Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

ápr.
1

ápr. 1. 10:00 - 16:00

ápr.
8

ápr. 8.

ápr.
9

ápr. 9. 17:00 - 19:00

ápr.
22

ápr. 22. 9:00 - 17:00

Az Alpha kurzus

A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának 2011. februári rendezvényén Az Alpha kurzus a gyülekezetépítés új módszere? című kérdésre kerestük a választ. A sorozat szerkesztőinek és az előadónak az a szándéka, hogy az előadással, s most, az annak alapján szerkesztett tanulmánnyal segítsenek választ találni azokra a kérdésekre, amik az Alpha kurzus néven közismertté vált, keresztyén gyülekezetekben szervezett tanfolyamok résztvevőiben, volt vagy leendő szervezőiben, az érdeklődőkben felvetődtek, illetve az előadó megfogalmazott.

Az Alpha kurzus a gyülekezetépítés új

módszere?

A Biblia mindennek megvizsgálására szólít fel (1Thesz 5,21) bennünket. Azt, hogy mi a jó – a Biblia alapján tudjuk megállapítani, ezért vizsgálódásunk mércéje csak a Biblia lehet (Csel 17,11; Rm 4,3a). Így érthetjük meg, hogy mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata (Rm 12,2), és mitől kell őrizkednünk. Ha valamiről kiderül, hogy hamis, akkor attól el kell fordulnunk (Rm 16,17; 2Kor 6,14-18), és másokat is óvnunk kell a tévúttól (Ef 5,11). Mindehhez járul még, hogy „a hitért” (fides quae creditur) harcolnunk kell, követve az apostoli példát, még akkor is, ha ezt némelyek bántónak érzik (Jud 3b; Gal 2,5; Fil 1,7. 27).  Senki nem szeretheti az igazságot, így Jézus Krisztust anélkül, hogy el ne fordulna attól, ami hazugság, és amit ő gyűlöl (Zsolt 97,10a; 2Tim 2,19). Mindezt figyelembe véve vizsgáljuk meg az Alpha kurzust (írják még alfakurzusnak, Alfa-kurzusnak, Alfának, Alpfának, Alpha-kurzusnak …) Mi a továbbiakban elsősorban rövidítve jelöljük: AK.

Mi is az Alpha kurzus (AK)?

Az Alpha kurzust úgy hirdetik meg, mint aminek elsődleges célja, hogy a keresztény hit alapjainak megismeréséhez segítsen, de alkalmas a már hitre jutottak hitmélyítéséhez, sőt, használható a hittől eltávolodott emberek visszasegítésére is.

Megjegyzés: a kitűzött cél túl tág ölelésű. Az evangélizációs célnak ellentmond, hogy a kurzus összesen 15 előadásából, csak 3 szól keresőknek, a többi már hitre jutott embereknek. Vajon azok, akik az első 3 alkalommal nem születtek újjá, hogyan érthetik meg a további leckéket (1Kor 2,14)? Nem áll fenn annak veszélye, hogy élő hit helyett csak keresztyén életstílusra vesznek rá résztvevőket?

A kurzus előadásainak címei

Kicsoda Jézus? Miért halt meg Jézus? Hogyan lehetek biztos a hitemben? Miért és hogyan imádkozzam? Miért és hogyan olvassam a Bibliát? Hogyan vezet minket Isten? Hogyan állhatok ellen a gonosznak? Miért és hogyan beszéljünk másoknak Jézusról? Isten ma is gyógyít? Mi az Egyház?

Ehhez csatlakozik egy csendes hétvége/nap, két fő témával (négy előadásban): A Szentlélek személye és munkássága és a vele való betöltekezés… Hogyan hozhatom ki a legtöbbet az életemből? A kurzust ünnepi vacsora zárja, ahol a beszélgetés, illetve az utolsó előadás témája: Adhat-e ennél többet az élet?

A tanfolyam anyagát különböző szempontok szerint is feldolgozták, így megtartható házaspároknak, bebörtönzötteknek, diákoknak, ifiseknek, római katolikusoknak, munkahelyen dolgozóknak.

„Az Alpha, a Holy Trinity Bromptonból (HTB) – anglikán közösség a londoni egyházkerületben – indult el, több mint húsz évvel ezelőtt.” A kurzus tananyagát Nicky Gumbel, a gyülekezet lelkésze írta.

Nicky Gumbel

Érdemes néhány szót szólni arról az emberről, aki az AK mögött áll, aki azzal népszerűsíti tanfolyamát, hogy állítása szerint, annak igazságait minden felekezet elfogadja. Gumbel egy  videófelvételen arról tesz bizonyságot, hogyan részesült 1994-ben az ún. torontó-áldásban E. Mumfordtól, aki éppen Torontóból tért vissza, ill. megismertet azzal, miként vitte be ezután gyülekezetébe (HTB) ezt az „áldást”. „Ellie Mumford röviden beszámolt arról, hogy  mit látott Torontóban. Majd ezt mondta: ’Most pedig betelünk Szentlélekkel’, s abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta, az egyik jelenlévő a szó szoros értelmében elvágódott, és üvöltve és nevetve feküdt a padlón. Hihetetlen zajt csapott. Én pedig úgy éltem át a Szentlélek erejét, ahogy évek óta nem. A Szentlélek, mint valami erős áram folyt át a testemen.  Az egyik fiatal jövendölt. Egyszerűen csak feküdt, és jövendölt. A pásztor ezen élménye után, késve érkezett gyülekezetébe. Amikor a záró imára kérték, így imádkozott: Hála legyen mindazért, Uram, amit tettél és kérünk, hogy küldd el Lelkedet… Éppen az áment akarta kimondani, és elhagyni a termet, ’amikor a Lélek betöltötte a jelenlévőket. Valaki elkezdett nevetni, mint egy hiéna’” (Alpha Video III. 9. lecke, idézi az „Alpha: új élet vagy új életstílus?” a  4.oldalon).

Ezek a jelenségek ezután rendszeressé váltak gyülekezetében. A riasztó torontó-jelenségek (elesés, mámor, nevetés, csuklás) az AK segédanyagaiban is felbukkannak: „Ha embereket betölt a Szentlélek, gyakran úgy remegnek, mit falevél a szélben.”  (Kérdések, 158. old.) N. Gumbel jó kapcsolatban volt John Wimberrel, akinek nevéhez kötődik az ún. karizmatikus megújulás „harmadik hulláma”. Wimber azt tanítja, hogy az evangélium hirdetéséhez és hitelesítéséhez elválaszthatatlanul hozzátartoznak a jelek és csodák. Wimber egyszer meglátogatta a HTB egyházat, és találkozott annak vezetőivel. Gumbel maga mondja el, hogy valaki a Wimber-munkacsoportból azért imádkozott, hogy ő több erőt kapjon. Ennek hatására: „Kereken 30 másodperccel később olyan módon tapasztaltam meg Isten erejét, ahogyan soha korábban. Olyan volt, mintha 10.000 voltot vezettek volna át a testemen.” (Gumbel: Does God, Heal Today? Hangfelvétel) Természetesen az erő-evangélizációból ismert jelenségek is felbukkannak az AK-ban: „A jó hír proklamációja és a demonstráció, Isten hatalmának megmutatása kéz a kézben járnak” (AK 58.old.) A 13. lecke szerint, (Isten ma is gyógyít?)  az „ismeret beszéde” arra bátorít, hogy gyógyulásokat várjunk Istentől. Ez különleges események kíséretében történhet: valaki látomásban látja valakinek azt a testrészét, amit Isten meg akar gyógyítani, valaki parallel fájdalmat érez: ott érez fájdalmat, ahol Isten valakit gyógyítani akar… (Alpha Kurs Jugend, 63. o.) Megtudhatjuk, hogy ha nem is kaptuk mindnyájan a gyógyítás kegyelmi ajándékát, a gyógyítás megbízatása mindnyájunknak szól (Kérdések, 220. o.).  N. Gumbel természetesen  pozitíven hivatkozik közismert karizmatikus személyiségekről, mint pl. a harmadik hullám atyja, J. Wimber, P. Y. Cho, Corrie Ten Boom, Jack Deer, B. Hybel.

Visszatérve az AK-hoz: „A világ 163 országában, minden társadalmi, etnikai és gazdasági körben: börtönökben, diákok és fiatalok között, vidéken és városban, gazdag és szegény közösségekben működik.” (honlap) „(…) a legkülönbözőbb közösségek használják folyamatos evangelizációs programként: anglikán, baptista, episzkopális, evangélikus, metodista, presbiteriánus, pünkösdi, református, római katolikus, Üdvhadsereg, szabad egyházak, házi csoportok. Világszerte több mint 44.000 kurzus működik, és több mint 14 millióan végezték már el.” (honlap)

Mi a helyzet hazánkban? „Az első Alpha kurzus Magyarországon 1998-ban volt. Azóta több mint 180 kurzust regisztrálhattunk Magyarországon és a szomszédos országok magyar közösségeiben. Ma már minden jelentősebb felekezetben folynak hatékony kurzusok: pünkösdi, baptista, református, evangélikus, római katolikus, Üdvhadsereg, szabad egyházak, házi csoportok.”

Mindezek hallatán felmerülhet bennünk a kérdés, hogy szabad-e egy ilyen jó szándékú és sokak által áldottnak tartott tanfolyamot kritizálni? Az előszóban megjegyeztem, hogy a megvizsgálást Isten kötelességként rótta ránk. Ugyanakkor, mint református lelkipásztor, aki esküt tettem a Bibliára és reformátori hitvallásainkra, hogy azok szerint hirdetem Isten Igéjét, időszerűnek látom ezzel a témával foglalkozni, mert sok református lelkipásztor és gyülekezet elkezdte szervezni és tartani az AK-t. A MEKDSZ téli konferenciáján, ahol református fiatalok szép számmal részt vettek, külön reklámot kapott az Alpha kurzus – tehát fiataljainkat is beszervezik. Úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben szükséges a mozgalom – lehetőleg közérthető – vizsgálata.

Az AK evangéliuma és Isten evangéliuma

Ma is égető kérdés, hogy milyen módszerrel kell és lehet az evangéliumot tovább adni? Sokszor azonban a kérdezők sem tudják, hogy mi is az evangélium? Az Új Testamentum könyveiben megismerhetjük, hogy mit hirdettek az apostolok és az első keresztyének, amikor evangélizáltak (pl. Csel 17.) A Római levélben pedig részletesen kifejtésre kerül Isten evangéliumának tartalma.

