A weboldalon sütiket (cookies) használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A honlap további használatával Ön hozzájárulását adja a sütik használatához. Tudjon meg többet az oldalon használt sütikről.

Üdvözlünk a Biblia Szövetség Egyesületnél! Kövess Facebookon facebook 161, iratkozz fel RSS-re feed1, olvasd német de flag1 vagy angol EN Flag1 nyelvű összefoglalóinkat!

www.bibliaszov.hu

Programok

nov.
23

nov. 23.

nov.
30

nov. 30. 9:00 - 17:00

dec.
31

dec. 31. - jan. 1.

A segítség (The Help)

Segitseg1színes, feliratos, amerikai-indiai-emirátusokbeli filmdráma,
146 perc, 2011

A film káprázatos díszletekkel, észveszejtő veterán autókkal, bámulatos frizurákkal és lélegzetelállító ruhákkal megrendezett derűs dráma a szegregáció és a faji előítéletek sötét valóságáról.

Tömény retró, időutazás a 60-as évek elejére, a Mississippi állambeli Jacksonba. Az elkényeztetett felsőközéposztály-beli hölgyek gátlástalanul kihasználják a fekete bőrű alkalmazottaik „segítségét”, megalázzák őket emberi mivoltukban. Teszik (tehetik) ezt mindaddig, amíg egy teljesen valószínűtlen trió szembe nem száll a közvéleménnyel, és a szobalányok segítségére nem siet.

„A segítség” mozi legnagyobb erőssége, hogy bebizonyítja, az igazság - mindegy milyen nehéz kimondani - képes egységet teremteni, gyógyítani, és még az is megtörténhet, hogy szabaddá tesz.

Kathryn Stockett bestsellere alapján Tate Taylor írta és rendezte a filmet, amely nagyrészt hűen követi a 2009-ben megjelent „The Help” című regény alaptörténetét. A film két főszerelője az ambiciózus, déli szépség és a fekete szobalány, akik a korszakot fémjelző Jim Crow törvények árnyékában szembeszállnak az intézményes szegregációval, és felhőtlen bizalomra épülő barátságot kötnek. A film egyszerre szellemes és halálosan komoly. Megnevettet, de meg is ríkat. Ízléses, leleplező, néha szatirikus igazi „feel-good movie”, egy drámai fordulattal a végén.

1963-ban járunk Jacksonban, ahol a sokat megélt afroamerikai Aibileen (az Oscar-díjra jelölt Viola Davis) szobalányként végzi a második gyermekét váró Elizabeth és családja körüli házimunkákat, neveli kislányukat, a kétéves Mae Mobley-t. Mi tagadás, Elizabeth nehezen birkózik meg az anyaság kihívásaival, mindenesetre remekül forog társasági körökben, különösen a nőegylet tagjai között, akik megvetően bánnak fekete bőrű segítőikkel. A zsarnoki természetű Hilly (Bryce Dallas Howard), aki teljesen tudatlan a közelgő polgárjogi mozgalmak eseményeivel kapcsolatban, ám annál többet cseveg a helyi sznob asszonyokból körültekintően összeválogatott udvartartásával. Vacsorákat, jótékonysági esteket szerveznek, hírlevelet szerkesztenek. Figyelmüket leköti továbbá Celia (Jessica Chastain), egy jó kedélyű, csevegő, csili-vili ruhákat kedvelő, ámde nagyon melegszívű lány, aki újonc a városban, és történetesen a gazdag, jóképű ültetvényes Johnny (Mike Vogel) felesége. Boldog házasságban élnek, de Celia sorozatos vetélései miatt belső bizonytalansággal küzd, ráadásul a fennhéjázó nőegylet sem fogadja be túl alacsony származása miatt. Ő lesz, teljesen váratlanul, a film egyik igazi hősnője, bemutatva, hogy még ebben a korszakban is éltek asszonyok, akik mintha szó szerint színvakok lennének, emberi módon viselkedtek alkalmazottaikkal. Felbukkan a lányok között egy új karakter, a szőke Skeeter (Emma Stone), akinek minden ambíciója, hogy író lehessen, és egyelőre esze ágában sincs férjhez menni vagy férfiakra hajtani. Éppen most kapott egy remek állást a helyi újságnál, ezért sznob barátnői ferde szemmel néznek rá, mint akinek nincs ki mind a négy kereke.

