy az egyház minden tevékenységében Krisztus kell, hogy a középpontban álljon? Melyik kálvinista tiltakozna pl. azon mondata ellen, hogy „a Krisztussal való személyes találkozás az egyház alapja"? Ki merné közülünk vitatni a körlevél megállapítását, hogy a föld minden keresztyénjének legnagyobb feladata ma, a misszió?
Vezető nyugat-európai világi sajtóorgánumok – tőlük szokatlan lelkesedéssel és elismeréssel – írtak Ferenc pápa körleveléről. Egy német evangélikál vezető szerint ezt a körlevelet el kellene küldeni az EVT (ökumenikus mozgalom) vezetőinek is.13
Mielőtt azonban erőt venne rajtunk a római katolicizmus iránti könnyelmű hurrá-optimizmus, az imént felsorolt pozitív jelenségek óvatosságra is intenek bennünket. Hiszen talán éppen a katolicizmus etikai konzervativizmusa és kriszto-centrikusnak mutatkozó missziói koncepciója lesz a jövőben az a nyitott ajtó, amin a protestantizmusban csalódott tömegek (és esetleg egyházak) átlépnek majd Róma kebelébe! Ahogyan az anglikán egyház egy részével meg is történt. Nem kell ahhoz a megállapításhoz elfogultság, hogy a Magyar Református Egyház és a Magyarországi Római Katolikus Egyház média megjelenésének bibliahűséget vizsgáló összehasonlításakor az utóbbi javára billen a mérleg nyelve.

 