A Gal 1, 6-9 ismeretében kulcsfontosságú lesz az a kérdés, hogy az AK evangéliuma, amit első három leckéjében meghirdet, megegyezik-e a bibliai evangéliummal. Nem azt a megállapítást kell vizsgálnunk, hogy működik-e az AK, mint program (pragmatizmus), hanem azt a kérdést, hogy az, amit hirdet, azonos-e a bibliai evangéliummal? Mégpedig nem nagyjából, vagy körülbelül, hanem teljes mértékben. Isten Szentlelke Pál apostol által a Galata levélben (1,6-9) emeli fel szavát a tiszta evangélium érdekében, s tiltakozik az evangélium legkisebb mértékű meghamisítása, hangsúlyainak megváltoztatása ellen. Ezért ezt a páli figyelmeztetést komolyan kell vennünk!

Istenközpontúság

Az apostoli igehirdetés központjában a dicsőségesen cselekvő Szentháromság Isten (dióhéjban: az Atya kiválaszt az üdvösségre, a Fiú megváltja a bűnösöket, a Szentlélek pedig ujjá szüli, hitre juttatja, és megszenteli őket, így az ember üdve a Szentháromság Isten műve), és nem az ember, ill. az ember szükségletei és igényei állnak. Az AK – hasonlóan az evangélikál ill. újevangélikál mozgalomban gyakorolt evangélizációs technikákhoz – már az első leckében nyilvánvalóvá teszi, hogy a keresztyénség az ember problémáira, szükségleteire kínál megoldásokat (Kérdések, 29. old.), ahogyan egy baptista lelkipásztortól is hallhattam: „Isten is az emberért van”. Sajnos nem csak az első leckét, de a tananyag egészét áthatja ez az antropocentrikus szellemiség – ami hangsúlyeltolás: Istenről az emberre irányul a figyelem. De nézzük részletesebben a Szentháromság Isten személyeiről mondottakat, ill. el nem mondottakat!

Az Atya Isten

Az AK-ban alig-alig találunk utalást az Atya Istenre és munkájára: a teremtésre, gondviselésre, kiválasztásra, és gyakorlatilag szó sem esik Isten mindenhatóságáról, szentségéről, igazságosságáról, dicsőségéről. Lényét egyoldalúan, csak, mint szeretetet mutatják be. Aki így tesz, az Isten lényét torzítva mutatja be, így rossz istenkép kialakításával és megerősítésével is jogosan vádolható. Ezt a tényt nyugodtan minősíthetem teológiai hiányosságnak.

Az Úr Jézus Krisztus

A bibliai evangéliumban a Fiú Istennek kulcsszerepe van. Az apostolok egyértelműen, világosan, kiegyensúlyozottan tanítanak róla. Bemutatják őt, mint valóságos Istent és valóságos embert egy személyben. Emberségével kapcsolatban hangsúlyozzák, hogy velünk ellentétben bűntelen volt, s az általa egyszer s mindenkorra elvégzett, tökéletes megváltói művéről is egyértelmű foglalnak állást. Nos, az AK viszonylag kevés tanítást nyújt Jézus Krisztusról. Valóságos istenségét nem hangsúlyozza, valóságos emberségét igen, bár bűntelen voltát nem (csak mellékesen merül fel a Kérdések c. könyv 37., 67. oldalán). Mindezekhez kapcsolódik az a mód, ahogyan az AK Jézus Krisztus egyszeri és tökéletes keresztáldozatáról nyilatkozik. Mint tudjuk, a Biblia hangoztatja, hogy Jézus a kereszten egyszer s mindenkorra végbevitte a megváltást az egyetlen és tökéletes áldozatával (Zsid 9,28; 10,10.14; Jn 19,30). Az AK is említi Jézus áldozatát az Ó Testamentum áldozataival kapcsolatban (Kérdések, 236. old.), de már ugyanabban a fejezetben az úrvacsorát, amelyik Jézus Krisztus egyetlen, tökéletes engesztelő áldozatára emlékeztet, eucharisztiának nevezi. Miközben elismerjük, hogy az úrvacsorát valóban nevezhetjük eucharisztiának is, aközben úgy gondolom, hogy az AK tananyaga túlságosan felhígítja az eucharisztia/úrvacsora tartalmát. A református felfogás szerint az úrvacsora egyfelől emlékezés Jézus Krisztus egyszeri és tökéletes áldozatára (memoria beneficiorum Dei), másrészt Jézus Krisztus (a Szentlélek által) az úrvacsorában valósággal táplálja a hívőket: "Mert Krisztus  teste és vére  valóságos étel és ital az örök életre, és az úrvacsorában a legfőbb a mi Megváltó Krisztusunk, aki érettünk halálra adatott. Van a Krisztus testének lelkiképpen való evése is (...), az Úr teste és vére, megtartván lényegét és sajátosságait, lelkiképpen közöltetik velünk, ti. a Szentlélek által, aki az Úr testének és vérének értünk történt halálra adásával szerzett javakat: a bűnbocsánatot, a megváltást és az örök életet sajátunkká teszi, és velünk közli, úgy, hogy Krisztus él bennünk, és mi is élünk őbenne, és azt cselekszi, hogy hit által részesei legyünk annak, aki lelkünknek étele és itala, azaz a mi életünk"  (2. Helvét Hitvallás XXI.) Vagyis, biblikus meggyőződésünk szerint az úrvacsora Jézus áldozatára emlékeztet, de egyszersmind ő lelkiképpen közli velünk magát az úrvacsorában (spiritualiter manducare Dominum). Ez a hitvallásos református felfogás azonban eliminálódik (elimináció: eltávolítás, megszüntetés, kiküszöbölés) az AK tananyagában. Ezzel együtt a római-katolikus mise tana is elszürkül. Az AK tananyaga így azt a benyomást kelti, hogy a református úrvacsora és a római-katolikus áldozás voltaképpen egy és ugyanaz a szertartás, ami bibliai, teológiai és dogmatikai szempontból is tarthatatlan állítás. Végül is ezt az eljárást legjobban Jézus Krisztus egyszeri és tökéletes áldozatának ténye sínyli meg – amit az úrvacsora felidézni és nem megjeleníteni hivatott.

A bibliai evangéliumban kulcsszerepet betöltő Jézus Krisztus az AK evangéliumában megfosztatik ettől a főszereptől. Az AK tananyagban olvassuk (39. old.): „Az Egyházban hosszú időn keresztül ignorálták a Szentlélek személyét és munkáját. Elsősorban az Atyára és Fiúra koncentráltak.” (ignorálni: semmibe venni, lenézni) De hát éppen ez a Szentlélek jelenlétének bizonyítéka, akinek feladata Jézus Krisztus megdicsőítése! Ő irányítja figyelmünket Jézus Krisztusra (Jn 15,26; 16,14). Amíg az AK a tanfolyam elején Jézust állítja a középpontba, a további leckékben egyre inkább a Szentlélek foglalja el Jézus helyét. Összességében elmondható, hogy az anyagban Jézus mellékszereplővé válik, s a főszereplő egyre jobban a Szentlélek lesz. A program közös hétvégéjén a résztvevőket már a Szentlélek megtapasztalására juttatják el, ahelyett, hogy az evangéliumot alaposabban kifejtenék előttük. Az a felszólítás, hogy teljesedjenek be Szentlélekkel, elnyomja azt, hogy bűnbánatot tartva, a bűnök bocsánatára higgyenek Jézus Krisztusban.  Mindez még inkább igaz az alfakurzust „felhőként” kísérő számos segédanyagra, videóra, kiadványra.

 Az AK Jézussal kapcsolatos első leckéit olvasva az a benyomásunk, mintha a tananyag szerzői – a protestáns-evangélikál evangélizáció felé nyitva – ki akarnának lépni az ún. karizmatikus keresztyénségre olyannyira jellemző impulzivitásból, ámde alapos megfontolás után ezt a gondolatot el kell vetnünk. Hiszen mind a tananyag egésze, mind N. Gumbel egyéb írásai azt tanúsítják, hogy az alfakurzus és szerzői köre valójában nem tud, sőt, nem is akar túllépni az ún. karizmatikus keresztyénség említett jellemzőjén. Sőt, még azt sem lehet teljességgel kizárni, hogy a kurzus jezuológiai nyitánya azt a célt szolgálja, hogy a karizmatikus mozgalom bekebelezhesse a neki még ellenálló lelkipásztorokat, gyülekezeteket és egyházakat. Az ún. karizmatikus mozgalom legtekintélyesebb személyiségei évekkel ezelőtt bejelentették, hogy céljuk a nekik még ellenálló evangélikál körök meghódítása. Ez a próbálkozás – amint azt a neo-evangélikáloknak az ún. karizmatikus mozgalomhoz való viszonyulása igazolja – sajnos nem eredménytelen.

Összefoglalva: az alfakurzus anyaga krisztológiája súlyos hiányosságokat mutat.

A Szentlélek Isten

Jézus Krisztus szavai szerint a Szentlélek feladata ebben az üdvtörténeti korszakban az lesz, hogy őt dicsőíti meg. Pünkösd után a Szentlélek munkája éppen az volt, hogy Jézus Krisztust, a testté lett Igét állította az igehirdetés és a megtértek életének középpontjába. Noha, ő isteni személy, azt a feladatot végzi, amire megbízást kapott a Szentháromság rendjében. Nos, az AK egész tananyagában – nem beszélve még a tanfolyamon ajánlott kísérő könyvekről – a Szentlélek áll a középpontban, arra történő hivatkozással, hogy a Szentlélek szerepéről az egyházakban nagyon kevés szó esik – ami egyébként nem igaz állítás!  Az AK anyagában többet és részletesebben beszélnek róla, mint Jézus Krisztusról, ezzel Jézus személyét háttérébe szorítják. Azt hiszem semmi nem állt távolabb az apostoloktól, hitbeli elődeinktől, mint éppen ez a gondolat.

A tananyag és a hozzá kapcsolódó terjedelmes Alpha-irodalom azonban, amikor a Szentlelket középpontba állítva evangélizál és tanít, akkor a Szentlélek Istenről sem beszél biblikusan. Számtalan esetben megfigyelhető, hogy a Szentlelket ugyan személyként emlegeti, később pedig úgy, mintha megtapasztalható (személytelen) erő volna. Azok az emberek, akiket betölt a Szentlélek, különböző csodás élményekről számolnak be. Valamennyiben közös gondolat az, hogy a Szentlélek láthatatlan szellemi energia, ami nagy élményt, közvetlen megtapasztalást adó valami lenne: a betöltött embert forróság önti el, remegni kezd, csuklás fogja el, nyelveken szól, meggyógyul. Maga, Gumbel is többször élt át ilyen élményeket.  A Szentlélek Isten személytelen-ítésének közvetlen közelében járnak azok, akik így gondolkodnak.