Segitseg2Mint a nőegylet tagja, Skeeter testközelből látja a színes bőrűekkel szemben tanúsított megalázó bánásmódot, ezért elhatározza, hogy leleplezi a képmutatást. Az írói vénával megáldott szépség egy New York-i könyvszerkesztőt, Elaine Steint (Mary Steenburgen) keresi meg, aki érdeklődést mutat az ötlet iránt, különösen azért, mert a készülő mű az afroamerikai szobalányok szemszögéből mutatja be a fehér háztartásokat.

Vállalkozását érthető módon eltitkolja az egész város, és különösen a nőegylet tagja elől. Legelőször a gyanakvó Aibileent keresi meg, ám egymás iránti bizalmuk egyre erősödik, így lesz a fekete bőrű asszony a fiatal újságírónő elsőszámú „segítsége”. Ám ekkor a könyvkiadó azzal a kéréssel áll elő, hogy legalább egy tucat szobalánnyal készüljön interjú a könyv számára. Fordul a kocka, Aibileen egy találkozóra magával hozza a belevaló, nagyszájú Minny-t (Octavia Spencer), a kiváló szakácsnőt, aki Hillynek dolgozott, amíg ki nem rúgták, mivel rajtakapták egy „ballépésen”, ugyanis használni merészelte a fehér család vízöblítéses WC-jét. A sok bonyodalom mellett természetesen felbukkan egy szerelmi szál is: Skeeter randevúzni kezd az olajipari vállalkozó fiával, Stuarttal (Chris Lowell), de a lány számára a könyv megírása mindennél fontosabb.

Az egymás után pergő képkockákat Viola Davis és Octavia Spencer alakítása uralja. Viola Davis Aibileenje gyülekezetbe járó hívő nő, döntéseit a Biblia irányítja, hitét csak fia halála tépázta meg, ami miatt keserűség eszi a lelkét. Szemvillanása köteteket mesélhetne fájdalomról, haragról, miközben minden mondata végén udvariasan ott cseng, „Igen, asszonyom.” Kihasználják, mégis odaadóan gondozza fehér munkaadói gyermekeit, akik közül tizenhetet nevelt fel.

Végezetül (persze csak az igazság kedvéért) érdemes megemlíteni az alkotás gyengeségét is: szereplői egysíkúak, ezért a film a közhelyesség határán táncol. A fehérek sablonosak, csak gonoszak, az afroamerikaiak pedig jók, bölcsek, türelmesek, humorosak. A kiaknázatlanul hagyott társadalomkritikát a rendező díszlettervezéssel, kameramozgásokkal pótolja, ahelyett, hogy megpróbálná feltárni az emberi tudatlanság és rosszindulat soha véget nem érő mélységeit.

Miben segíthet mégis „A segítség”? Kiváló beszélgetés-alapanyag lehet: társadalmi kérdésekről, emberi kapcsolatokról, értékrendek ütközéséről - különösen filmklubok számára.

A segítség (The Help)

színes, feliratos,

amerikai-indiai-emirátusokbeli filmdráma,

146 perc, 2011

rendező: Tate Taylor

író: Kathryn Stockett

forgatókönyvíró: Tate Taylor

zeneszerző: Thomas Newman

operatőr: Stephen Goldblatt

vágó: Hughes Winborne

szereplők:

Emma Stone (Eugenia 'Skeeter' Phelan)

Viola Davis (Aibileen Clark)

Bryce Dallas Howard (Hilly Holbrook)

Octavia Spencer (Minny Jackson)

Jessica Chastain (Celia Foote)

Ahna O'Reilly (Elizabeth Leefolt)

Allison Janney (Charlotte Phelan)

Anna Camp (Jolene French)

Weberné Zsikai Mária / Budapest

Tájékoztatjuk honlapunk látogatóit, hogy a megjelent írásokhoz megszűnt a hozzászólás lehetősége. Kérjük szíves megértésüket!
(a Biblia Szövetség vezetősége)

Filmismertető

Blue Valentine
2011. augusztus 19. péntek
színes, feliratos, amerikai romantikus dráma, 112 perc   Hazai bemutató: augusztus...
Fertőzés (Contagion)
2011. október 26. szerda
színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi dráma, 106 perc, 2011 A Fertőzés című film leginkább a...
A félszemű és a Fekete hattyú
2011. január 24. hétfő
  (Filmszemle az Oscar-díj átadás előtt) Hamarosan újra átadják a filmipar legrangosabb...
Lincoln
2013. február 05. kedd
Steven Spielberg legújabb alkotása a legkevésbé „spielberges", mégis bombasiker lett. Az első...
Oscar-gála után
2011. március 03. csütörtök
2011. február 27-én kiosztották a díjakat a 83. Oscar-gálán a Los Angeles-i Kodak Színházban. A...
Blue Jasmine
2013. szeptember 12. csütörtök
Azok a kritikusok, akiknek olyan szerencséje volt, hogy a Sydney Theatre Company színpadán...
Pi élete
2013. január 09. szerda
A film a mozi csúcstechnológiájával alkotott csodavilág, lélegzetelállító látványosság. A...
Skyfall
2012. október 27. szombat
A legújabb James Bond film igazi sztárparádé. A 007-es ügynök-sorozat 50. születésnapját nem...
Rumnapló (The Rum Diary)
2011. november 29. kedd
Hazai bemutató: 2011. december 1. színes, feliratos, amerikai kalandfilm, 120 perc, 2011 16...
Pénzcsináló (Moneyball)
2011. december 13. kedd
színes, feliratos, amerikai filmdráma, 133 perc, 2011 Vajon beülnek-e a hazai mozilátogatók egy...