7. Református egyházunk
A világkeresztyénség eddig ismertetett trendjei természetesen hatnak a magyar protestáns egyházakra, közöttük a református egyházra is. Hogy a dogmatikailag egységesnek nem nevezhető, spirituálisan pedig inkább posztmodern vonásokat felmutató református egyházunk gyülekezetei merre tartanak? Válaszunk lehet az, hogy a református egyház sehova nem tart. S ez nem a legrosszabb adható válasz. Véleményemen az sem változtat, hogy a Zsinat megalakította a jó-szándékú tagokból felálló Egyházi Jövőkép Bizottságot, akik már szembesülhettek a lelkipásztorok és gyülekezetek bántó passzivitásával.
Egyházunkat jellemezhetjük a tétovaság állapotjelzővel is. A statisztikákban jelzett létszámbeli fogyás mértékét még lehet pozitív jelként értelmezni, azt viszont már nem, hogy egyházunkból hiányzik a tudatosan kidolgozott biblikus missziói koncepció. Az, hogy mint Krisztus küldetésének engedelmeskedő református egyház mit akarunk tenni, elérni, milyen bibliai igazságokat képviselünk a társadalomban. Hiányzik a misszió szentlelkes dinamizmusa, az átütő erejű kriszto-centrikus igehirdetés. Számtalan jóakaratú lelkipásztor, presbiter és egyháztag végzi hűségesen az ó-tömlők töltögetését és foltozását, amiből aztán a repedéseken és szakadásokon el is folyik az élet. Ha valahol megtér valaki (akár többen is), embert próbáló feladat megtalálni számára azt az élő egyházi közösséget, ahol ő épülhet, erősödhet, lelki segítséget kaphat. Ezért keres magának sok élő hitre jutott ember máshol „legelőt".
A tétova bizonytalanság oka az egyházunkból hiányzó prófétai hang, kürtszó is, ami biblikusan értelmes lelki irányt jelölne ki azok számára, akik a keskeny útra akarnak lépni, vagy azoknak, akik már azon járnak. A templomi és temetési igehirdetések, a teológiai oktatás számtalan formában jeleníti meg a „mindenek üdvözülésé"-nek megnyugtató gondolatát, miszerint a szeretet jóságos istene végül majd mindenkit üdvözít. Kétségbeesésre, bűnökkel, téves életutakkal szembenézésre tehát nincs is szükség. Sajnálatos tény, hogy Zsinatunk, aminek egyik jelentős feladata a prófétai iránymutatás és a tanfegyelem gyakorlása, ezzel a súlyos problémával nem foglalkozik.
Lehetetlen az evangélium lényegének, a Krisztus- és kegyelemközpontú igehirdetésnek és az evangélizáció mibenlétének, az egyháztagság igazi, bibliai feltételének és a református kegyesség jellemzőinek tisztázása nélkül megújulással és jövőképpel foglalkozni. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy az evangélium fogalma egyházunkban olyan teológiai evidencia, amin mindenki ugyanazt érti!
Fokozódik a gond az „új borral" is, amit egyre jobban felvizez a Biblia történeti hitelességét kétségbevonó liberális teológiai oktatás és a sok, evangélizációs paneleket egymáshoz ragasztó üres és erőtlen prédikáció.
A rendszerváltástól kezdve egyházunkra is erőteljesen hat a nyugat-európai egyházakat már megfertőzött szekularizáció szelleme, ami lelkészeinket, a presbitériumokat és gyülekezeteinket is elvilágiasítja. A szekularizáció ellenszere az evangéliumi szeparáció lenne, amivel határozottan kellene képviselni azt a bibliai alapigazságot, hogy újjászületés, megtérés és Krisztus uralom nélkül nincs keresztyén élet, és hogy álljon el a hamisságtól mindenki, aki a Krisztus nevét vallja. Mivel ez a határozottság eddig elmaradt, megoldásként felerősödött az egyházi demokrácia útja, amin (legtöbbször) – tisztelet a kivételnek – a hit dolgában és a Biblia ismeretében járatlan egyházi testületek többségi szavazása dönt el mindent. (Lásd a nevetségesen és szentségtelenül kezelt vagy eltusolt fegyelmi és pénzügyeket, a lelkész családok szétesését stb.!)
Az egyházi közvélemény nem értesül vagy nem akar tudomást venni azokról a lelkészekről, presbiterekről, egyháztagokról, akik a református egyház állapotát látva megkeseredve hagyták el a református egyházat, akiknek panaszára, kérdéseire, segítséget kérő kiáltására nem volt kíváncsi senki, akik értelmetlennek és reménytelennek tartották a jobbítás küzdelmét.
Félő, hogy ez a helyzet fennmarad mindaddig, amíg meg nem jelenik egyházunkban – a megújulásért imádkozó gyülekezetek és presbitériumok összefogásával megfogalmazott – határozott követelés, miszerint azok az egyházi vezetők, teológiai tanárok, lelkipásztorok, presbiterek, zsinati-tagok és egyháztagok, akik nem értenek egyet hitvallásainkkal, akiknek a hit és erkölcs dolgában nem a Biblia az egyetlen tekintély, akik nem Jézus Krisztust tekintik az egyház fejének, azok egyházunkat elhagyva, szervezzenek a maguk számára olyan egyházat, amilyen igényeik szerint való! És ne állják útját az 1567-ben, Debrecenben, a Bibliára és a két református hitvallásra alapított református egyháznak! Mert a hitre nézve sem becsületes dolog, hogy olyan emberek irányítsák, képviseljék és tanítsák egyházunkat, akiknek kevés közük van a református bibliai és hitvallásos identitáshoz. Ez lenne a szeparáció lényege, és nem az, hogy a Biblia tekintélyét tisztelő és hitvallásokat komolyan vevő lelkipásztorokat és egyháztagokat leszavazzák, lekezelik, kigúnyolják.
A Magyar Református Egyházban ugyanis jelentős számban élnek, szolgálnak olyan lelkipásztorok, presbiterek és gyülekezeti tagok, akik szenvednek az egyház missziói tétovasága, a lelki élet haldoklása, az elvilágiasodás és a teológiai hamisítások láttán, és keresik egymás kezét az összefogáshoz. A sok-sok zavaros teológiai elmélet mellett, megindult egyházunkban az egészséges teológiai eszmélődés is a lelkészek, presbiterek és egyháztagok között. Ez az eszmélődés részben bibliaiskolai tanfolyamokon, teológiai konferenciákon, gyülekezeti találkozókon, csendesheteken történik. Reménykedünk abban, hogy hazánkban ez a mozgás a jövőben erősödni fog. Várjuk azokat a bátor személyeket, egyházi vezetőket, akik egy komoly és erőteljes egyházi reformáció élére állnak!

 