Figyelemre méltó, hogy az Új Testamentum alapján a Szentlélekkel és az Igével történő, hit által való betöltekezés közé egyenlőségjel tehető (Ef 5,18kk). A Szentlélekkel betelt ember az, aki egészen a Szentlélek irányítása, hatása, azaz az Ige irányítása és hatása alatt áll. Arról van tehát szó, hogy az Ige és a Szentlélek egymáshoz a Szentháromság Istenen belüli módon kötött. Az Igével, vagyis a Szentlélekkel történő betöltekezésben pedig kulcsszerepe az értelemnek és a hitnek van. Ennek a beteljesedésnek (az efézusi levél szerint) helye a gyülekezet istentiszteleti közössége, ahol az Ige áll a központban, és, aki a Szentlélekkel betelt, az idézett versekben leírt, józan tevékenységet végzi. Nem igazolható a Bibliából az, hogy a Szentlélek az írott-hirdetett Igétől függetlenül ténykedne. Mindezzel szemben az AK és kísérő anyagai minden további nélkül elválasztják a Szentlelket és az írott-hirdetett Igét: „Amikor a Szentlelket hívjuk, Ő jön.” (Kézikönyv 14. old.) Az AK közös hétvégéjén leadott tananyag túlnyomórészt ezzel foglalkozik, sőt, kifejezetten kérik, hogy a Szentlélek erre az alkalomra jöjjön, és töltse be a jelenlévőket (Trainingsheft, 24-25. o., Vezérfonal, 134. 153. o.).

Az AK célja éppen az, hogy emberek a Szentlélekkel beteljesedjenek (Vezérfonal, 25. old.) Az ifi-alpha egyik tananyagának címe: „Hogyan telhetek be Szentlélekkel?” Nos, elég hívni a Szentlelket, és passzívan várni, hogy jöjjön, és közvetlenül – az Ige nélkül – átjárja, betöltse hívóinak lelkét-testét. A fiataloknak készült AK így tanácsolja a munkatársakat: „Imádkozzanak egy feszültségmentes környezetben. Bátorítsa a fiatalokat annak elhívésére, hogy most valami történni fog. Egy isteni ígéretet olvasson fel a Bibliából, beszéljen egy megtapasztalásáról, vagy még jobb, ha más fiatalok beszélnek imameghallgatási tapasztalataikról, amikor megtapasztalták, milyen a Szentlélekkel való beteljesülés.  Kérjék, hogy jöjjön a Szentlélek. Ha érzékelik, hogy munkálkodik, köszöntsék szeretettel! Biztassa az imádkozókat: ’… érzed, hogy Isten mondani akar neked valamit? Talán épp most ad neked Isten egy képet Lélekben…’ Maradjon kapcsolatban azokkal, akik valamit éreznek.”  (Alpha Kurs Jugend, Trainingsheft, 30-31. old.).

Az újszövetségi beszámolókban semmi hasonlót nem olvasunk – ellenben az ún. rajongó mozgalmak (pünkösdista-karizmatikus) irodalmában lépten-nyomon beleütközünk a Szentlélek közvetlen megtapasztalását tükröző élménybeszámolókba. Az ilyesféle közvetlen Szentlélek megtapasztalásnak-élménynek semmi köze az értelemhez, a hithez, az írott-hirdetett Igéhez – de megkockáztatom, hogy a Szentlélekhez sem! A Biblia és református hitünk tanítása szerint a Szentléleknek ilyetén elválasztása az Igétől elfogadhatatlan tévtanítás.

Nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy az AK teljesen pozitív értelemben tanít a nyelveken szólásról. Hangsúlyozza, hogy az apostolok is kapták a nyelveken szólás ajándékát, sőt az apostoli korban számosan kapták, s ez ma is megtapasztalható, és gyakorolható. Bár „nem szükségszerűen jele annak, hogy valaki betöltekezett Szentlélekkel” (AK 48. old, Kérdések, 162. 167. old.), ugyanakkor: „Semmi okunk arra, hogy ha valaki bírni szeretné ezt az ajándékot, miért ne bírhatná.” (Kérdések, 167. old, Vezérfonal, 151. old.) Kissé ellentmondásos az AK anyaga, mert miközben azt állítja, hogy ez nem a legfontosabb karizma, addig a következő oldalon már azt fejtegeti, hogy mégis hogyan lehet az emberé; illetve nem szól a legfontosabb karizmáról. Köztudott, hogy a nyelveken szólás az egyik legrégibb pünkösdista-karizmatikus szokás. Kétségtelen, hogy a Bibliában találkozunk vele, néha előfordult, hogy bizonyos emberek a hitre jutásukkor (s nem a Szentlélekkel való beteljesedés során!) nyelveken szóltak, de ezek az esetek egyrészt egészen ritkák, másrészt összhangban állnak a nyelveken szólás – próféták által jövendölt, és Pál apostoltól megerősített – céljával (1Kor 14,20-22). De olyan apostoli tanítást nem találunk, hogy a nyelveken szólás a Szentlélekkel való beteljesedés bizonyítéka, és azt sem, hogy bárkit is biztattak volna nyelveken szólásra. Ezért áll az AK és a kísérő irodalom tanítása éles ellentétben a Bibliával. Hiszen az Alpha kurzusban ilyeneket olvasunk (amikor a Szentlélek eljövetelét kérik imádságban, akkor a csoportvezetőnek a résztvevőket bátorítania kell, egy más nyelven való megszólalásra): „Bátorítsd az illetőt, hogy kezdjen el egy más nyelven szólni! Ígérd meg, hogy te is azt fogod tenni.”(Kézikönyv 17. oldal; Trainingsheft, 24. o.). Az anyag úgy ajánlja a nyelveken szólást, mint természetes anyanyelvünk korlátain átsegítő eszközt. A nyelvek ajándékára vágyónak hét lépésből álló módszert is kínálnak, illetve rábeszélik őket a nyelveken szólásra: "Hidd el, hogy Istentől jön az, amit kapsz! Ne engedd bebeszélni magadnak, hogy te csinálod az egészet! (...) Légy állhatatos! A nyelvek kifejlődéséhez idő kell. A legtöbben nagyon kicsi szókinccsel kezdjük. A nyelveken szólás is fokozatosan fejlődik”. Mindezt a másik embert követve kell mondani.  (Vezérfonal, 151.old.) A Kérdések c. könyv szerint (171.o.) időbe telik, hogy ez az ajándék kifejlődjön, miként időre van szükség egy nyelv elsajátításához is. A munkafüzetben olvashatjuk, hogy az embernek együtt kell dolgoznia a Szentlélekkel, hogy ezt az ajándékot elnyerje (AK 49. o.).

S ha már a karizmáknál tartunk: az AK 11. fejezete néhány példát sorol fel a Bibliából, hogyan tévelyít el valakit a Sátán. Ahogyan az egész AK-ban, úgy itt is hiányzik minden utalás (!) a hamis tanításra és mozgalmakra. Noha a Biblia szerint az „utolsó időkben” a tévtanítás által igyekszik majd a Sátán sokakat megtéveszteni (Mt 24,4-5; 2Thes 2,3; 4.9.10. 1Tim 4,1) – nem is sikertelenül –, az AK-ban erről nem esik szó. Nyilván ez is a konfrontáció-mentesség jegyében.

Egyébként az AK-ban mindegyik lelki ajándékról szó esik, egyet kivéve: a lelkek megkülönböztetésének ajándékáról (1Kor 12,10). Egyetlen helyen említi a kurzus a „felülvizsgálás szükségességét”, de ott sem a tanításokkal, hanem az erős érzelmi benyomásokkal és megérzésekkel kapcsolatban, mégpedig az 1Jn 4,1-re hivatkozva.  (Eszerint a megvizsgálás kritériumai: a) a szeretet kifejeződése? (1Jn 4,16), b) erősítő, bátorító, építő? (1Kor14,3), c) Isten békéjét hozza? (Kol 3,15). Egyetlen helyen sem hangzik el az alapkérdés: Összhangban áll-e Isten Igéjével? (vö. Csel 17,11!)

 Összefoglalva: az AK teológiai és krisztológiai hangsúly-eltolódásaihoz járulnak súlyos pneumatológiai tévelygései, de a kép még így sem teljes…

A megváltás

A Biblia részletesen tárgyalja az ember megváltásának témakörét – vagyis világos szoteriológiát nyújt; annak alapján vajon az AK szoteriológiája elfogadható-e?

A Szentírás egyértelműen beszél az ember veleszületett teljes romlottságáról és arról, hogy Isten haragja alatt él (Jn 3,36; Rm1,24k), állapota kárhozatos. Ezen túl az apostolok konfrontálták az embereket konkrét vétkeikkel is (Csel 2,23.36; 3,14-15; 7,52-53). Ami az Alpha kurzust illeti: először is, nem említi az ember veleszületett romlottságát azzal a hangsúllyal, ahogyan azt az apostolok tették. Másodszor, a bűnökről sem tesz biblikus említést.  Pl. az AK-ban több utalás is történik az Ézs 59,2-re, de meg sem említi a 3. verset, ahol a Szentlélek néven nevezi a bűnöket. Az apostolok mindig egyértelművé tették, hogy az ember milyen nyomorúságban van, a nyomorult ember pedig tudott hittel örvendezni annak a megoldásnak, amit Isten készített a számára. Valaki helyesen fogalmazta meg, amikor ezt mondta: Az embereknek tisztában kell lenniük betegségükkel, hogy keressék annak gyógyszerét, börtönben kell lenniük, hogy kegyelemért folyamodjanak. Mint tudjuk, Jézus Krisztus nem azért jött, hogy az igazakat, hanem, hogy a bűnösöket megmentse (Lk 5,31-32; Mt 18,11). Megjegyzem, ahogy a bűnről, vétekről, úgy az örök kárhozatról is csak nagyon szőrmentén olvashatunk az AK-ban. Egy utalástól eltekintve (a hitetlen el van szakítva Istentől a bűne miatt, 17. old.) az AK semmivel nem utal a bűn örök következményeire.  A „Jézus” c. könyvében Nicky Gumbel így kommentálja a Rm 6,23. verset: „A lelki halálról beszél – mindig és  örökre elválasztva lenni Istentől.” Ez helyes, de a Biblia világosan tanít az „Istentől örökre elválasztva lenni” tartalmáról is. Az AK nem teszi ezt – nyilván nem akar konfrontálódni. A Biblia nem hagy kétséget arról, hogy az Istentől elválasztva lenni mérhetetlen lelki gyötrelmet jelent, s egyértelművé teszi, hogy nem valami jelentéktelen állapot elválasztva lenni az Úrtól. (Mt 13,42; Jel 21,8)