Könyvismertető

Társtaláló
2012. december 13. csütörtök
Egy fiú, aki 18 évesen lemondott az addig bevett szokásként gyakorolt randevúzgatásról, 5 évvel...
Reflektorfényben a túlevés
2013. június 03. hétfő
„Isten a falánkságot (más szóval a túlevést) bűnnek tartja: 'Mert a dőzsölő és a falánk...
Fűtő Róbert: Béküljünk ki! ...de hogyan?
2013. november 04. hétfő
A legtöbb keresztyén könyv azt mutatja be, hogy milyennek kellene lennie a jól működő keresztyén...
A viskó
2011. január 13. csütörtök
A Biblia Szövetség Fontos kérdések előadássorozatának...
Véletlenül milliárdos
2010. november 16. kedd
A közösségi háló (The Social Network) c. film bemutatójának másnapján tartotta...
Egy guru halála
2013. január 04. péntek
Az író a gyermekkora bemutatásával kezdi a könyvet, valós és tényszerű képet festve a...
12 dolog, amit jó lett volna tudni az esküvőm előtt
2013. október 07. hétfő
A napokban olvastam egy cikket a magyarországi válások számáról. Megdöbbentő számadatok állnak...

Képek

Invalid RSS link or you're not allowed to read this Picasa gallery or album.

Cikkajánló Biblia és Gyülekezet folyóiratunkból

A hazaszeretet, mint kötelesség

A protestáns gondolkodók kimerítően tanítottak a nemzetről, a hazáról, és ezt mindig úgy tették, hogy közben felmutatták azt az isteni gondoskodó szeretetet és áldást, amit a bűnbe esett ember számára a haza ma is jelent.

Megtanulhatjuk tőlük, hogy a haza egyrészt közösség, ami szociális biztonságot nyújt: gondoskodást az elesett emberről, a rászorulóról, s emellett a nemzet tagjainak egymást építő közösségi kapcsolata is virágzik. De olyan különleges élettér is a haza, ahol az egyéniség kiteljesedhet. A haza védelmet is jelent a külső és belső veszéllyel szemben.

Mindezekkel Isten megakadályozta azt a tragédiát, hogy a bűneset miatt elszabadult indulatok után az emberiség történelme teljes káoszba süllyedjen. Készített tehát az Úr az embereknek hazát, olyat, amiben megtartott valamit abból, amit az Éden jelenthetett volna számukra.

Szegénység a keresztyén gyülekezetekben

Hazánk lakosságának jelentős része küzd anyagi jellegű problémákkal. Kétségtelen, hogy a szegénység megjelent és egyre inkább jelen lesz közösségeinkben, gyülekezeteinkben is. Kell-e segítenünk az ilyen helyzetbe került hívő testvéreknek, rászoruló gyülekezeti tagoknak vagy a hozzánk forduló embereknek? – fogalmazódik meg sok emberben a kérdés. Tudjuk, hogy több gyülekezetben is működik szervezett gyülekezeti diakónia. Máshol azonban – nem feltétlenül az önzetlen keresztyéni szeretettől indíttatva, sokkal inkább a jelentős anyagi haszon reményében – szerveznek nyereségorientált szeretetszolgálati tevékenységet. Vagyis, a szeretetből fakadó diakónia csak álca, valójában a pénzhiány megoldására szolgáló erőfeszítés. Ennek, a nem szeretetből fakadó diakóniának egyetlen alternatívája az Úr iránti és a testvéri-felebaráti szeretetből fakadó szeretetszolgálat lehet, aminek mintáját a Szentírásban találjuk meg.