8. Merre tart tehát a keresztyénség 2014-ben?
Láthattuk, hogy a keresztyénség, mint a legnagyobb világvallás, két jellemző irányba mutat növekedési tendenciát. Egyrészt világszerte (quantitative – számbelileg) növekszik a valamilyen keresztyén felekezethez tartozók száma, különösen is az ázsiai, afrikai és dél-amerikai kontinensen. Másrészt negatív tendenciát jelent a keresztyénség erőteljes széttöredezettsége. Ezt látva a keresztyénség egységének megteremtését többféle mozgalom, szervezet és felekezet zászlójára tűzte. Az ökumenikus egység megvalósítására törekvők pedig, céljuk elérése érdekében egyre több és egyre nagyobb kompromisszumot kötnek a bibliai igazságok feláldozása árán. A kompromisszumok legnagyobb áldozata a Biblia, mint Isten tévedhetetlen kijelentése. Ennek további áldozata a keresztyénség szívének, Krisztus istenségének, megváltó művének: engesztelő keresztáldozatának és testi feltámadásának, Krisztus személyének, mint az Atyához vezető egyetlen útnak feladása, vagy megtagadása.
Ha viszont az egyházat, mint a keresztyénségen belül élő, üdvösségre kiválasztott közösségét vizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy az igaz egyház növekedése is kétirányú. Az igaz keresztyének létszáma is növekszik olyan értelemben, hogy az egyház tagjainak, mint választottaknak egybegyűjtése világszerte és folyamatosan történik. De hogy ezeknek a száma mekkora, felmérni senki nem tudja – némelyek szerint 8%. Másrészt az igaz keresztyének élethelyzete a fokozódó diszkrimináció és fizikai üldöztetés következtében egyre nehezebb lesz. Az igaz egyház tagsága mind a történelmi egyházakban, mind a világban kisebbségbe szorul, és ez a kisebbségi arány és a keresztyének élete a világ végezetéig így marad. Ezt a tényt erősítik Jézus szavai és az apostoli levelek is (Mt 24,9-13. 22,14; Lk 12,32; 2Tim 3,12-13; 1Jn 2,18-19; Jel 12. stb.).
Ezek a tendenciák Nyugat-Európa protestáns egyházaiban (Németország, Svájc, Dánia, Norvégia, Svédország, Anglia, Franciaország, Hollandia) már szignifikánsak (meghatározóak). Magyarországon a protestáns történelmi egyházakon belül a tradicionális, névleges keresztyének és a bibliahű, magukat újjászületett hívőknek valló emberek egymáshoz való viszonyára jellemző,

  • hogy az egyházak vezetőségének és tagságának egy része ignorálja (figyelmen kívül hagyja, mellőzi) a magukat hitvallásos hívőknek tartókat,
  • a hívő emberek közösségei pedig próbálnak – egyenlőre a maguk szerény eszközeivel – szellemi síkon vívni a bibliai igazságokért folytatott teológiai harcot.

Hogy ez a sokak által tapasztalt belső feszültség hova fejlődik, erre most még tippelni sem lehet.
Ugyanis a Nyugat-Európai liberális teológia hatására a magyar református egyház teológiai szótárából, média szerepléséből, az egyházi kiadványokból feltűnően mellőzik az olyan fontos bibliai témákat, mint a Jézus Krisztus személyével kapcsolatos tanítások, közelebbről a szűztől születése, istensége, az üdv elnyeréséhez szükséges Krisztusba vetett hit kizárólagossága, a kegyelmi kiválasztás, az ember totális romlottsága, az üdvösség-kárhozat alternatívája, az egyháztagság. De ide sorolhatók a keresztség bibliai kritériumai, a református hívő kegyesség mibenléte, az egyház- és tanfegyelem, megszentelt életvitel s nem utolsó sorban a Biblia ihletettsége és tévedhetetlensége. (Az előző évben hivatalosan közzétett, elhangzott, karácsonnyal kapcsolatos írások, prédikációk, református média megjelenések ezt a tapasztalatot erősítik.) A kívánatosként felsoroltak helyett olyan témák foglalkoztatják az egyházi médiát, amiben a névleges egyháztagok és a világ felé annak kínos igazolása folyik, hogy egyházunk nem világidegen, sőt, nyitott minden ökumenikus irányzat felé, nem ragaszkodik a Biblia abszolút igazságához (hiszen mindenkinél van egy kis igazság magocska), lépten-nyomon bizonygatva nélkülözhetetlenségét a társadalom szociális kiszolgálásában.
Mindezeket látva és tapasztalva ne keseredjünk meg, hanem engedjük megvigasztalni magunkat Kálvin gondolatával, a Mt 24,3114-hez fűzött szavaival, aki szerint Jézus ezzel vigasztalta tanítványait is, hogy „(...) az egyház szomorú szétszóratása meg ne törje őket! Tanuljuk meg tehát mi is erre az összegyülekezésre irányítani tekintetünket, valahányszor azt látjuk, hogy a Sátán mesterkedése széthúzást kelt az egyházban, vagy az istentelenek kegyetlenkedése tépi, gonosz tévtanítók zavarják, vagy zivatarok hányják-vetik azt. (...) jusson eszünkbe az angyali hatalom, melyről azért tesz Krisztus említést, hogy az emberi eszközök fölé emeljen minket. Mert bármennyire is gyötörje most az emberi gonoszság az egyházat, s a hullámokhoz csapódva bármennyire meggyengüljön is, és ha szánalmas megtépettségében semmi erőssége nincs is a világban, azért csak jót kell remélnünk, mert nem emberi módon, hanem mennyei erővel (mely messze felülmúl minden akadályt) gyűjti azt majd egybe az Úr."