Az AK az evangélizációval leginkább az emberi teendőkre teszi a hangsúlyt. Úgy tűnik, hogy elfelejti, hogy az Úr az Igében, az Igével hatalmasan munkálkodik (Fil 2,13; Zsid 12,2). Nem számol azzal a szuverén Istennel, aki az Ige, illetve a Szentlélek erejével a maga tempójában és a maga idején meggyőz egy bűnöst bűnösségéről, vétkeiről, és a kegyelem, Jézus Krisztus elfogadására készteti. Pedig: Jn 3,8; 16,8; Rm10,17; 1Pt 1,23-25. Az Írásból tudjuk, hogy az Úr beszéde élő és ható (Zsid 4,12), hogy az Ige a jó mag, amiben életerő van (Lk 8,11; 1Pt 1,23),  sziklazúzó pöröly, ami a bűnös (természetéből fakadó) ellenállását összetöri (Jer 23,29). Az Ige a lelkiismeretet érintve (Csel 2,37) elvégzi, hogy a bűnös higgyen és engedjen az evangéliumnak (Rm 10,16; 2Thes 1,8). Mindez nem kap szerepet a kurzusban. Ami teret nyer – az ember: az AK sikeres evangélizáló módszer, az előadó, akinek viccesen, jó sztorikkal fűszerezve, „nem konfrontatív” módon kell kifejtenie az evangéliumot és a munkatársak, akiknek nem szükséges istenfélőnek lenni… Vagyis az AK anyaga szoteriológiai hiányosságokat mutat, másként fogalmazva: a protestáns szoteriológiát nem képviseli a maga teljességében,  szépségében és mélységében.

 Szeretném hangsúlyozni, hogy nem vonom kétségbe az AK evangélizációs szándékát! Azt sem tartom elvetendőnek, ahogyan megpróbálja az evangéliumot továbbítani, bár ezzel kapcsolatban is tehetnék kritikai észrevételeket. Az AK fő problémája, amint erre igyekszem rámutatni, a kurzus bibliai-teológiai tartalmában van. Az Új Testamentum tanúsítja, hogy sokféle formája-módszere lehet az evangélizációnak, ám tartalma csak egy: a tiszta, hamisítatlan evangélium. Ahol csak egy kicsit is meghamisíttatik az evangélizáció üzenete, tartalma, azonnal szóvá tétetik és helyesbíttetik (pl. Galata levél).

Mindezek után úgy vélem, nem túlzás a megállapítás, hogy mind az AK evangélizáló részei, (az első három lecke), mind a többi inkább hitmélyítő lecke, és igen súlyos teológiai, krisztológiai, pneumatológiai és szoteriológiai – vagyis tartalmi – hiányosságokat mutat.  Ezért – megítélésem szerint – nem alkalmas gyülekezetépítésre, evangélizálásra, hitmélyítésre, különösen nem református közösségben! Talány, hogy a Szent Isten valóban felhasználja-e ezt a „nem konfrontatív” tanítást, hogy általa újjászüljön bűnösöket?  Pál apostol az Isten teljes tanácsvégzését hirdette annak konfrontatív teljességében, mert nem emberekre, hanem Istenre volt tekintettel, és hitt az Ige erejében! Így hirdette – más világfelforgatókkal együtt – a világ legkeményebb és legnagyobb vihart kiváltó üzenetét, Isten evangéliumát! Ez a mi dolgunk is.

Ökumenikus evangélizáció?

Az AK egyrészt ökumenikus egységet kíván biztosítani az evangélizációban a különböző felekezetek (római katolikus - protestáns) között, és embereket szeretne hitre juttatni.

Ami az első célt illeti, N. Gumbel így nyilatkozott: „Az Alpha célja úgy bemutatni a keresztény hit alapigazságait, hogy minden jelentősebb keresztény felekezet hívei felsorakozzanak mögé.” (magyarországi honlap). Az egyik német karizmatikus vezető,  P. Aschoff, a Vezérfonalhoz írt előszavában fontosnak tartja megjegyezni, hogy a tanfolyam hozzájárul ahhoz, hogy a felekezetek közti határok végre leomoljanak, és a  különböző hitű keresztyének összefogjanak. Vagyis a tanfolyam egy nagy, ökumenikus koalícióba kívánja tömöríteni a különböző felekezeteket azáltal, hogy redukálja a bibliai tanítást, háttérbe állítja az élesen ellentmondó tanításokat, ill. azokat mellékesnek minősíti. Mindezt a közös keresztyén bizonyságtétel érdekében teszi. Ezért alapszabály az AK-ban, hogy „tilos egy másik ker. gyülekezetet, vagy egy másik vezetőt kritizálni.” (Vezérfonal, 147. o.) Adalék mindehhez, hogy N. Gumbel szerint a protestáns és római katolikus felekezet tanítása közt fennálló különbségek „totálisan lényegtelenek azokkal szemben, amik minket összekötnek”, s az embereknek meg kell hagyni a szabadságot, hogy másodrangú dolgokról eltérő véleményük legyen. (Megjegyzem, hogy a római katolikus felekezet nem csak másodrangú dolgokban tanít mást, mint a Biblia, hanem alapvető dolgokban is: Jézus Krisztus személyéről, áldozatáról, az evangéliumról, a megmentés útjáról!)

 Mindenesetre N. Gumbelnek és munkatársainak az ökumenikus evangélizációról valott elgondolása felvet egy igen fontos kérdést: Vajon az evangélizáció elbírja-e az ökumenizmust, mint tehertételt? Véleményem szerint éppen az AK tananyaga érzékelteti velünk, hogy a válasz: nem. Láttuk, hogy a kurzus tananyagának kidolgozása éppen azzal a szándékkal történt, hogy ökumenikus használatra alkalmas legyen, és az evangélizációban egyesítse a protestáns és római katolikus felekezetet. Nos, éppen ez a szempont vezetett oda, hogy megtörtént az evangélium, ill. a bibliai tanítás csonkítása. Mintha az AK anyaga azt bizonyítaná, hogy az evangélizáció nem bírja el az ökumenikus mozgalom terhét – mert az a hit tartalmának vészes (!) csonkításához vezetett!

Válasz a ki nem mondott kérdésre

Valaki megkérdezheti: Hibái ellenére nem lehet-e mégis használni az Alpha kurzust? Esetleg kihagyunk belőle, hozzáteszünk, megváltoztatjuk, ahol kell.

Amint arra rámutattam (véleményem szerint), a három evangélizáló rész nem igeszerű. Először ezeket a részeket kell átdolgozni, hogy használhatók legyenek. Mivel azonban az egész AK-t áthatják a karizmatikus mozgalom tévtanításai, ezért a továbbiakban legalább 5 leckét el kellene hagyni, vagy azokat is újra kellene írni. Sőt: más leckék is tartalmaznak bibliaellenes, karizmatikus tévtanításokat (pl. a 11. lecke felszólít, hogy űzzünk démonokat, vagy a 12. lecke, ahol a jelek és csodák az evangélium hirdetésének eszközei). Ebben az esetben már ott tartunk, hogy írtunk egy új tanfolyamot. Erre viszont az AK átírása nélkül is lehetőségünk van.

A tananyag megváltoztatása ellen szól, hogy az a szerzői jog megsértése lenne. A tanfolyam vezetőinek kötelességük, hogy az órákon leadott tananyagban ragaszkodjanak a tanfolyam kézikönyvében foglaltakhoz, akkor is, ha bizonyos rugalmasságot kell, hogy tanúsíthatnak némely kérdésben (Alpha Copyright Statement, 1999). De ezzel csak addig élhetnek, amíg nem veszélyeztetik a tanfolyam lényegét, identitását. Vagyis a tananyag teljes átírására ez nem ad lehetőséget.

Összegzés

Nos, a Biblia alapján való vizsgálódásom eredménye, hogy az AK tananyaga felhígított (redukált), és ezzel meghamisított, és ráadásul számos karizmatikus tévtannal fertőzött evangélium, amit bizonyít, hogy azt mind karizmatikus, mind római katolikus teológusok teljesen elfogadhatónak tartják. De ez nem is csoda, hiszen a tananyag szerzőjét egyéb tanításából, tevékenységéből is ismerjük. Mindezek alapján az Alpha kurzus alkalmatlan arra, hogy református gyülekezetépítésre használjuk.

Sőt, a Biblia Szövetség által határozottan ellen javallt a tananyag, mivel nem tiszta, biblikus, reformátori evangélium, ezzel nem képviseli Isten teljes tanácsvégzését, s így alkalmatlan eszköz Isten kezében arra, hogy általa bűnösöket juttasson élő hitre.

A tananyag nem adhat református hit- és identitástudatot azoknak, akik a kurzust elvégzik, sőt, eltávolítja őket a református hittől, egy ökumenikus, minden bibliai igazságot összemosó, rajongó spiritualitáshoz vezet. Ezért is tanácsolom, hogy aki teheti, tartózkodjék tőle.

Minderre kötelességem figyelmeztetni azokat a lelkésztársaimat, akik bizakodással nyúlnak az új evangélizációs módszerek után, amik hirtelen és látványos gyülekezet növekedés igéretével kecsegtetnek, mint az Alpha kurzus is.  Kérem őket, hogy ezeket ne használják, hanem keressenek biblikus, tiszta tanítást hordozó evangélizációs tananyagot! (Mint, pl. a Heidelbergi Káté, esetleg a Biblia Szövetség bibliaiskolai tanfolyamai, a Szentírás Szövetség Kereszt-kérdések c. tanfolyama, vagy C. Davies-B. Kristensen-A. Lum: Az ember Krisztus Jézus, PMTI-Harmat kiadvány stb.)