A Biblia és az egyházak

A keresztyén egyházakban újra és újra fellángolt a vita arról, hogy minek tekintsék a Bibliát: Isten szavának vagy csak egy olyan könyvnek, amiben benne van az Isten szava? Minden állítása igazságnak tekinthető, vagy csakis a megváltást érintő kérdésekben megbízható? Egy szinten áll más vallások alapirataival, vagy felülmúlja azokat?

A továbbiakban azt szeretnénk kedves Olvasóinknak bemutatni, hogy ebben a fontos kérdésben mit tanítanak a különféle keresztyén egyházak, illetve hogyan tükröződik az egyházak Bibliáról vallott felfogása hitvallásaikban.

Alapítsunk új egyházat?

A reformáció emléknapjához közeledve a protestáns egyházak felsorolják azokat az érveket, kritikai megjegyzéseket, amelyekkel igazolni akarják létjogosultságukat. Ilyenkor elhangzik az ún. nyugati (római), ill. keleti (bizánci) keresztyénség kritikája, azzal a magabiztossággal, amiből kitűnik, hogy mi, protestánsok különbek vagyunk.

A hiszékenység csapdái

Mai világunk egyre hangosabban, és egyre több mindent próbál eladni nekünk. Ha a tévét nézzük, vagy egy-egy napilapot olvasunk, (de még a keresztyén folyóiratokra, újságokra is igaz), hogy telis tele van nélkülözhetetlennek beállított árúk kínálatával. Mindig hangosabb reklámok özöne vesz minket körül a divat, a háztartás, az elektronika, a szórakozás és még inkább a gyógyászat témakörében. Egyre nehezebben tudunk ezek között eligazodni, és sokszor egy-egy kínálatnak be is ugrunk. Majd pedig vagy felfedezzük, hogy hitetés áldozatai lettünk, vagy nem, és az így szerzett nagyszerű cikkek, módszerek, életmódi tanácsok rabszolgáivá válunk; sőt apostolaivá lépünk elő. Sajnos, a keresztyén gyülekezetekben is gyakran találkozunk a legkülönbözőbb gyógyhatású csodaszerek elkötelezett apostolaival és terjesztőivel.

Ami karácsonyi igehirdetéseinkből kimarad

Legelőször le kell szögeznünk, hogy a címbeli kijelentés nem teológiai vád: nem rossz írásmagyarázókról és figyelmetlen igehirdetőkről lesz szó a későbbiekben. Nem hiba az, hogy karácsonykor nem arról szólunk, akire előadásom utal majd, hanem Jézus Krisztusról. Mert karácsony az ő ünnepe. Az Ige lett testté, halljunk tehát róla, a Krisztusról minél többet! Erre számít és készül a gyülekezet is, amikor beül a padokba. Csak a nagyapámtól hallott legátustörténet szereplője lepődött meg, amikor a maga számára felfedezte a nagy újdonságot. Felolvasta a karácsonyi történetet a jászolbölcsőről, a betlehemi pásztorokról és az angyalról: „... hirdetett nékik nagy örömet, mert született a megtartó, aki..." – és itt, a bibliaolvasás közben lapoznia kellett; s mivel összeragadtak a lapok, ezért többször ismételte: „született a megtartó, aki". Amíg végül, sikeres lapozás után diadalmasan megtalálta: – az Úr Krisztus!

Emlékezz meg az útról!

„...emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened!" (5Móz 8,2)

„Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük." (Mt 25,19)

Mindkét bibliai szakaszban számadásról van szó. Isten kegyelme, hogy időnként maga elé állít, és elszámoltat bennünket. Az adventi, karácsonyi, szilveszteri ünnepkörben több alkalom is kínálkozik arra, hogy az úrvacsorára készülve, számadást tehessünk. Ennek most csak egy fontos, keresztyén gyakorlatunkban mellőzött mozzanatára szeretném ráirányítani a figyelmet.

Legjobb befektetés: a továbbadás

Tanúi és részesei vagyunk annak, hogy a szegénység és a gazdagság között egyre nagyobb szakadék tátong. Ezt a szakadékot áthidalandó, sok szegény ember mégis azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha gazdag volna. Mindezidáig virágzott a hitelpiac, ami hozzásegítette a nincsteleneket ahhoz, hogy gazdagnak látszanak. Hasonlóan népszerűek a szerencsejátékok, ahol néhány tipp, vagy ügyes kártyaforgatás ígér gyors meggazdagodást. Alapvetően járja át korunkat ez a sóvárgás a többre, fényesebbre és korlátok nélküli szabadságra. Ezenközben arról sem hallgathatunk, hogy roppant lelki sötétség és erkölcsi nihil uralkodik a szívekben.