(Elhangzott 2014. január 12-én Budapesten, a Biblia Szövetség Fontos kérdések sorozatában – szerkesztett előadás)

 Hivatkozások:

1 „Új keresztyénség", Demokrata, 2010. március 17. 23-25.o.

2 David A. Barrett, World Christian Encyclopedia, 2001, p. 12

3 www.weltverfolgungindex.de

4 Evangelikálnak azokat az egyházi közösségeket, missziói szervezeteket nevezik, akik a Bibliát Isten tévedhetetlen kijelentésének tartják, Jézus Krisztus szűztől születését, istenségét, a kereszten végzett engesztelő, helyettes áldozatát hittel vallják, a keresztyén élet kezdetét az újjászületés-megtéréshez kötik, magukat pedig felekezetek- és hitvallásoktól függetleneknek tartják...stb.

5 IdeaSpectrum, Nr. 50 (2013), 6.o.

6 IdeaSpectrum, Nr. 45 (2013), 24.o.

7 IdeaSpectrum, Nr. 51/52 (2013), 34. o.

8 IdeaSpectrum, Nr. 44 (2013), 22-23. o.

9 IdeaSpectrum, Nr. 46 (2013), 14-15. o.

10 IdeaS, Nr. 49 (2013), 27.o.

11 www. tmstrangefire.org

12 IdeaSpectrum, Nr. 49 (2013), 33. o.

13 IdeaSpectrum, Nr. 49 (2013), 9.11. o.

14 „És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az Ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig" Mt 24,31

 

 

 

 

 

Hozzászólások  

 
#1 Karikó Zoltán 2014-01-25 12:28
Mindenkinek elolvasásra és továbbgondolásra ajánlom, különösen a református egyházra vonatkozó részét! Kaptunk egy biblikus iránymutatást, amelyen el kell indulnunk, ezen áll vagy bukik evangéliumi hitelességünk! "Várjuk azokat a bátor személyeket, egyházi vezetőket, akik egy komoly és erőteljes egyházi reformáció élére állnak!" Ez a felhívás minden hitvalló magyar református egyháztagot, presbitert, lelkipásztort, esperest, püspököt, teológiai tanárt megszólít és felhív a maga helyén imádságra és az Úrnak való megalkuvás nélküli engedelmességre, az Igazság melletti kiállásra. Soli Deo Gloria!

Bátorítson, erősítsen bennünket az Úr Jézus a mai bibliaolvasó kalauz szerinti újszövetségi igeszakaszunkkal is (Máté 10,29-42)!

Karikó Zoltán lp.
Balatonőszöd
 
 
#2 Balogh Ernő 2014-01-31 12:58
Szerintem is eljött a megújulás ideje a Református egyházban,csak az a nagy kérdés,hogy ki az aki akarja,vágyik rá és szükségét érzi,és ki az aki még mindig elodázná vagy egyáltalán nem is kíván rálépni erre az útra. Ha nem akarjuk,hogy a munkánk megégjen majd "ama" napon és az ítéletre tartasson meg egyházunk,akkor imádkozzunk és cselekedjünk az Úr akarata szerint!
Töltsön el reménységgel és bizalommal mindnyájunkat a következő igeszakasz: Márk 10,29-31


Balogh Ernő református kántor-presbiter
Tiszabecs
 
 
#3 Kristóf 2014-01-31 22:31
Ez érdekes kérdés: lehet-e ilyen hirtelen, úgymond egyik választásról a másikra megváltoztatni egy egyház irányvonalát, tisztségviselői összetételét? Lehet-e belülről megváltoztatni valamit, aminek a felépítői évek/évtizedek óta élvezik (de legalábbis megszokták) a jelenlegi rendszert, ill. különböző okokból nem mernek a változtatások élére állni..?

Sajnos ez bennem kétséges. Nem lehet, hogy a megoldás inkább a helyi gyülekezetekben lenne, először azok megújításában? Persze szükség van élő hitű, rátermett és bátor vezető személyekre is, akiket delegálni lehet az egyházszervezetbe, imádkozzunk is azért, hogy Isten hívjon el az Ő népéből ilyeneket.