Megértem az AK szerkesztőinek szándékát, hogy embereket szeretnének megnyerni az Úrnak, de a cél eléréséhez ne az emberek elvárásaihoz, igényeihez, szükségleteihez alkalmazkodó redukált, meghamisított, tévtanokkal fertőzött bibliai tanítást használjanak, hanem az Úrra legyenek tekintettel, és térjenek vissza a kompromisszumok nélküli evangélium hirdetéséhez! Ne féljenek azt hirdetni, amit az apostolok, első keresztyének és hitvalló őseink! Úgy, ahogyan ők tették: hittel, türelemmel, határozottan és mentő szeretettel. Mindezek mellett higgyenek az eredeti evangélium erejében, amivel Isten üdvözíti választottait! S ne veszítsék el azt a készségüket, amivel elfogadhatják, hogy megvetettek, lenézettek lesznek – mint mindannyian, akik az evangéliumot képviseljük – ebben a világban, mert Jézus nem ígért ámulatot keltő statisztikai eredményeket és sikereket. Ezek a sikerek másnak a kínálatában szerepelnek.

Vállaljuk bátran ennek az útját, az Ige, azaz a Szentlélek útját!

Sípos Ete Zoltán /Szeged

Fontos kérdések sorozat előadása (2011. február 13., szerkesztett változat)

Hozzászólások  

 
#1 Erzsebet 2013-07-03 17:54
Tisztelt Sipos Ur,

A kutatasa eredmenye sajnos nem egyezik azzal az alapelvvel amelyen az egesz Biblia all: Jezus maga az ELET!!!! O hozta az Eletet ebbe az agyonelmeletezett Egyhazba. O a Szeretet, es sajnos az irasaban nem a szeretet (a megnemtert irant) olvashato.Elment-e on 10 hetig egy Ak ra? Es lathatta//hallhatta hogy a Szent Lelek Isten embereket terit?
Udv,Erzsebet
 
 
#2 Molnár Zoltán 2013-07-03 22:11
Erzsébetm drága,
tessék már egy kicsit többet olvasgatni a Bibliát. Mert, hogy abban más is áll, mintsem "Jézus maga az ÉLET" (ami ugyebár nem egyetlen alapelv, hanem egyike a keresztyén alapelveknek). Nézegesse már meg egy kicsit, hogy mit is mond az Újszövetség pl. a tévtanítókról! Ők ugyanis azok a báránybőrbe bújt farkasok, akik megtévesztik - ha lehet - még a választottakat is. Már pedig ha ilyeneket művelnek, akkor határozottabban kell felszólalni ellenük. Sípos Úr - ha már így kell őt neveznünk - Isten és az anyaszentegyház iránti féltő szeretetből írta, amit írt, ezért egyértelműen, sőt mi több, nagy határozottsággal fogalmaz. Ha egy orvosnak vakbélműtétet kell végrehajtania, akkor nem a beteg hasfalát simogatja, hanem felnyitja azt és elvégzi az operációt. Sípos Úr kiváló "sebész", amiről az írásai és gyülekezeti szolgálata egyaránt tanúskodnak, így nincs oka senkinek sem kétségbe vonni a szakértelmét. Még ha esetleg nem is vett részt egy tízhetes AK-on! A gyümölcsöket enélkül is látja: a fanyar gyümölcsöket, drága Erzsébet!
 
 
#3 Dezi 2013-07-05 07:12
Tisztelt Sípos Ete Zoltán!
Köszönöm az alapos elemzést. Gyülekezetünkben évek óta folyó Ak-k hatásai a fanyar gyümölcsök most kezdenek megmutatkozni. Lelkészünk dörgedelmes tanításokkal próbálja az embereket az alapokra visszahelyezni,de ezektől a biblikus tanításoktól, amelyek ugye konfrontatívak, már sokaknak viszket a füle, mert nem olyan édesek, barátságosak, elfogadóak, hanem a megromlott emberi természetről és a megváltás valódi megértéséről és elfogadásáról szólnak. Mostanság az Istentiszteletünk, ha az AK-s lelkészünk beszél, olyan éles mint a kard. Sok érzelmekre és az Igétől elrugaszkodott emberi döntéseire felszabadított testvérem szomorkodik élete romjai felett és keres, kutat valódi válaszok után házicsoportban, lelkigondozásban, de úgy látom bizonyos dolgokat hívőként képtelenség Jézussal való szoros személyes kötődés, beágyazódás nélkül túlélni, megérteni, elfogadni. Ugy tapasztalom a lelkészünk is belátta, nem embereknek kell tetszeni és megszerettetni magunkat és a tanítást (beszeretgetni őket a megváltásba) hanem egyszerűen átadni, amitmagunk hallottunk és láttunk. Most valami tempós új alapokra helyezés folyik nálunk, de nemtudom, hogy az AK hatását az ide vezető folyamatban felismerte e a gyülekezetünk lelki vezetése.
Tisztelettel Egy AK hatásait Megtapasztaló
 
 
#4 mészáros liz 2013-07-10 06:44
karizmatikus KÁOSZ,egyike --- amikor emberi cselekvésekkel akarják kipótolni az Isten Igéjét,pedig Isten az ABSZOLÚT TÖKÉLETES, mondhatnám a tökéletesben a legtökéletesebb végtelen istenség és végtelen szent hatalma megfoghatatlan,ki Érti az Isten gondolatát?

Megint csak azt tudnám írni,nagyon precíz kidolgozott tanulmány,köszönöm.
 
 
#5 Horváth János 2013-07-10 09:35
A fenti cikk az AK kurzusról megegyezik az én véleményemmel is. Soha nem vettem részt AK kurzuson és nem is tervezem, elejétől fogva ódzkodtam tőle. Viszont ugyanakkor meg kell említenem azt is mivel itt feljebb arról esett szó, Sipos úr mennyire ragaszkodik a Szentíráshoz és ez igazán dícséretes is. Tiszteletreméltó és ha valóban így van az igazán átadott szívű hívő szolgára utal. Mindig örül a szívem ha ilyen tanítókkal vagy testvérekkel hoz össze az Úr az Ő kegyelméből. De ha ez valóban így van, akkor arra szeretnék választ kapni, hogy református tanítás szerint ha jól tudom van konfirmálás (sehol sem találtam a Szentírásban) és nincs bemerítkezés ( benne van a Szentírásban lásd Bemerítő Jánost vagy Yeshua/Jézus bemerítkezését) Az Ige ezt mondja a Márk 16:16 ban: "Hogy aki hisz és bemerítkezik, megmenekül. De azt, aki nem hisz, el fogják kárhoztatni," (Csia) Namármost ez igen egyértelmű. Szerény tudomásom szerint ahol Károli Gáspár a megkeresztelkedik szót fordíthatta csak a reformátusok akkori szellemi vezetői nem engedték ugyanis a görög baptiso szót ami víz alá merítést jelent lefordítani szó szerint mert nem egyezett a református vallás tanításaival, csak megkeresztelkedésre lehetett fordítani sajnos. Akkor megkérdőjelezi számomra a református vallás az Igéhez való hűségét is és csak egy újabb saját útját járó, nem önmagát az Isten Igéjéhez hanem az Isten Igéjét saját magához igazító vallás egyházaként tartható számon. Kérem a tisztelt református tanítókat és lelkészeket, gondolkodjanak el azon valójában kihez, mihez hűek? A református valláshoz vagy az Élő Isten Igéjéhez? Senki se csapja be magát. Ha valaki félti a pozícióját, megélhetését és az Isten ellen hamisan tesz bizonyságot a vallása mellett lelke rajta. Nem értek egyet az AK val de ugyanakkor a református vallás is hagy igen sok kívánnivalót maga után, hiszen olyan szertartásokat mint a konfirmáció hozzátesz a Szentíráshoz és olyan fontos cselekedetet ami az életre vinne mint a bemerítkezés pedig elvesz a Szentírásból és megmásítja. Aki pedig hozzátesz illetve elvesz az Isten Igéjéből, jól tudjuk mi lesz a jutalma. Kérve kérek minden hívő testvért jól fontolja meg ezeket a sorokat.
 
 
#6 Kovács-Hajdu Albert 2013-07-10 12:15
Tisztelt Hováth János!

Református hitvallásaink kellő mértékben, alapos igei alátámasztással teszik világossá, hogy Isten tévedhetetlen, érvényes és élő Igéjét hogyan értjük.
A hitvallásokat (Heidelbergi Káté, II. Helvét Hitvallás) író atyafiak késznek mondták magukat arra, hogy az Igéből jobbra taníttassanak. 450 éve mégsem született érdemi, döntő biblikus cáfolat arról, amit Olevianus, Ursinus, vagy Bullinger írásba mertek adni.
Szeretném arra is felhívni a figyelmét, hogy a pozíció és megélhetés féltésére tett utalás, tekintettel a hitvallásaink születésekori egyházpolitikai helyzetre, történelmietlen. Római átok és üldözés járt mindazért, amit reformátor eleink úgy hittek, ahogy mi is hisszük.
Magam sem azért igyekszem ezek szerint eljárni a tanításomban, szolgálatomban, mert különben esetleg egzisztenciális nehézségeim támadnának, hanem mert igaznak, a Szentírásnak megfelelő értelműnek ismertem meg azt, amit a hivatalos hitvallásaink tanítanak.

A konfirmáció elvi alapjai és gyakorlata terén lévő feszütségekbe most nem tudok belemerülni, terjedelmi okok miatt.

Azt viszont átgondolandó kijelentésnek vélem, hogy a bemerítkezés életre vivő cselekedet lenne. Részint Ef 2,8-9 miatt, részint az Úr mellett megfeszített lator miatt, aki külső bemerítés és meghintés nélkül "bombabiztosan" az üdvösség honának boldog lakója.

Krisztusban szeretettel.
 
 
#7 Kovács-Hajdu Albert 2013-07-10 16:52
Bocsánat, adós maradtam egy r betűvel. Természetesen Horváth János írására reagáltam.
 
 
#8 Pető Hunor 2013-07-13 16:01
Kedves János!