Reformátusok a nehéz időkben

(Megújulási kísérletek a magyarországi református egyházban a II. világháború után)

Az I. világháború és Trianon traumája után eszmélődő magyar reformátusság a misszió és evangélizáció végzésében kereste és látta a kibontakozás, a talpra állás legfontosabb eszközét, így ez a szolgálat különösképpen is fontos szerepet kapott az egyház életében. Ez részben sikerült is, ám alig múlt el néhány évtized, amikor ismét padlóra került az ország. A II. világháború szörnyűségei és az ezt követő időszak gazdasági-politikai válsága azonban újabb lendületet adott a korábbi kezdeményezéseknek, s ennek köszönhetően a felelős egyházi vezetőket ismét foglalkoztatni kezdte a belmissziói munka kérdése.

Gyermeknevelés - fegyelem és engedés

Ha Isten gyermekekkel ajándékozott meg, akkor azt a különleges missziói küldetést is adta, hogy a szeretet, gondoskodás, tanítás és nevelés nyelvén vigyük őket közelébe. A szülők gyermekeik iránti kapcsolatában is Isten lénye kell, hogy kiábrázolódjon.

A kisgyermek apját, anyját mindenhatónak gondolja, minden bújával-bajával hozzá szalad, az átélt szeretet, védelem, gondoskodás Isten tulajdonságait körvonalazza számára. A pozitív szülőélmények a későbbiekben jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy bizalommal várja a fentről jövő segítséget – immár a Mindenhatótól.

Mit jelent az Urat hordozni a családban?

Mi történt húsvétkor?

Jonathan Edwards neves teológus szerint a történelem értelmezésénél a nem látható szempontokat is figyelembe kell vennünk. Ezt nevezi meta-narrativának, azaz a földi eseményt a vele azonos időben történő mennyei és a pokolbeli történésekkel együtt kell vizsgálni. M is ezt próbáljuk tenni, amikor a következőkben húsvét titkát kutatjuk.

A törvényt betöltötte

„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem." (Mt 5,17)

Jézus Krisztus többször is tanított életének, szolgálatának céljáról. A hegyi beszéd nagy ívű gondolatai között a fenti ige világítja meg Krisztus jövetelének jelentőségét. Tanítása az újdonság erejével hatott hallgatóira, és a sokaság álmélkodott azon, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók".

Miként viszonyul Jézus és tanítása az ószövetségi törvényhez? Esetleg Jézus szokatlan gondolatai hatályon kívül helyezték a régi törvényt, és attól független, gyökerestől új tant és kegyességet léptettek életbe?

A találkozás öröme

A feltámadott Krisztussal való találkozás mindenkinek nagy örömöt jelentett. Az asszonyok „félelemmel és nagy örömmel" futottak, hogy megvigyék a feltámadás hírét a tanítványoknak. Amikor Jézus először megjelent az övéinek, „megörültek a tanítványok, hogy látják az Urat" (Jn 20,20). És azóta is minden Jézusban hívő embernek öröm, ha csendben őrá figyelhet, vele a hit által együtt lehet.

Lelki gyengeség - Isten közelségének hiánya

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek." (Jak 4,7-8) Arról olvastunk most, hogy valaki ellenáll az Ördögnek, és az elfut tőle.

Az 1956-os eseményekkel kapcsolatos filmet néztünk meg a családdal közösen. Megrázott bennünket, hogy a hősök elpusztultak a mérhetetlen túlerővel szemben, és ügyük is elveszett. Visszagondolva, milyen furcsa lenne úgy megrendezni ezt a filmet, hogy a fegyvertelen emberek elől a tankok „elszaladnak". Pedig itt és most hasonló biztatásról olvasunk: álljatok ellent, és az ellenség el fog futni! Milyen fantasztikus erő, óriási hatalom kellene ahhoz, hogy a túlerőben lévő ellenség elfusson.

Megtörtént?

Azok, akik évek óta olvassák az újságokat, nézik a tv műsorait, és hallgatják a rádióadásokat, egyre gyakrabban teszik fel azt a kérdést, hogy amiről ezekből értesülnek, az valóban megtörtént? Hiszen néhány nap múlva ugyanabból a hírforrásból az ijesztő hírek, hitelesnek tűnt történetek cáfolatával is rendszeresen találkoznak.

Valószínű, hogy a hírszerkesztők közül kevesen gondolnak arra, hogy ez a lassan megszokottá váló jelenség egyre bizonytalanabb légkört teremt a társadalomban, aminek következménye az a nagyon gyakran használt megállapítás, hogy ma már nem lehet hinni senkinek, illetve semmiféle ténynek.

Kövess minket facebookon!