Nehéz kérdés. Legalább ilyen fontos lenne a ref. teológiai képzés megreformálása, hiszen az ott végzettekből lesznek a jövő lelkészei - bár ahogy hallani, egyre több az olyan teol. hallgató, aki nem akar gyülekezeti lelkész lenni.. (bár az nem tiszta, hogy akkor mik akarnak lenni?)
 
 
#4 Id.Karikó Zoltán 2014-02-04 15:18
A KŰRTSZÓ -ISTEN KEGYELME.és az ÚJ REFORMÁCIÓ!
Mit isjelent a Kűrtszó? Azt, jelenti, amit az Ige mond." Serkenj föl aki aluszol,támadj fel a halálból és felragyog tenéked a Krisztus!(Ef 5:14)" A BSZ. "Fontos Kérdések" címü előadásain jó pár évvel ezelőtt elhangzott"Szükség van-e egy új reformációra? A válasz egyértelmű volt.Szükség van rá!Akkor megkérdeztem? hogy mikor lesz ez meg? Válasz kb:5 évvel ezelőtt hangzott el Mégpedig így, amig a SZentléleknek az tüze nem seper át az Egyházon addig nem lehet.
Végre eljött az idő 2014.január 12-én Budapesten elangzott a" Merre tart a Keresztyénség 2014- ben című előadás, melynek a végén elhangzott a kürtszó":" Várjuk azokat a bátor személyeket, egyházi vezetőket, akik egy komoly és erőteljes egyházi reformáció élére állnak!"(Sipos Ete Álmos a BSZ főtitkára).
Mire van most szükség, elsősorban lelki halló fülre és bátor újjászületett emberekre akik vállalják Krisztus ügyét akár a vérük árán is. Ha 1848-ban a hazáért bátran vállalták a halált, akkor most mennyivel inkább

kellene vállaljuk Jézus Krisztus nevében Isten országáért és a tiszta evangélium hirdetéséért:
A világ teremtése óta az Úr kegyelméből sokszor volt kürtzengés. A bűneset után volt az első" Ádám hol vagy?" Ébredj fel mert a halálban vagy! Az utolsó kürtzengés a világ végén lesz " Mert amint felhangzik... az Isten harsonája maga az Úr fog alászállni a mennyből és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.(1.Thessz4:16-17)
Nekünk is a BSZ tagjainak és a többi hívő reformátusnak meg kell értsük, hogy itt az idő mindegyikünk a maga helyén fujjuk meg a kürtöt
Értsük meg az Úr most olyan lehetőséget akar biztosítani, hogy a népegyházból hitvalló egyház legyünk. Karikó Zoltán volt presbiter Püspökladány
 
 
#5 Tamás 2014-02-05 14:51
Az első kérdés, amit nem "belenőtt" reformátusként felteszek az, hogy megmenthető-e még a magyar Református egyház? Ez nem csak az én kérdésem, hanem sok lelkész ismerősömé is (magam nem vagyok az).

Pár kérdés, még szintén külsősként:
1. Ha folyamatosan lelkileg és szellemileg éretlen, hitre nem jutott tinikből válnak szavazati joggal bíró, úrvacsorával élhető egyháztagok, és majd ezekből szavazati joggal bíró prezsbiterek, akkor mire számítunk? Ezt a bibliaellens gyakorlatot élő hitű lelkészek is végzik lelkesen(?), a kapcsolatkiépítés reményében. Ez valami református PR? Ha már tanfolyamra hívunk, az legyen legalább alapozó biblai tanfolyam (nem alapozás nélküli káté biflázó), és ne tetessen automatikusan fogadalmat a végén. Vagy azt gondolják a testvérek, hogy e gyerekeknek az Isten előtti hazudozása (illetve az abba belevivő lelkész) büntetlen marad?

2. Ez valami hagyományőrző egyesület? Mert a legtöbb így működik, egyre jobban eltávolodva attól a kultúrától, amiben él! Ez igaz a liturgiára, a zeneiségre, közösségek működési formáira stb. Szerintem az Ige parancsa az elkülönülésre a világtól nem a kultúrájára, hanem a bűneire vonatkozik (persze tévedhetek). Elég megnézni, Pál hogyan szólt zsidó honfitársaihoz, és mennyire másként a görögökhöz.