A konfirmáció a hitünkről való önkéntes és nyilvános vallástétel. Hogy ne lenne rá példa a Bibliában? Nyilvános elkötelezettség amellett, hogy Jézus Krisztus a megváltónk és Urunk. Jó hogy idézted Mk16,16-ot. Ugye ott nincs írva, hogy aki nem merítkezik be, az nem üdvözül? Miért? Mert aki hisz, az egyben már be is merítkezett Szentlélekbe. Eltemetettet Krisztussal és fel is támasztatott vele együtt. Amit fontosnak tartok az, az, hogy aki e ponton igényli a vízbe való bemerítkezést, annak ezt lehetővé kellene tenni, akkor is ha van gyermekkeresztsége. Mert ami nem hitből van az bűn. Mi az ismert veszély? Hát az, hogy valaki más Krisztusra keresztelkedik meg. Erre viszont az a válasz, hogy az igazit kell neki hirdetni, s akkor arra fog. A anabaptisták tévelygésbe estek, de ez nem érv amellett, hogy aki felnőttként hitvallását bemerítkezéssel szeretné megerősíteni, ne tehesse meg. Az egyik ügyel a napra, a másik nem, az egyik eszik a másik nem, de mindkettő az Úrért teszi, nem ítélhetjük meg egyik a másikat. Ez a május 1-i főtitkári beszámolóhoz is kötődik.
Bemerítő János maga mondta, hogy vízbe merít, de jön Krisztus, aki Szentlélekbe és tűzbe.
Az, hogy a bemerítkezés és a keresztség/konfirmáció csak a hit követői jelzi, hogy egyik csoport sem mondhatja el, hogy csak azokat konfirmáltatná akik valóban hitre jutottak. Nem is nagyon lehet ezt mérni, de az azért elég világos hogy mindkét esetben hatalmas a csoportnyomás, amire a 14 éves korú fiatalok essünk túl rajta mentalitással reagálnak. A szülök fogadalmukat teljesítették, a gyerek konfirmál, innen rajta áll jár e gyülekezetbe. A többség nem megy, kisebb része legközelebb esküvőjén meg gyermekei keresztelőjén megy, s csak egy töredék marad meg. Magyarul a többség ne hitből konfirmál. Már pedig ami nincs hitből az bűn.
Ide tartozik a kegyes hazugság kérdése is. Spurgeon egyértelműen bűnnek nevezte, hogy Ráháb hazudott a kémek ügyében. Az ezt is magában foglaló Fontos Kérdések előadásban is hasonló volt a helyzet, még ha kicsit árnyaltabban is. Valójában azonban Ráháb hitből tette amit tett, tehát nem volt bűn. A parancsolat a hamis tanúbizonyságot tiltja, azt nem hogy hitből félrevezessük az ellenséget. Persze legtöbbször nem erről van szó, de Ráháb esetében maga a Biblia tanúskodik mellette. (Zsid11,31). Hasonlóan a bemerítkezés is lehet a hitetlenség eszköze, főleg ha valaki hetente más és más gyülekezetben merítkezik meg. Ám ez nem lehet a bemerítkezés elleni érv. Mert aki hitből teszi, az jól teszi. Ahogy az is, aki hitből elkerüli és a gyermekkeresztségét tartja érvényesnek. Mit tesz azonban az, aki ebben akadályozza illetve aki kétséget próbál benne ébreszteni? Nem mást mint a másik hitét kétségbe vonja.
Douma: Gyermekkeresztség és megtérés című könyve jól kitárgyalja a református álláspontot. Ám ez sem tér ki arra az esetre, hogy ami nem hitből van az bűn. Szóval ebből a szempontból a kérdést érdemes lehet a főtitkári beszámoló fényében is átgondolni.
 
 
#9 Erzsebet 2013-07-18 10:48
Tisztelt hozzaszolok, nem a megtert testvereknek szol az AK (amelynek minden leckeje a BIBLIARA epult) hanem azoknak akik azt sem tudjak mit unnepelunk husvetkor,punkosdkor... Mai Igem a Janos 8:12, farizeusoknak szol, akik CSAK tanoknak eltek,szerete nem volt bennuk.figyeljunk Jezusra aki eletet adta azokert is akik pl nem reformatusok es nem kate ill tanok ismeroi...udv Erzsebet
 
 
#10 Rácz Gábor 2013-07-20 10:28
Tisztelet Erzsébet!

Ön azt írja, hogy az AK minden leckéje a BIBLIÁRA épült. A fenti tanulmány (ha jól értettem) éppen arra világít rá, hogy ez nem így van...
Azzal, hogy nem hívő, vagy más felekezetű emberek felé nem szerencsés a kátéval érvelni, egyetértek. De ez azokon a tanulmányban említett érveken, amik az AK és BIBLIA közti különbségekre világítanak rá, nem változtat.
 
 
#11 Aranyoss Péter 2013-07-20 20:54
Kedves Testvéreim ! Olvastam e vitának az előzményeit 2011-ből,AHOL AZ AK. művelői is megszólaltak, hivatkozván lakótelepi missziós tevékenységre, ami erősítette a gyülekezetet, növelte a templomba járók számát. És emlékszem arra, hogy elhangzott az utasítás: menjetek el, és tegyetek tanítványokká minden népeket... Jézus nem azt mondta, hogy aki hisz kereszteljétek meg, hanem azt, hogy tegyetek tanítványokká... Ez úgy nem megy, hogy várok a templomban, hogy hátha jön valaki, aki azt mondja, hogy hiszek és akkor befogadjuk! Ez az itt folyó vita- ráadásul a másik fél meghallgatása nélkül, hivatkozván, hogy az AK. honnan indult, nem kérdezvén meg, hogy ti is olyanok vagytok mint a "gyüli" - nem vezet sehová. Értelmes vitát folytatni csak szemtől szembe lehet. A református egyház hivatalos fórumai nem erre valók?
 
 
#12 Kovács-Hajdu Albert 2013-07-21 08:49
Kedves Aranyoss Péter!

http://www.parokia.hu/publikacio/index/ címen elérhető "hivatalos fórumon" a vita.

Azt gondolom, hogy a BSz honlapjának moderálási elvei és gyakorlata bőven lehetővé tenné az értelmes vitát, hiszen pl. relaxációs cikk alatti bejegyzések úgy is felkerülhettek a világ szeme elé, hogy név nélkül, nicknévvel, vagy névként a zárójelbe írt "kötelező" szót használva szálltak a vitába némelyek.
Olyat is elbírt a honlap felülete egy darabig, hogy páran durván személyeskedő, kioktató, semmilyen keresztyén közegbe nem illő kommentekkel "érveltek".
Kétlem, hogy a Biblia Szövetség hibája lenne az, hogy vannak, akik nem tanultak, nem hoztak magukkal értelmes vitakultúrát.
A fentiekből amúgy az is következik, hogy AK-szimpatizánsok is írhatnának ide, semmi és senki nem tiltja a jelenlétüket, hozzászólásaikat.
Az pedig végképp nem a BSz gyarlósága, hogy ha megjelenik a leghivatalosabb református honlapon egy publikáció, mondjuk dr. Sípos Ete Álmostól, akkor az ott olyan kommenteket kap, amilyeneket. Ott sincs a másik méltóságát mindig tiszteletben tartó a tárgyra szorítkozásban, érv(elé)sek minőségében homogén vitaközeg. Legalább annyira nem vezetett sehová, mint az, amit Ön itt vélelmezett értelmetlennek.
Konklúzióm: akkor vagy sehol semmilyen vita ne legyen (mintha lett volna ilyen korszaka egyházunknak...), vagy engedtessék meg a Biblia Szövetségnek is, hogy lehetőséget adjon a megszólalásra, pro és kontra.
Az érintettek pedig - ha képesek rá - éljenek az érvek ütköztetésének a lehetőségével itt is. Szabad a pálya, nem szükséges hamisan úgy bemutatni, mintha a másik fél meghallgatása eleve kizárt lenne.
 
 
#13 Pető Hunor 2013-07-21 13:01
közbevetés:
Kovács-Hajdú Alnert az egyik gyakorlati megmondhatója, hogy létezik szilárdan a Bibliára épülő kifejezetten érdeklődők bevonását célzó tananyag is, csak hát akinek viszket a füle ... Ezért nincs vitakultúra se. Nem ugyanaz a mérce, nem ugyanaz a fundámentum.
 
 
#14 Tóth László 2013-07-21 23:37
Mintha már hiányoltuk volna, Eszter, újabb (BSZ-ellenes) kinyilatkoztatását. Megnyugtatom, kedves hölgyem, hogy nagyon sok jó dolgot látunk magunk körül, a gyülekezeteinkben. De azok többnyire nem az AK-hoz kötődnek. Szeretném megnyugtatni Önt: az AK nélkül is van élet. De még milyen! Nagyon sajnálom, hogy a már-már krónikus BSZ-fóbiája eltakarja mindezt a szemei elöl!
 
 
#15 Aranyoss Péter 2013-07-22 20:03
Kedves Kovács-Hajdú Albert !
Először is: távol áll tőlem az AK bármilyen minősítése, mivel soha azon nem vettem részt, így ismereteim nem lennének tényszerűek. De néhány évig tagja voltam olyan gyülekezetnek, ahol az AK révén növekedett a gyülekezeti tagok száma és ismertem azokat a mezei gyülekezeti tagokat, akik az AK működtetésében tevékenyen részt vettek és ezt vállalt gyülekezeti tagként lelkesen tették. Lehet, hogy az így gyülekezetbe jutott testvérek - hitben- nem egyenlőek Önökkel /a BSZ.tagjaival/ ma, de mi lesz holnap? Sok idézetet tudnék a Bibliából, ahol a körülmetélt /született zsidó/ vallásos gyülekezeti taggal szemben a pogányok hite volt az erősebb. Én úgy láttam, abban a gyülekezetben az AK a missziós tevékenység része volt és megfelelt a Krisztusi utasításnak: tegyetek tanítvánnyá minden népeket.
A vitaindítóra található válasz a Parókia portálon Dr. Lovas Andrástól, én az abból való idézést-szemezgetést, összefoglalót- hiányolom.
Egyébként én a hagyományos gyülekezeti életet szeretem, de nem ítélem el az AK gyakorlatát és a BSZ elveit sem, mindaddig, amíg nyakas kálvinista hitemmel ellentétes dolgokkal nem találkozom. Sajnos, előfordul, hogy találkozom!
 
 
#16 Kovács-Hajdu Albert 2013-07-22 21:32
Kedves Aranyoss Péter!

Pető Hunor testvérem közbevetése nagyjából helytálló válasz a legutóbbi írására is, nem teszek hozzá semmit.
A nyakas kálvinistaságról: nem kardinális kérdés ugyan, de kíváncsi lennék rá, hogy magához a szóösszetételhez mit szólna Kálvin János testvérünk...
Komoly szégyent éreztem utólag, már az Institutio olvasásakor, hogy Kálvin gondolatainak igen felületes ismeretével, vagy akár anélkül is volt bátorságom kálvinistának nevezni magamat.
Meggyőződésem, hogy nem a "nyakas" a legmegfelelőbb társjelzője annak a keresztyénségnek, amit a valóban kálvini reformáció inspirált...
 
 
#17 Aranyoss Péter 2013-07-23 19:54
Kedves Kovács-Hajdu Albert!
Úgy hiszem, most Ön is bizonyította, hogy az Institutio elolvasása után - lehet, hogy pont az alapos tanulmányozás következtében- bizonyos kérdésekben eltérő a véleményünk. Ne kételkedjünk abban, hogy a másik ember véleménye hitével összeegyeztethető! A nyakasság meg minket- történelmi okokból- magyar reformátusokat jellemez. Végig gondolva eleim életét, büszke vagyok rá!
 
 
#18 Biblia Szövetség 2013-07-29 10:28
Oros Eszter kommentjeit a korábbi személyes levélváltásunk alapján töröltük.
 
 
#19 Kovács Zoltán 2013-08-09 18:05
Én római katolikus vagyok, nincs teológiai diplomám, de nem tartom elfogadhatónak és úgy gondolom, hogy nem szép így kiemelni ezt, mert senki sem rózsafán született, némely teológus sem. Mindazonáltal köszönöm az elemzését, sokmindenben nem értünk egyet, de hasznos meglátásaival tudott hozzáadni tudásomhoz.
 
 
#20 Eszter 2014-04-01 09:29
Kedves Mindenki, En eppen most vegzem az Alpat es csak ajanlani tudom.Velemenyem egyreszt mivel tenyleg laikus embereknek keszult termeszetes h egszerubb a nyelvezete. Valamint mivel a karizmatikus egyhaz hivei keszitettek termeszetes h olyan dolgokat emel ki ami az o szamukra fontos ezert nem alkalmas ebben a formaban reformatus evangelizaciora. Viszont. En reformatus voltam.Aztan elravolodtam Istentol es nagyon depresszios es bunos eletet eltem. Folyamatosan megtagadtam Istent. Mikor egy ismetosom ajanlotta az AK- t nem tudtam semmit de a baratom kedveert elmentem az elso alkalomra es mar ott nyilvanvalova valt szamomra h Isten vegig velem volt a nehez idokben es O az aki a baratomon keresztul odavezetett. Vegig ereztem az o jelenletet. Es igen. Sok olyan dolgot megtudtam amirol a meg nem is hallottsm azelott. Sajnos az Istentiszteleten sokszor csak az ismett Jeuus eleterol szolo tortenetekrol vsn szo. Vagy rettentoen monoton es erthetetlen olyanonsk akik meg nem tertek meg. Olyan mintha csak azoknak szolna apredukacio akik sokeve Istennel jarnak. Mas. Egy fel ora volt kb a nyelveken szolasrol (miert ne lehetne hiszen Bibliai verseken keresztul mutatta be) es egy haromnegyed ora a gyogyitasokrol (miert ne lehetne hiszen a reformatus gyulekezetbe is mindig imatkozunk a betegeinkert) ezek elott sem es ezek utan sem fogok imatkozni azert h nyelveken beszelhessek...senki nem is keri ezt ott tolem....
Amit kaptam megvaltoztatott es az eletemet is orokre. Es az Isten aki ezt tette velem az Alphan keresztul.
 
 
#21 Szabolcs 2014-07-30 16:03
Az alfa kurzus egy eszköz, egy forma, amit tartalommal csak úgy tudunk megtölteni, ha nem csak elméleti szinten ismerjük a tananyagot... ha pedig gyakorló keresztények vagyunk, akkor ilyen elméleti írásokra semmi szükség nincsen, letörve mások igyekezetét, mint ami itt olvasható, hanem tanítsd azt, ami a meggyőződésed, amit megtapasztaltál Istenből, a többit pedig hagyd el... taníthatsz 10 héten keresztül, vacsorával, vagy anélkül, fiatalos hangnemben, vagy éppen feszes stílusban, énekelve, vagy interaktívvá téve... teljesen mindegy. Csak azt tudod átadni, amid van, és hagyd el a dogmáidat, meg a megosztó elméleteidet... emlékezz meg arról, hogy amikor a földön a legjobban terjedt Krisztus evangéliuma, akkor Kálvin, Luther, de a katolikus egyház sem létezett még. Ne az evangéliumból élj, mint azt teszik sokan (magukat írástudónak titulálva), hanem élj az evangéliumnak, és akkor talán Krisztusi lehetsz... az AK egy modern eszköz, figyelembe véve a modern ember szokásait, viszonyulását a valláshoz... egy eszköz, amit csak akkor tudsz tartalommal megtölteni, és saját stílusodra formálni, ha te már rendelkezel Isten jelenlétével... akkor viszont már Ő irányít, és nem kell attól félj, hogy valami középkori elmélet sérül menetközben, hiszen első kézből kaphatsz vezetést... fontos, hogy ez a vezetés folyamatosan mérlegre legyen téve a biblia igazságain, de tökéletes ember nincs, ezért tökéletes megvalósítás sem lesz, szerencsére Krisztus ezeket a szakadékokat szeretetével áthidalja, és nekünk is ezt kell tennünk, nem pedig szakadékokat ásnunk... Aki folyamatosan meg akarja különböztetni magát, mint az evangélium hiteles képviselőjét, és a többiekre folyamatosan ráolvassa a tévtanítókról szóló bibliaidézeteket, az nagyon nagy sötétségben jár, akadályozva nem csak saját magát, de környezetét is az atya megismerésében... legyünk éberek, de maradjunk nyitottak, és feltételezzük, hogy a teljes igazság Istennél van, és nem nálunk... hajaj, mennyivel könnyebb lenne, ha a felekezeti dogmák eltűnnének a Földről, de aszem ez már csak generációk kihalásával, a templomok kiüresedésével lehetséges, főleg, ha még egy ilyen remek ötletet is elvetünk, mint az AK... Köszönöm!
 
 
#22 Rácz Gábor 2014-07-30 17:36
Kedves Szabolcs!

Mivel Krisztus Urunk sohasem állítja szembe az IGAZSÁGOT és az EVANGÉLIUM TISZTASÁGÁNAK MEGŐRZÉSÉT a az EVANGÉLIUM TERJEDÉSÉVEL és a SZERETETTEL. SŐT, ezek ELVÁLASZTHATATLANOK!!!
Ezen az sem változtat, ha az igazságot a "dogma" szóval jelöljük.

Az igazság hirdetőinek gyalázása helyett, javaslom, térjen meg!
 
 
#23 szabo gabor 2014-08-11 19:19
„Sokan születtek újjá úgy az elmúlt századokban, hogy még Bibliájuk se volt, de még olvasni se tudtak. Hiszen a megtérés nem a tudáson alapul; ha valaki Jézus Krisztus egyszerű hívó szavát elfogadja és követi Őt, akkor az az ember örömmel hagy hátra mindent érte. Erről szól az Ige: Jézus Krisztust csak osztatlan szívvel lehet követni. De a mai világban olyan nehéz ezt megérteni és elfogadni, ma, amikor olyan sok minden köt a világhoz. Úgy tűnik, hogy a jól informált, tanult és értelmes embernek nagyon nehezére esik felfogni, hogy lehetetlen dolog Jézus Krisztust úgy követni, hogy közben megtartjuk magunknak azt, ami régi életünkből kedves még számunkra. Meg lehet próbálni, de egészen biztos, hogy célt téveszt vele az ember. De van egy jobb lehetőség: ott kell kezdeni, ahol Jézus mondta (Lukács 14: 33) De aki ezt megtette, az végigjárja a megtérés útját úgy, ahogy a következő oldalakon olvassuk. Lehet, hogy ezek a lépések soha nem fogalmazódtak meg vagy tudatosultak benne. Lehet, hogy ő maga már egy olyan gyülekezetnek tagjaként él, mely régen nem az igazi alapon áll; vagy telve emberi rendelésekkel és dogmákkal, vagy éppen másképpen van teljesen elvilágiasodva. Lehet az is, hogy ezek az eltérések nem is jutnak el mélyen a tudatáig. Mert annak jele, hogy valaki valóban újjászületett, nem abban nyilvánul meg, hogy okos és bölcs lesz, hogy mélyebb teológiai ismerettel bír; hanem az, hogy békessége van Istennel, élő reménysége, és ez megtermi a jó gyümölcsöket még akkor is, ha ő maga észre sem veszi.”

- § -
 
 
#24 szabo gabor 2014-08-11 19:27
Az örök üdvösségre vezető Igazság oly sok ellenállásba ütközik ma is a világban, hogy amíg általánosságban éljenzésnek örvend, addig konkrét részleteiben és határozott követelményeiben, sokakban nemtetszést és elutasítást vált ki. Miközben a szent igazságok gyakorlása utált és megvetett, addig annak neve, terméketlen megvallása sok képmutató dicsőséges magamutogatásává vált. A világ ma is tele van véres és embertelen üldöztetésekkel, szakadásokkal, egy bámulatos, igazság iránti álbuzgósággal, épp azok által, akik inkább hajlandóak a széles úton haladni, mintsem hogy letérjenek arra a keskeny útra, amit hirdetnek, és amiért látszólagosan harcolnak is. Sokkal könnyebb lenne napjaink tévtanítóiról írni egy könyvet, mint napjaink mártírjairól (John Trapp).