3. Evangélizációs formák: lehet szidni az alfa kurzust, de mi az alternatíva? Az egyhetes, "evangélizációs hét"-nek csúfolt program, amin testvéreknek szólítják a beesőket, zsoltárokkal énekeltetik és tele van kánaáni nyelvezettel? Max hitmélyítésnek hívhatjuk ezeket, amire sosem hívnék külsőst. A legutóbbi ilyen héten, amit hallgattam végig a tanítványság gyakorlati kérdéseiről volt szó. Mi köze ehhez egy keresőnek? Az embereknek nem passzív ülésre, hanem aktív részvételre van szükségük. Ha az Alfa túl karizmatikus, lehet használni Kereszt-kérdéseket, vagy más kiscsoportos anyagot is. A gyülekezeti kiscsoportok/házicsoportok létfontosságú szerepéről, illetve az ehhez kapcsolódó beteges szektafóbiáról majd máskor...

(Nem csak kritizálni akarok, hanem segíteni is. A kemény hangvételem oka főleg az, hogy sok hívő lelkész sem lát ezekben a dolgokban semmi problémát)
 
 
#6 Rácz Gábor 2014-02-05 18:39
Kedves Tamás!

Azt, hogy mi lesz a Magyarországi Református Egyház jövője, nem tudom. Ez Isten kezében van.

Annyit elmondanék, hogy én 1994-ben, 18 évesen tértem meg, egy hagyományos templomi evangelizáción.

Én sem elsősorban kritizálni akarok. Sőt elismerem, hogy abban, amit ír sok igazság van. Mégis, szintén segítő szándékkal, had írjak néhány olyan dolgot, amit Ön talán nem vett figyelembe.

Ami a többi kérdését illeti:
1. Ön nyilván a konfirmációra gondol e pontban. Ennek gyakorlatát én sem helyeslem, főleg, ha tényleg nem szól másról csak "káté-biflázásról", annak megértése, valódi Missziói Lelkület nélkül.
De -Istennek Hála- nem mindenütt megy így a konfirmáció. Van, ahol valódi Missziói Alkalomként használják.
Ugyanakkor én azt helyeslem; ha eleve a keresztséget kisgyermek korban csak azoknak a gyerekeknek szolgáltatjuk ki, ahol legalább az egyik szülő Hívő; felnőttkorban pedig csak komoly bizonyságtétel alapján.
Így a konfirmáció (amiben csak megkeresztelt személy részesül) is helyére kerülhetne.

2. Természetesen, ott ahol csak a külső formákhoz ragaszkodnak, tartalom nélkül (valami rossz értelemben vett hagyományörző egyesület módjára) ott baj van!
De azt sem szabad elfelejteni, hogy a kultúra, nem független az általa kifejezett tartalomtól.
(Ezt, ha kéri bővebben is kifejtem majd.)

3. Ami az Evangelizációt illeti, sok féle forma lehet. De első a tartalom, így nehezen elképzelhető egy tévtanokat hirdető kurzus hasznos lenne. Ami az alternatívákat illeti egyet Ön is említ: A Kereszt-kérdéseket.
De sok más lehetőség is van. Például én a hagyományos Evangelizációs hetet sem "dobnám ki az ablakon". Én is ilyen segítségével tértem meg, és még sokan azóta.
De a leggyakoribb mód a személyes beszélgetés, amit mi Hívők folytatunk a még nem nem hívő ismerőseinkkel (általában nem szervezetten, hanem spontán).
 
 
#7 Bodnár- Enyedi Zsolt 2014-02-14 08:03
Kedves Gábor és Tamás!

Mind a ketten helyesen látják a problémát... talán csak a generációs különbség helyezi más szzemszögbe a nehézségeket.
Nagyon nehéz kérdés a keresztség és konfirmáció viszonya, hiszen az évtizedek alatt vastagon belepte a tradicionalizmus, katolicizmus és babona.
Csak röviden összegezve: nincs egységes teológiai alap az Egyházunkban. sok lelkész talán évtizedek óta nem tanította a gyülekezetét arról, hogy mit jelentenek a sákramentumok. Ha azonban szeretné helyére tenni, egyedül marad, mivel a közegyház nem áll a lellkészei mögé, de előszerettel pártolja meg az ateista presbitereket, akik feljelentik a lelkipásztort, ha nem úgy táncol, ahogy ők fütyülnek. óriási afélreértés, hiszen sokan misszió eszköznek tartják a sákramentumokat, főleg a keresztséget, mondva: "a gyerek nem tehet róla" vagy "legalább akkor hallanak igét". Azonban a SÁKRAMENTUM NEM MISSZIÓI ESZKÖZ, HANEM A MISSZIÓ CÉLJA! A Krisztussal való legmélyebb kapcsolat. (idő hiányában folyt. köv.)
 