A Sátán minden erejével, az ő tévtanítóin keresztül - akik az ő követei és hírnökei – azon van, hogy félrevezesse és örökre elpusztítsa az emberek lelkeit. Ezek megtévesztik az embereket, a helyes útról mellékutakra terelik őket, a tévelygés bozótjaiba, veszélyes gonoszságokba, ahol örökre elvesződhetnek. Az Úr Jézus is figyelmeztetett minket: „Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, a kik juhoknak ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.” (Mát 7:15). E tévtanítók, miközben csókolnak, egyben ölnek is! A legjobb útja annak, hogy megmeneküljünk az ördög munkatársai által terjesztett tévelygésektől, valamint az örök pusztulástól az, ha lerántjuk a leplet róluk, bemutatjuk őket igazi színeikben, hogy látván őket, elkerülhessük őket, és úgy irtózzunk tőlük, mint magától a pokoltól. Szolgáljon segítségül erre az itt következő hét megkülönböztető jel, ami által felismerhetjük és elkerülhetjük napjaink tévelygéseit és azok terjesztőit.
Jegyezzük meg, hogy a tévtanítók:
1. Embereknek akarnak tetszeni.
Ők inkább az emberi fülnek akarnak tetszeni, mint a szívnek használni. Ézsaiás így írja le Isten lázadó népének óhajait: „Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat!” (Ézs 30:10). Ezek az emberek a szent dolgokkal inkább szórakoznak, minthogy kegyes félelemmel és tisztelettel kezelnék ezeket. A tévtanítók lélekpusztítók, ők a pokol gazdagítói! Olyanok, mint az a gonosz sebész, aki inkább elfedezi a sebet, mintsem, hogy meggyógyítsa. Nem a keserű, hanem a hízelgő szavak azok, amik veszélyesebbek, mondta Valerianus, római császár.
2. Megvetik Isten igaz szolgáit.
A tévtanítók megvetés, gúny, valamint rossz hír tárgyává teszik ki Isten leghűségesebb szolgáinak személyét, hírnevét. Ezt tették Mózessel és Áronnal is (4 Móz 16:3), de még Pálnak, az Úr apostolának szolgálatát és hírnevét is alá akarták ásni (2 Kor 10:10). Ugyanez a sors jutott az Úr Jézusnak a farizeusok és az írástudók részéről, akik életüket tették latra azért, hogy saját hírnevüket felépítsék az Úr hírnevének romjain. Óh, mennyi szemét, mocsok, gúny, hamis vád éri naponta azokat, akikre a világ ma sem méltó! Ágoston bölcsen jegyezte meg: az, aki akarattal mocskolja az igaz ember jó hírnevét, az akaratlanul is annak jutalmát növeli.
3. Saját elméjük és szívük szerzeményeit és látomásait terjesztik.
„És monda az Úr nékem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velük; hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívbeli csalárdságot jövendölnek néktek.” (Jer 14:14). Manapság is, igen gyakori az olyan tévtanító akinek üzenetei nem többek, mint üres képzelődés, hazug látomás, elmezavarodott fantázia. Azok számára, akik az Igétől független vagy azon túlmutató kijelentésekbe helyezik bizalmukat, bevethetjük ellenük a régi dilemmát: ha a "személyes kinyilatkoztatásaik" egyeznek a Szentírással, akkor nincs rájuk szükség, ha pedig ellentmondanak annak, akkor hamisak (John Owen).
4. Megszűrik a szúnyogot és elnyelik a tevét.
Könnyen átsiklanak az evangélium nagy és jelentős tanításai felett, és inkább a kevésbé fontos, jelentéktelen dolgok mellett időznek, amik az emberi lélek számára kevésbé hasznosak. Az Úr Jézus ezért fedte meg a farizeusokat: “megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.” (Mát 23:23). Aprólékosak az evangélium kevésbé fontos tanításai felett, és hanyagok, gondtalanok a nagyobb horderejű dolgokban! Pál is kemény szavakat használt, mikor Timótheusnak is erről beszélt (lásd 1 Tim 6:3-5)!
5. Az igazság ruhájába álcázzák magukat.
A bűn, a tévtanítás és a babonaság mind képmutatás. A bűn az erény mögé, a tévtanítás az igazság mögé és a babonaság a vallásosság mögé rejtőzik (Henry Smith). A tévtanítók ügyesen álcázzák veszélyes tanaikat és lélekpusztító elképzeléseiket nagyon vonzó beszédekkel, tetszetős szónoklatokkal, kifejezésekkel, beszédtechnikákkal. Manapság is igen sokan vannak azok, akiket elvarázsol a szép beszéd! A tévtanítók sok festéket használnak arra, hogy kidíszítsék, és elfogadhatóvá tegyék veszélyes tanaikat a tudatlan és tájékozatlan lelkek előtt. Tudják, hogy az ember a megédesített mérget hamarabb lenyeli, ők is, lélekpusztító piruláikat aranyba csomagolják.
6. Mennyiségre figyelnek inkább, mint minőségre.
Inkább az embereket halásszák, mintsem hogy az ember jellemén javítsanak. Saját véleményükhöz igazgatják a néptömegeket, mintsem hogy az emberek lelkét a szent élet útjára vezessék. Az Úr Jézus komoly, feddő szavait idézve a farizeusok irányába: “megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál.” (Mát 23:15). Munkásságuk nem abból áll, hogy az ember szívproblémájára adjanak gyógyszert, vagy hogy szentebbé tegyék életüket! Ebben az erőfeszítésükben is hasonlítanak az ördögre, aki fáradságot nem ismerve küzd, hogy követőt sokszorosítsa.
7. Vásárt űznek saját követőiből.
A tévtanítók gonosz birtokvággyal, hatalomvággyal saját követőit kifosztják és kizsákmányolják. Péter apostol a gyülekezetet így figyelmeztette: “sokan fogják követni azoknak romlottságát; a kik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek” (2 Pét 2:1-3). Jobban érdekli őket a testi nyereség, mint az ember lelki állapota. A tévtanítók az aranyborjú leghűségesebb imádói, mint ahogyan ezt az Úr is mondta: „Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek.” (Jer 6.13).
Minden tanítás, ami Istentől származik, Istenhez vezet! Az a tanítás, ami nem a szentséget segíti elő, az nem Istentől való! Óvakodjunk, tehát az olyan tanítóktól, akikre ráillenek a fentebb leirt jellemvonások! Imádkoznunk kell azért, hogy Isten tartson távol tőlünk és közösségeinktől minden tévtanítást és idegen eszmét! A régi időkben is, Isten imádkozó szentek által védelmezte az igazságot: „Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok! És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja, és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön.” (Ézs 62:6-7). Azok, akik az igazság mellett akarnak maradni, komolyan őrizniük kell szívüket, hiszen minden bűn - köztük a hitehagyás, az igazságtól való elhajlás, tévtanítás is - a szívből indul ki: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet” (Péld 4:23).
Manapság az evangéliumi igazságok nyilvánosan elterjedt és általánosan elfogadott megvetése egyik fő oka lett annak, hogy sok hivő saját magát féltve, inkább tartózkodik attól, hogy sajátjának, magáénak vallja a kereszt üzenetét. A hitetlen világ egyre bátrabb abban, hogy a hitehagyás, tévtanítás gonoszságát bűntudat és szégyenérzet nélkül terjessze! Vigyázzunk arra, hogy ne váljunk közömbössé az igazság melletti harcban! Ha komoly vizsgálat hiányában magunkévá tesszük az idők és tömegek szokásait, meglátásait, elveit, akkor ennek elkerülhetetlen eredménye, hogy magával sodor minket e világ szelleme! Az igazságot nem csak megszerezni, hanem megszeretni is kell! Vigasztalódjunk és bátorodjunk azzal, hogy Isten igazságai elpusztíthatatlanok.
Olyan hírt hallhatunk, hogy az igazság beteg, de olyat soha, hogy az igazság halott!

„… tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott.” Judás 1:3
 

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

Anna Karenina
2013. január 29. kedd
A tavalyi Torontói Filmfesztivál egyik legjobban várt alkotása Joe Wright pazar ruhákat és...
Skyfall
2012. október 27. szombat
A legújabb James Bond film igazi sztárparádé. A 007-es ügynök-sorozat 50. születésnapját nem...
Rio
2011. máj. 02. hétfő
színes, magyarul beszélő, brazil-kanadai-amerikaianimációs vígjáték, 96 perc, 2011 Egyszer volt,...
Sorsügynökség (The Adjustment Bureau)
2011. március 18. péntek
Hazai filmbemutató: 2011. március 31. Régi filozófiai kérdés: Vajon van-e szabad akaratunk?...
Foxcatcher
2015. január 29. csütörtök
Ezúttal nincs könnyű dolga a mozirajongóknak, hiszen sok izgalmas...
Holnapolisz
2015. június 14. vasárnap
Manapság valahogy nem tudunk kifogyni a mozikban a disztópikus...
Biutiful
2011. október 14. péntek
színes, feliratos, spanyol-mexikói filmdráma, 2009 148 perc, 16 éven felülieknek A mexikói...
Mielőtt meghaltam
2014. március 09. vasárnap
Matthew McConaughey átütő erejű alakítása úgy tündöklik ki ebből a nehéz drámából, sőt az elmúlt...
Noé
2014. március 29. szombat
Darren Aronofsky Noé című filmje merészen birkózik a Szentírás szövegével, amelynek eredménye egy...
HÍRmorzsák
2011. július 12. kedd
Eleged van a 3D-s filmekből? Ki nem állhatod, hogy még fizetned is kell azért, hogy szemüvegben...

Könyvismertető

Búcsú a randevúktól
2013. február 12. kedd
Ritkán lehet olvasni ennyire őszinte és hiteles vallomást, bizonyságtételt. A címmel ellentétben...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...
Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának 2010 decemberi rendezvényén Istent is lehet...

Képek

SlideshowFx Picasa Widget for Joomla!
Copyright © 2010 www.OopsTouch.com

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

Mi történt nagypénteken?

Ugyanarról az eseményről többféleképpen lehet beszámolni, attól függően, hogy mennyit lát és ért belőle az ember. Lehet egészen felszínesen is, lehet élményszerűen, korrekt-objektív módon, vagy úgy, hogy a szemlélő érti az összefüggéseket is, ismeri a háttér-információkat, és nem csak jelenségeket észlel, hanem a lényeget látja.

A nagypénteki eseményekről is ugyanígy többféle beszámoló készült.

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

Igyekezzetek a város jólétén!

(Megújulás a fáradozásban)

„... igyekezzetek a város jólétén..., könyörögjetek érte..., mert annak jóléte lesz a ti jólétetek!" (Jer 29,7)

Bár a bibliai idézet a babiloni fogságban élő zsidók számára küldött prófétai üzenet, ez csak még jobban megerősít bennünket abban a látásban, hogy Istennek kifejezett akarata a keresztyének munkálkodása városuk, országuk és a világ jólétén.

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

Gyermeknevelés - fegyelem és engedés

Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.

A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.

Mit jelent az Urat hordozni a családban?

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

A mártír misszionárius

(Molnár Máriára emlékezve)

Szülővárosa és a külmissziói munka támogatói a közelmúltban Várpalotán emlékeztek a 125 éve született Molnár Máriára, a magyar református egyház misszionáriusára, aki Pápua Új-Guinea partjainál, a tengeren halt mártírhalált. Az 1950-ben Mánusz szigetén felállított síremlék őrá és a szigeten működő német evangélikus misszió II. világháborúban mártírhalált halt társaira emlékeztet. A japán katonák mintegy húsz misszionáriust és ugyanennyi német, a Bismarck-szigeteken maradt polgári lakost végeztek ki brutálisan 1943. március 16-án, az Akakize torpedóromboló fedélzetén. Közöttük volt Molnár Mária misszionáriusnő is, aki tizenöt évet töltött a pápuák között.

Kövess minket facebookon!