 
#8 Bodnár- Enyedi Zsolt 2014-02-15 20:55
Ha pedig Krisztussal kapcsolat, akkor annak szentsége van, hiszen a Bárány jelenlétébe, azaz a Szentségébe, csakis a Bárány vére által mehetünk be, tehát bűnbocsánatot nyerve. Nem véletlen Pál apostol figyelmeztetése az I Kor 11:27-30- ban, amely nemcsak az Úrvacsorára értelmezhető, hanem a Keresztségre is, hiszen sákramentum.
A másik fontos dolgo, hogy a Pál azt mondja: az Úrtól vettem (I KOr 11:23), ami azt jelenti az eredeti szöveg alapján, hogy kapta, így nem az övé. AZ Úrtól kapta, tehát az Úré és ő határoz benne. Minap a piacon alkudni akartam, de azt mondta az árus, hogy nem engedhet belőle, mert nem az övé, ő csak megbízást teljesít, jövőhéten elsz kint a tulaj, menjek vissza akkor. Bizony, mi pedig milyen sokszor belemegyünk az alkuba, hogy csak egyel több legyen a statisztika, és lám beteljesülnek az Igék: megbüntetem az atyák vétkéért a fiakat; az atyák ették az egrest és a fiak foga vásott bele; megverem a pásztort (azzal, hogy) elszéled a nyáj. Talán ezért távolodnak az emberek a gyülekezetinktől, mert lealkudtuk, és nem "áron" adtuk, azt amiért Isten a legdrágábbat adta.
 
 
#9 id. Karikó Zoltán. 2014-02-17 21:26
Kedves Enyedi Zsolt. Teljesen eggyet értek a hozzászolásával az Urvacsorával kapcaolatosan, de azt gondolom ugyanakor, hogy ezt csak azok értik meg akiket a mi Urunk az ő drága vérén megváltott. Az ugynevezett vallásos emberek pedig még nem értik mert még a sötétségben vannak.Várnám és várnánk azokat a hivő testvéreinket BSz. tagokat akiknek az Ur már világosságot gyujtott szivükben elmélyükben, hogy legyenek bátrak szoljanak hozzá az ő hoebizonyságtételükkel és járuljanak hozzá ezegy Uj REFORMÁCIÓ megalakulásához, Hiszen a KŰRTSZÓ elhangzott. Nehogy ugy járjunk,járjanak mint a példázatbeli " Szüzek" Elfogyott az oljuk és mig odajártak vásárolni bezáratott az ajtó! Ne késlekedjünk tehát!!
 
 
#10 Szabo Gabor 2014-02-18 21:17
Felismeres egyenlo nem tanacskoztam tovabb testel es verrel,nagyon orulok baptistakent annak ,hogy mozgolodas van reformatus tesvereim eleteben,elmejeben es hogy vegre elindulhat valami DE ne varjon senki egybol robbanast ,nagy tuzet mert barmilyen nagy legyen a tuz egy gyufaszallal indul, Jezus koraban megreformalodott az egyhaz? sajnos NEM,nagy sokasag kovette mentek csodat latni de kevesen kovettek igazan. ha ez ilyen konnyu lenne mar mindenki megtert volna .EGY felresiklott elvilagiasodott egyhazrol van szo ami nallunk baptistaknal is gond, utolso idok leven raadasul nehez idok ele nezunk ,,az igaz is alig all meg,, szereny velemenyem IMA ES BOJT es ha ISTEN meg kegyelmet ad akar a reformatus akar a baptista egyhaznak hogy megujuljon ,megterjen ,de hogy az egesz egyutt egyszora erre sajnos semmi lehetoseget nem latok a tiz szuz ahogy id.Kariko Zoltan testverem emliti egyutt volt beszelgetett, egyutt elaludt ,jon a volegeny adjatok olajat nem atruhazhato aki nem vesz olajat mig tart a kegyelem KINT MARAD.HA NEM TERSZ MEG MIKOR TUDNAL ,NEM FOGSZ TUDNI MEGTERNI MIKOR AKARNAL hiaba varunk masra akar reformatus akar baptista oldalon csak azok tudnak ebresztgetni masokat akik mar FELEBREDTEK ,AZ UR ALDJON MINDENKIT ES ADJON MINEL TOBB FELEBREDT LELKET AKIK ISTEN EREJE ALTAL GYUJTSANAK TUZET MAGUK KORUL......
 
 
#11 Bodnár- Enyedi Zsolt 2014-02-18 22:32
Kedves Zoltán és Gábor!

Köszönöm a reflektálásokat. A legnagyobb problémát abban látom, hogy 3-4 nemzedék nőtt fel úgy, hogy nem kapott Igaz tanítást az ÜDVÖSSÉG kérdéseiről. Tömény szinkretista filozüfia kavarog az emberek szívében és - sajnos fájdalommal kell megállapítani - de az utolsó idők legnehezebb napjait éljük, hiszen a (félre)hitetés korszakában vagyunk. Fáj látni azt a sok száz emberi életet vígan sétálni a kárhozatba. Néha úgy gondolom, hogy amíg a fórum hasábjain a tüneteken gondolkodunk értékes időt veszítünk el.
 
 
#12 Takács Ferenc 2014-05-28 07:34
Kedves Testvérek!
Úgy gondolom, hogy a világ a bűnbeesés óta folyamatosan hullámzik erkölcsi értelemben, egyre nagyobb hullámot vet és nagy hullámvölgyek is vannak. Noé idejében elég-et mondott Isten. Az újrakezdés után sem változott semmi, a hullámkeltő dolgozik, dolgozzunk hát mi is.
az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.(Róm 13,12)
Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.(1Kor 15,58) Igyekezzünk hát tenni a dolgunk, elöljárni jó példával, hirdetni az evangéliumot "alkalmas és alkalmatlan időben"
 

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

Skyfall
2012. október 27. szombat
A legújabb James Bond film igazi sztárparádé. A 007-es ügynök-sorozat 50. születésnapját nem...
Fékezhetetlen (Lawless)
2012. szeptember 25. kedd
színes, feliratos, amerikai filmdráma, 115 perc, 2012 16 éven felülieknek A filmbemutatók...
A hatalom árnyékában (The Ides of March)
2012. január 27. péntek
színes, feliratos, amerikai filmdráma, 101 perc, 2011 Hazai bemutató: 2012. január 26. A...
Holnapolisz
2015. június 14. vasárnap
Manapság valahogy nem tudunk kifogyni a mozikban a disztópikus...
A harcos (The Fighter)
2011. február 25. péntek
A bokszról eddig azt hittük, a hetvenes évek közepétől folyamatosan újabb filmekkel szaporodó...
Demóna - lenyűgözően látványos miközben az Ördöggel szimpatizál
2014. június 10. kedd
Sokan viszolyognak minden Walt Disney filmtől, és bár én nem tartozom közéjük, a Stúdió legújabb...
HÍRmorzsák
2011. július 12. kedd
Eleged van a 3D-s filmekből? Ki nem állhatod, hogy még fizetned is kell azért, hogy szemüvegben...
Pénzcsináló (Moneyball)
2011. december 13. kedd
színes, feliratos, amerikai filmdráma, 133 perc, 2011 Vajon beülnek-e a hazai mozilátogatók egy...
Lincoln
2013. február 05. kedd
Steven Spielberg legújabb alkotása a legkevésbé „spielberges", mégis bombasiker lett. Az első...
Melankólia (Melancholia)
2011. október 27. csütörtök
színes, feliratos, dán-svéd-francia-német-olasz filmdráma, 136 perc, 2011Felnőtteknek!Hazai...

Könyvismertető

12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának 2010 decemberi rendezvényén Istent is lehet...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
Búcsú a randevúktól
2013. február 12. kedd
Ritkán lehet olvasni ennyire őszinte és hiteles vallomást, bizonyságtételt. A címmel ellentétben...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...

Képek

SlideshowFx Picasa Widget for Joomla!
Copyright © 2010 www.OopsTouch.com

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

Mi történt nagypénteken?

Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.

A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

Lelki gyengeség - Isten közelségének hiánya

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek." (Jak 4,7-8) Arról olvastunk most, hogy valaki ellenáll az Ördögnek, és az elfut tőle.

Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos filmet néztünk meg a családdal közösen. Megrázott bennünket, hogy a hősök elpusztultak a mérhetetlen túlerővel szemben, és ügyük is elveszett. Visszagondolva, milyen furcsa lenne úgy megrendezni ezt a filmet, hogy a fegyvertelen emberek elől a tankok „elszaladnak". Pedig itt és most hasonló biztatásról olvasunk: álljatok ellent, és az ellenség el fog futni! Milyen fantasztikus erő, óriási hatalom kellene ahhoz, hogy a túlerőben lévő ellenség elfusson.

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

Gyermeknevelés - fegyelem és engedés

Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.

A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.

Mit jelent az Urat hordozni a családban?

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

Kövess minket facebookon!